Románul alig beszélő székely legényként került el Bukarestbe sorkatonának a Securitatéhoz, aztán nyolc évet húzott le a Belügyminisztériumnál. Magyarellenesség és tisztogatások a milíciában, zavaros ‘90-es évek, üzleti csőd és politika: Simon Andrásnak mindig sikerült talpra állni.
Amikor Baconban jártunk, Simon Andrással nem sikerült találkoznunk. Ugyan előtte egy nappal megegyeztünk abban, hogy felhívjuk majd, és interjúzunk, de amikor hívtuk, nem volt elérhető. Ez az interjú a riportút után, két telefonbeszélgetés alapján készült. Az interjú közel szó szerint, minimális szerkesztéssel tükrözi a polgármester által mondottakat, megőriztük a szóhasználatát is. Helyenként magyarázatot fűzünk az elhangzottakhoz.
Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép
Polgármester úr, a sepsiszentgyörgyi archívumból előkerült a káderlapja. Eszerint 1974 februárjától a Securitate 0777-es alakulatánál (Brigada 1 Securitate București) teljesített sorkatonai szolgálatot.
Igen.
1975-től a Román Kommunista Párt tagja, ekkortól a Belügyminisztérium kötelékében szolgált a Kovászna megyei felügyelőségnél (Inspectoratul judeţean Covasna al Ministerului de Interne). Az elején a Securitate altisztje, később milicista, 1983 júniusában kérte a tartalékba helyezését. Pontosan mit csinált ebben a nyolc éves periódusban?
Ebben a periódusban én egy esztendőt voltam gépkocsivezető az adminisztrációnál, akkor építették a megyében a rendőrörsöket. Utólag nyomozóiskolát végeztem el, betörésekkel, lopásokkal, rablásokkal foglalkoztam, nagy sikereket értem el. Ha megkapták a káderlapomat, akkor az írja ott tisztán.
Amikor indult a választásokon, és nyilatkoznia kellett arról, hogy pártállami múltja van-e, akkor mit nyilatkozott?
Én a megyei felügyelőségnél voltam, és nem a Securitaténál. Az adminisztrációnak minden megyében más beosztása volt, nem végeztem operatív feladatokat, és nem voltam besúgó. Amikor operatív ember lettem, akkor nyomozó voltam.
Át voltam világítva a 2012-es választásnál is, a 2016-osnál is, törvényszéktől validálva volt mind a két esetben, úgyhogy…
(szerk. megj.: a Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) 2015-ben valóban kiadott egy olyan igazolást, miszerint Simon Andrást átvilágították, és abban az időben nem állt rendelkezésre olyan irat, melynek alapján ki lehetne jelenteni hogy a Securitate alkalmazottja lett volna, vagy együttműködött volna a kommunista titkosrendőrséggel.
Mi szintén kérvényeztük a Simon András dossziéjának az átnézését a CNSAS-tól, azonban azt a választ kaptuk, hogy az archívumban nem találtak rá vonatkozó iratot.
Ennek a magyarázata az lehet, hogy a CNSAS irattára a mai napig hiányos. A nemrég előkerült káderlap minden valószínűség szerint új információkat tartalmaz Simon 1989 előtti pályafutásáról.)
[irp posts=”29762″ name=”Az ex-milicista polgármester községében a csend az úr”]
De ön mit nyilatkozott?
Természetesen azt nyilatkoztam, hogy a megyei felügyelőségnél voltam. Az rajta van a káderlapomon, tudta az egész Nagybacon, hogy én hol dolgoztam, rendőr voltam. Úgy választottak meg, tetszik érteni? Egész település, megye tudta, hogy én ki voltam, hol voltam és mért voltam. Nem sutyiban voltam én, én egy nyílt ember voltam.
(szerk. megj.: a 24/2008-as sürgősségi kormányrendelet értelmében egy sor köztisztviselőnek – így a polgármestereknek is – jelölésük pillanatában nyilatkozniuk kell pártállami múltjukról. Önkormányzati jelöltek esetében a kitöltött formanyomtatványt a polgármesteri hivatalnak kell leadni, mely aztán a CNSAS-hoz küldi azokat tovább, ez azonban csak egészen ritkán történik meg. Jelenleg nem állnak rendelkezésünkre ezek a Simon András által kitöltött nyilatkozatok. Egyébként egy beismerő nyilatkozat nem jelenti automatikusan azt, hogy az illető nem indulhat a választásokon, ez a nyilatkozat csak a választók tájékoztatását szolgálja.)
Az RMDSZ is tudta?
Persze hogy tudta. Mindenki tudta, hogy én mi voltam, mert én nem voltam népellenes, sőt, a népek akkor is szerettek, sok-sok embernek jót tettem. Mindig a rezsimmel kontrában dolgoztam. Nekem annyi érdemem van abból az időből, hogy azt én magának nem tudnám két nap alatt elmesélni.
Tehát tulajdonképpen ellenzéki volt.
Akkoriban nagyon ellenzéki voltam. Fordításokat csináltam, hogy az embereinket ne zárják be, mivel akkor fordító nem volt még. Olyan dolgokat segítettem, amiket tudnak mai emberek, élő emberek. Hány embernek visszaszereztem a vagyonát, elrabolt, ellopott lovát, állatjait, betöréseket, gyilkosokat fogtam el.
Rólam tudta az egész Bacon község, sőt mi több az egész megye is, hogy én ki voltam. Merem mondani, hogy büszke vagyok arra az időszakra. Nagyon büszke. Hogy én úgy tudtam szolgálni az emberek sorsát, a székely nép sorsát, ahogy szolgáltam, kiemelkedően, odaadóan.
Újabb polgármesteri mandátumért indul-e?
Persze, persze, persze. Azt tudja maga Zsolttól (Veres Zsolt, az ellenjelölt – szerk. megj.), hogy igen. Csak sajnos ő egy szennyes izébe kezdett, arra nekem semmi ellentmondásom nem volt, hogy ő indul, csak nem kellett volna olyan aljas módon induljon, erőltesse.
Tudja jól, hogy sikere soha nem tud lenni Nagybaconban. Soha nem tud lenni, mert a nevét nem is ismerik másképp Nagybaconban, csak hogy a „bolond ralis”. Őt nem pártolja senki azon a 10-15 fiatalon kívül, akiket meg tud szédíteni a cukrászda körül.
Ezt tudja az egész község, úgyhogy azon a 10-15 facebookos gyereken kívül, Zsolt a szülőfalujának a becsületét, egy olyan képet állított rólam, mintha egy terrorista falu volna, hogy nem tudom milyen fenyegetés, milyen veszély lenne.
Egy hangfelvételen mondta ezt neki: „hat hónapot kapok, de úgy megverlek, mint a lovat (…), kezed-lábad eltöröm”.
Igen, csak tetszik tudni, mit nem látott maga? A konjunktúrát. Nem teljes a hangfelvétel. Úgy volt, hogy kimentem egy céghez, ahol dolgom volt. Hát ő ott volt, s kampányolt. Én úgy meg is fordultam forma, hát jő felém, és egyenesen nekem állott. Akartam menni balra, állott előmbe. Akartam menni jobbra, állott előmbe. Mondom, menj el innét, fejezd be, nem akarok veled foglalkozni. Mi van, meg akar ütni? Ő kezdte ezt. Provokált. Mondom én, nem, majd. Ha nem leszek polgármester.
(szerk. megj.: rákérdeztünk, a Veres Zsolt által közzétett felvétel valóban nem a teljes beszélgetés, ugyanis ő a telefon hangfelvevőjét viszonylag későn kapcsolta be. Zsolt azonban azt állítja, nem szerkesztette a felvételt. Az incidens pedig amiatt történt, hogy egy újságot szeretett volna odaadni a polgármesternek, melyben megjelent egy Facebook-bejegyzése.)
Nem egy újságot akart önnek odaadni?
Higyje el nekem, Jézus Krisztus is pofon ütötte volna, abban a helyben. Az utamat állta, nem tudtam menni sem jobbra, sem balra.
Egy újságot akart önnek odaadni.
Nem, ő nem újságot akart nekem adni. Ő azt akarta, léptem balra, mondom, hagyj békén. Léptem jobbra, akkor is állott előmbe. Nem akart ő semmi újságot… egyenesen ő nem volt amit jöjjön nekem.
[irp posts=”29762″ name=”Az ex-milicista polgármester községében a csend az úr”]
Az ön fiai azóta is fenyegetik úgy Zsoltot, mint a családját – erről hangfelvételeket itt lehet meghallgatni (Texas Boby a polgármester kisebbik fiának, Simon Botondnak a beceneve – szerk. megj.)
Nem, egyszer sem, csak ő. Azt mondja el, hogy lejő, és a fiamnak a hátára világít éjjel és lámpázik és dudál. Ezt nem mondja el. Különben az ügyészségre adtam a fenyegetését, 50 személlyel szervezkednek, hogy megtámadnak. Kitette azt a képet, hogy generál sapkát teszen a fejembe, miféle operációk ezek? Diverzionista operációk.
Egyáltalán nem kértem azt, hogy ne jelöltesse magát, ne legyen polgármester. Zsoltika, legyél tőlem, legyél, én legfeljebb alpolgármester úgy es kéne legyek. Az a beszéd, amit fenyegetőzésnek mondott ott annál a cégnél, amiről beszéltünk, amikor mondtam, hogy így megütöm, úgy megütöm, nem ezzel végződött.
Békésen váltunk el, azt mondtam, egy csomó dologról én tudom, hogy van, mint van, a munkálatokkal, bé kéne fejezni. Kezet fogtunk, jól van Bandi bácsi, ha maga lesz az alpolgármester, nekem is könnyebb lesz. Békésen váltunk el, a piszok meglovagolta azokat a szavakat, amiket ellenem akar fordítani.
(Szerk. megj.: Veres Zsolt nem emlékszik erre az ajánlatra. Azt mondta, maga a helyzet sem olyan volt, hogy békésen elbeszélgessenek, megegyezzenek a polgármesterrel. Simon András ugyan mondta, hogy legalább alpolgármester kellene legyen, de semmiképpen nem ajánlat formájában hangzottak el a fenti mondatok.)
Ön sem tagadja, hogy a Securitaténál szolgált, sőt büszke rá. Most mondta.
Én a rendőrségen voltam. A Securitaténál voltam katona. A katonák, akiknek líceumjuk volt s kicsit volt ilyen-olyan valami, mint például nekem megvolt az összes grádom, azokat a gyerekeket elvitték Bukarestbe katonának. Nem a lapátra vitték, oda vitték. Én arról nem tehettem, hogy engem oda vittek mint katona.
Hogyan került fiatal székely legényként Bukarestbe egy Securitate egységhez?
Úgy, hogy Szentgyörgyre behívattak. Nem csak én kerültem oda, Baconból még vagy négyen-öten. Akiknek érettségijük volt, azokat oda vitték. Nagy szükség volt sofőrre, gépkocsivezetőre, és mivel nekem megvolt dicsérő diplomával az összes grádom, képzelje el, 19 éves voltam, egybe vittek oda. Minden valamire valót oda vittek. Azokat a gyerekeket, akiknek líceumuk volt, nemigen vitték másfelé, mind oda vitték. Ezért senki nem hibás, ez ilyen volt.
A többit vitték munkára, Canalba (Duna-Fekete-tenger csatorna), elkezdődtek a munkálatok, santiérokra, bányákba. De akiknek líceumuk volt, azokat külön szelektálták. Szimpla gyerek voltam, nem is tudtam nagyon jól románul. Szentgyörgyön amikor behívták a komiszáriátba (felügyelőségre), azt megmondták, ide és ide kell menni, jött utánad a delegátus, ültettek fel a vonatra, és vittek. A szülők is csak 1-2 hét múlva tudták meg, hogy hova vittek el.
Hogyan élte meg Bukarestben a sorkatonaságot úgy, hogy románul sem beszélt?
Bukarestben úgy volt, hogy kiállítottak 500 sofőrt a platóra, oda, ahova a katonákat este összehívják. Az egész országból oda voltak hozva azok a sofőrök, akikre szüksége volt Bukarestnek. Akkor ott megkérdezték, kinek mennyi az iskolája, kinek milyen grádja van, kinek van B-je, lépjen egyet előre, ki dolgozott civilben, katonaság előtt mint gépkocsivezető. Örökké előre, előre.
Az első sorba kerültem, 22-en kerültünk oda az 500-ból. Bévittek egy szálába (terembe), ott szóba álltak, megvizsgáltak, teszteket adtak, pár percem volt, legelsőnek kijöttem a teremből. A másik naptól kezdve egy mérnök tiszt, maior Cercel és egy garázsmester, plutonier major Andreiaş kezdett a városban hordozni. Bemutattak különböző szakaszokat, s mondták, itt van ne, fiú, ezzel a kocsival leszel te a sofőr. Luxuskocsival, kiskocsival. Ennyi volt a katonaság, az enyém, ennyi közöm volt a Securitátéhoz.
[wp_ad_camp_1]
Milyen kiképzést kapott? Milyen operatív módszereket ismert meg?
Én nem kaptam semmilyen kiképzést, mert én technikába kerültem. A városban csináltak velem egy-két hetet. Annyira szűkében voltak sofőrnek, hogy feltettek egy mikrobuszra, adtak egy fix trasszét (útvonalat) fără jurământ nimic (eskü nélkül). Próbálni is akartak, hogy önállóan hogy deszkurkálom magamat (találom fel magam). Én Băneasáról hordtam a tiszteket, a szolgálatosokat a Hotel Intercontinentalig, onnan aztán egyéb járművekkel mehettek tovább, ez volt egy fix trasszé.
Megtörtént a jurământ (eskütétel), napközben csak tanítottak, a várost, az összes ambasadát (követségeket) minisztériumokat, mindegyiknek a parkírozóit, oda kell behúzni, hogy kell, mint kell. Készítettek elé engem sofőrnek. Még egyszer pszichológiai tesztet csináltak, mikor azt is megcsinálták, engem ráültettek egy kocsira, amire azt mondták, a szolgálatos kocsi.
A nagy tiszteknek mindegyiknek volt privát sofőre egy altiszt sofőrrel. Ez a szolgálatos kocsi, amire én kerültem, helyettesítette az altiszteket, amikor azok szabadidőben voltak. Korai béhozás, éjjeli béhozás, nap közben elmenni az arhívumokba, ide, oda, amoda. Ambasadákhoz, kontrollokba (ellenőrzésekre), az összes ambasada és börtön, ami Bukarest környékén volt, ehhez a Brigada 1 Bucureşti-hez tartozott. Én ennyit tudtam a Securitatéról.
Akivel többet jártam, Sârbu Ioan ezredes, különben magyar felesége volt, a vége felé megkérdezte, ce faci copile, unde mergi acuma, nu vrei să mergi acasă, nu vrei să mergi la ăla de la Sf. Gheorghe, e prietenul meu de facultate (mit csinálsz, te gyerek? Hova mész most? Nem akarsz hazamenni? Van ez a volt évfolyamtársam Sepsiszentgyörgyön, nem akarsz hozzá menni?)
Amikor hazajöttem, gondolkoztam, bémegyek a mentőállomáshoz. Másod-harmadnap odahívattak, azt mondták, uite, dacă vrei este un loc la Sfântu Gheorghe la circulaţie (nézd, ha gondolod van egy hely Sepsiszentgyörgyön a forgalomirányításnál). Persze, ki a fenének nem tetszett volna.
Baróton voltam, egy mentőt vettem volna már át, amikor jött az utasítás: gyere, mert holnap Szentgyörgyre kell menjél cu valiza (bőrönddel). Na jó, tudtam mit jelent ez, jöttem is másnap, hát elmondják, hogy 2 héttel előtte felvettek egy Mihály Mózes nevű embert arra a szakaszra, ahol a poszt üres volt, s akkor engem betettek az adminisztrációba sofőrnek.
Ott ültem egy rövid időt, nekem nem tetszett az, hogy ma Bukarestben, holnap Temesváron, ilyen gyors pilóta voltam. Akkor azt mondtam, hogy felmondok. A bűnügyi osztály főnöke vett kéz alá, s elküldött Szebenbe egy ilyen nyomozóiskolába, ahol az alapképzettségem az volt, hogy conductor căi de urmărire.
Ott kaptál egy alapkiképzést, aztán amikor visszakerültél Szentgyörgyre, eldőlt, hogy mennyire bíztak meg, s mit láttak benned, lólopáshoz, gyilkossághoz, erőszakos cselekményekhez, hova tesznek. Én totál alkalmazható voltam mindenüve.
[irp posts=”29762″ name=”Az ex-milicista polgármester községében a csend az úr”]
Nyomozóként milyen bűnügyi területen dolgozott?
Gyilkosság. A lólopás úgy került hozzám, hogy sikert értem el egy pár lólopás esetén. Falusi gyermek voltam, a többiek városi gyerekek, nem tudták, mi az hogy pej, hóka, kesely, ezeket a lójegyeket. Aztán amikor a károsult gazdával szóba álltál, ő nem tudott fényképet mutatni, nem volt ilyen világ, hogy a lováról fényképet mutat. Én a szimpla magyarázatról tudtam sok mindent, úgy is hogy Szeben megyéből hoztam vissza a lovait az illetőnek.
Ez napos, hetes üldözésekkel járt, kellett cigánynegyedekben járni, érdeklődni. Ennyi volt az én teendőm nyomozóként, megkaptam és kész, tovább benn a tisztek intézték. Ezért akartam tiszt lenni, mert tudtam, hogy a terepen elbújnak, és osztásnál tolongnak, ez volt a problémám, ez fájt nekem. Miért nem lehetek egy kicsit másabban, így döntöttem, hogy tovább nincs értelme.
Amikor éjjel egy gyilkoshoz bé kell menni a házba, és fejszével fel van fegyverkezve, úgy szokták mondani, hogy a buta azért nem fél, mert buta, nem tudja, mitől kell félni. A főnökség félősebb volt, akik akkor kellett terepre menjenek ide-oda. Falusi gyerek lévén én bé mertem menni, ha mondták, hogy fejsze van az illetőnél.
[wp_ad_camp_2]
Miután tartalékba helyezték, azután még tartotta a kapcsolatot?
Maga nincsen tisztában az akkori éveknek a politikai irányzatával. A megyében, amikor én eljöttem, két éven belül a seprűt is kicserélték.
Addig mindenki magyar volt, Harmati Adalbert, Aulich Sándor a Securitate főnöke, Hankes János az inspector şef (főfelügyelő), Orbán Gábor a bűnügyi osztály főnöke, Tüzes Sándor, mindenki magyar volt. Úgy beszéltünk magyarul, mint itt most mi ketten.
Ahogy én eljöttem, egy olyan új rend fiatal jött egyebünnét, akikkel nem tudtunk kapcsolatot tartani. Jöttek és büntettek, és mindenütt kaptam az orromra.
Az volt az oka annak, hogy kérte a tartalékba helyezését, hogy valamilyen nagy változás történt?
Elmondom, hogy mi volt az oka. Én azt mondtam, hogy altiszt nem maradok. Megnyertem mindenféle tanulmányi szakmai versenyeket a megyében, meg a megyék közti versenyeken, törvényről, praktikáról, procedúráról, taktikáról. Harmati Adalbert azt javasolta, küldejenek el az Akadémiára Bukarestbe. Legyen egy ilyen magyar Simon András tisztjük nekik.
Ingyenesen a megye kiküldött engemet és még egy Kerekes Ioan nevű gyereket, aki Lemhényben şef de post (a rendőrörs vezetője) volt. Băneasán megcsináltuk a sportpróbákat, ott tündököltem. Akkor az történt, hogy amikor bevittek vizsgázni történelemből, a buletin (személyi igazolvány) az asztalon, egy egyenruhás hölgy ment a folyosón a sorok között, és amikor hozzám elér, megszólal magyarul: ön magyar? Mondom igen. Hátam mögött ült Kerekes Ioan, K betűvel, de román származású gyerek volt, ő is Kovászna megyéből, őt már meg sem kérdezte.
Mindketten hazajöttünk, persze végig kellett szenvedjük a vizsgát, mert nem mondták meg az eredményt, csak a végin láttuk. Hazajövünk Szentgyörgyre, kellett jelentkezni raportra. Elmondtam Harmati Adalbertnek a vizsgát, hogy nem sikerült, zavar engemet. Az asztalra lehajolt és könnyezett. A megye rendőrparancsnoka. Egy esztendő múlva mindegyiket kicserélték. Hankest is, őt is, Aulichot is. Ennyi. Felrobbantották a szobrot a Főtéren Szentgyörgyön, mindenkit kicseréltek. Nekem többet rendőri kapcsolatom nem volt, a megyében minden posztra, főposztra főleg, más embereket tettek.
Milyen rendfokozattal szerelt le?
Plutonier (őrmester). A gazdaságba kaptam állást, a főmérnök tudta, hogy két évet dolgoztam állatorvossal, tudta, hogy a juhászathoz értek, farmfőnök lettem 350 darab növendék szarvasmarhával. Azután sok funkciót töltöttem be a rendszerváltásnál is.
Hogyan élte meg 1989-et, a rendszerváltást?
A hatodi vendéglőben voltam vendéglőfőnök. Jöttek a hírek, ilyen-olyan, az elsők közt megszerveztük a falu őrségét, még akkor fegyverek voltak, fogalma nem sokaknak volt, hogy hogyan kell megcsinálni. Jönnek az arabok, ilyen-olyan, volt egy csomó falcs hír, csináltam hamar a váltásokat, a falu végeit elálltam úgy, hogy géppuskafészkekkel tudjam fedezni az utat, ha jönnek ide, a faluba bé nem tudnak jönni. Ehhez egy picit értettem, de nem a kiképzésről, amit kaptam a rendőrségtől, édesapám magyar katonatiszt volt. Megszerveztem akkor az őrséget, a váltásokat, felelősöket, mindent.
Majd a Frontul Salvarii – az volt akkoriban a divat – első mitingjein részt vettem. Egy aktivitásom volt akkor, ami még fontos volt: megoldottam, megmentettem két rendőr életit. Nagybacon egy feketelistán szereplő gyilkosok települése úgy, mint ahogy sok település, ahol ilyen történt.
Az emberek elé kiálltam a feleségemmel, 200-300 dühöngő ember elé, azt mondtam, emberek, ártatlanok, olyanképpen hogy ők kiszolgálták a rendszert.
Az emberek tudták, hogy én ki voltam s mi voltam. De megkérlek szépen, fegyvertelenek, elvesszük a fegyverüket. Elmentem, elvettem a fegyvert, megmondom, gyermekekkel vannak, családdal, békésen engedjük el. Kordont állt az asszony, én, meg hívtuk a papot, s elengedtük őket, menjenek az útjukra. A nép azt kiáltotta, megöljük, innen nem megy el.
Ezt a gyilkosságot akkor én személyesen a feleségemmel oldottuk meg. Amiért újra kaptunk az orrunkra egyes olyan emberektől, akik azt szerették volna, hogy vér folyjon, és kellemetlenség legyen. Mint ahogy ma megjelölik, hogy Nagybaconban egy diktátor, egy olyan ember él, aki a fiaival megver mindenkit, csak meg kell kérdezni a faluban másokat, és mindenki véleményt alkosson.
[wp_ad_camp_3]
Mikor döntött úgy, hogy bele szeretne szólni a közösség életébe?
Ez volt a hivatásom. Elvesztettem az összes vagyonom. Amikor én oda voltam véve alpogármesternek, a nyertes pártok döntötték el, hogy engem visznek oda alpolgármesternek. Elvesztettem a vagyonomat, pékséget, malmot, 3 gátert, 15 boltot, aprozárt, húsfeldolgozót, erdőkitermelést. Elvesztettem mindent, nullába juttattak, akkor jelentkezni próbáltam polgármesternek.
Azért vesztett el mindent, mert politizálni kezdett?
Igen. Reámvertek jogtalanul, alaptalanul, korrupt módon. Elmondok csak egyet. 1995-ben volt vagy 100 munkásom, és nem annak örvendett az akkori hatóság, hogy annyi embernek munkát adok, kiküldték a munkaügyi felügyelőket, hogy csináljak munkakönyvet.
Egyet is értettem ezzel, munkakönyvet kell csinálni, de egy olyan kiszámíthatatlan helyzetben, ahol erdőkitermelő gépeket, autókat vettem banki hitellel, és biza egybe a 65 munkást fel kellett venni egyik napról a másikra, kellemetlenséget okozott, amit az állam fele ki kellett fizetni. Lemaradtam az állam fele a fizetéssel, ez szabálytalanság volt a pénzügynél, viszont a bankokat s azokat bírtam szépen, dolgoztam éjjel-nappal, a két fiam is.
Bírogattuk a dolgokat, de összegyűlt, nem figyelmeztetett senki. Jött a törvény, hogy reesalonálni lehetett, 15 hónapra elhalasztották ennek a kifizetését, és kellett csinálni egy szituációt. Jó vaskos akta, megcsináltattam, bevittem a megyei pénzügyhöz. Az igazgató nem küldte fel Bukarestbe aprobálásra. Megjött a felszólítás, felszámolás, stb.
Én keményen dolgoztam, egy hajórakományra készítettem minél több és több bükkfa parketot, amit egy brassói cég vett meg, Prisăcaru nevezetű. De nem fizette ki, csak kért még egy TIR-rel (kamionnal), mert a hajót meg kell rakni. Amikor már kezdtem fenyegetőzni, elmentem hozzá megszorított állapotban. A csekk fedetlen volt. Nem ellene indítottak eljárást, fals, uz de fals, abuz de încredere stb., nekem procedura de faliment-et csináltak (csődeljárást).
Jött a felszámoló bizottság, elvették az egész vagyonomat. Még a házam is át kellett írjam a nevemről, hogy meg tudjam menteni. Csórén hagytak, 12 autóm, 5 traktorom, 2 kombájn, három gáter, emeletes ház a központban, még egy másik ház, aprozár, carmangeria, pékségem, malmom, mindent elvesztettem.
Megmaradt 2 lovam, 1 kaszálógépem. Elmentem fel Csíkba, vettem 50 kecskét. Kezdtem a kecskékkel, ilyenkor tudja, hogy van, a család nem állt annyira mellém, gyermekek elmentek ide-oda munkahelyet keresni, én voltam a szarban, mert nem így indult a világ. 50 kecskével kezdtem gazdálkodni, 2 lóval, kaszálógéppel, én kaszáltam, takartam, rendeztem. A kecskéket felszaporítottam, mikor lett 180, eladtam, vettem 12 tehenet.
Olyan eredményt értem el, hogy irigyelték. Volt 50 tehénnel nem tudott annyi tejet termelni, mint én. Ciszterna, bazin, az is nagy csoda volt, hogy a gyár adott hűtős bazint (medencét). Szép 350 literes tejtermelésem volt. A mezőn is fehér ingben dolgoztam, ügyesen, tisztán, szépen. Oda jutottam, hogy egy pillanatra feltornáztam az állományt 27 tehénre.
Ebben az esztendőben volt a választás, és a három év alatt megfigyelt Bacon község lakossága: ezt most ütték fejbe, csóréra vetkeztették, újra több ereje van, mint bárkinek a faluban. Na így kerültem oda, hogy a faluból az élgazdák úgy döntöttek, hogy az akkori polgármester engem válasszon alpolgármesternek. Persze én jelentkeztem polgármesternek és tanácsosnak is, úgy tudtak bevenni, hogy tanácsos voltam. Négyszer jelentkeztem polgármesternek, a negyedik sikerült.
2013 óta polgármester. Mire a legbüszkébb?
Az emberek a faluban azt mondják, hogy 100 év alatt sem történt annyi, mint az én két mandátumom alatt.
Például mi történt? Aszfaltozni, látom, most aszfaltoznak.
Hát igen, csak annak 2-3 év megelőzése van. De maga valószínűleg csak Baconban járt, Kisbaconban járt-e, Szárazajtán járt-e, Magyarhermányban járt-e. Ravatalozók, utcák leaszfaltozva, a vízhálózat lefektetve két településen.
A vizet továbbra sem sikerült bevezetni Nagybaconban.
Hát hogyne sikerült volna.
Nagybaconban nincsen víz.
Hát még nincsen víz, mostan folyik a munkálat. Decemberre kell kész legyen.
2013 óta folyik ez a projekt.
2013 óta folyik a projekt, kétszer újra kellett csinálni, más terveket, új adukciót (szállítási tervet) kellett csinálni neki. Először kerestem forrást az erdőn, azt megbeszéltem az egyik közbirtokossággal, mely a tusnádiakhoz tartozott.
Kiderült, hogy az 1878-as osztrák császári rendelet szerint a közbirtokosságok nem adhatják el a területet. Nem került egy olyan közjegyző az országban, aki átírta volna, hogy cseréljük meg a területet.
Akkor egy új projektet kellett csináljak, kerestem egy másik forrást, baconi területen, arról a területről csináltuk meg. Ez időbe telik.
A faluban azt beszélik, hogy fenn a Likaton, ahol az ön farmja van, oda már be van vezetve a víz.
Tessék idefigyelni. A farm a gyermekeimé, előtte jő le a fővezeték. Le van hozva a vezeték ide a falu fölé, a templom fölé, addig jő a víz. A farm a falu és a bazin közti útszakaszon van, tehát normális, hogy közelebb van, amíg itt a munka nem fejeződik bé, a víz folyik vissza a patakba lenn. Azzal a vízzel nincsen károsítva senki. Az a víz nem hiányzik sehonnét sem. Az a víz folyna a Dunába, és folyik is a többi.
Tehát be van vezetve a víz erre a farmra.
Erre a farmra nincsen bevezetve. Betettem a csövet én saját erőileg, a csövek le vannak téve, és vissza van minden csinálva, úgyhogy amikor adódik, akkor működik. Ez nem hiányzik sehol, semmilyen illegalitás nincsen benne, majd amikor a bransamentet (csatlakozást) kötik, mindenhova beteszik a vízórát, akkor teszik oda is pont úgy, mint máshoz. Sajnos még sehol nincsen szolgáltatás, remélem, mire bekössük a vizet, addigra megszületik a cég, ami a szolgáltatást biztosítja. Addig a víz ingyen folyik mindenkinek minden településen.
Mekkora ez a farm, ami az ön gyermekeié?
A farmnak a területe összesen olyan 1 hektár 50 ár, de bérelt földek vannak, bérelt földekkel együtt eléri a 18 hektárt. De el merném én önnek mondani, hogy ebből valamennyi a gyermekeimé, nekem egy darab sincsen.
Az ön gyerekeinek honnan volt pénze megvásárolni, kibérelni ezeket a földeket?
A forradalom után, 1995-ben 45 hektár földem volt. Annak egy részét, amit nem adtam el, odaadtam nekik. Ők elcserélték, összehozták egy helyre, a többit vásárolták.
De különben hogy honnan volt pénzük, hát maga nagyon nagy tévedésbe esik, ha azt hiszi, hogy én egy olyan polgármester voltam, aki a gyermekeimet, mást pénzügyi előnybe helyeztem.
Közben az egyik fia, Simon András Attila a helyi önkéntes tűzoltóság parancsnoka, ami egy havi 4500 lejes fizetéssel járó állás.
Erre is válaszolok. A fiamat annak idején nem én angazsáltam (alkalmaztam), hanem az előtte való polgármester.
Az utóbbi két évben volt ő alkalmazva, én úgy emlékszem.
Nem, nem, Bardócz Csaba polgármester alkalmazta 2010-től azt hiszem. Az utóbbi két évben lett şef serviciu situaţii urgenţă (sürgősségi esetek osztályának parancsnoka), mivel csak neki volt meg az az iskolája, amit kértek, ezt a funkciót akkor kapta meg.
Én ennek a versenyvizsgának a dokumentumait elkértem közérdekű adatigényléssel, de nem kaptam választ.
Nem kellett versenyvizsga legyen, csak elő kellett léptetni, posztra kellett tenni.
De az adatigénylésemre nem válaszolt.
Tessék mondani, válaszolok most.
Amikor legutóbb beszéltünk, azt mondta, azért nem válaszol, mert nyugdíjba ment az egyik alkalmazott, akinek ez lett volna a dolga.
De melyik volt az a kérdés amelyikre nem válaszoltam?
Egy hosszú listát küldtem, hogy én milyen dokumentumokra lennék kíváncsi.
Én úgy emlékszem, hogy arra azt a választ adtuk, hogy ott van a weboldalunkon minden, aminek elérhetősége van, ami transzparens. Az utolsó mozzanatig, zárások, buget (költségvetés), minden fel van téve.
Én sok időt töltöttem ezen az oldalon, nem mondanám, hogy oda minden fel van töltve. A döntéseknek a lényege, a mellékletek általában hiányoznak.
Én nem tudom, hogy mik hiányozhatnak. Van egy ügynökünk, aki a feltevéseket csinálja. Amikor a tanácshatározatok megszületnek, azt veszi által és teszi fel.
[wp_ad_camp_1]
Van az önkormányzatnak egy cége, a Constructorul Batani SRL. Ezt is megnéztem, kicsit furcsa, öt igazgatója van, nincsen más alkalmazottja.
Dehogy nincs, van alkalmazott. Azok az igazgatók a pályázatnál voltak, volt ilyen POSDRU-s pályázat szerűség.
Az igazgatók: Tókos László, az ön sofőrje, Fancsal Zsolt Gerő református pap, Gere Mózes József hermányi tanító és Dimény Mónika, a helyi iskola igazgatója. Ezt jól tudom?
Igen, igen, jól.
Őket miért igazgatóként alkalmazta a cég?
Egy sem volt alkalmazva. Azokat a pályázat írta ki, nem voltak alkalmazva soha.
Mivel foglalkozik ez a cég?
Utak karbantartásával. Eredetileg constructornak (építkezési cégnek) indult, de nem működhetett úgy, mert nem volt elég szakképesítésük, a konkurencia nagy volt.
Úgy tudom, hótalanítanak.
Télen hótalanítanak. Télen nincsen egyéb karbantartás, az a karbantartás.
Közben én azt látom a mérlegükön, hogy nincsen gépük, nincsen olyan eszközük, amivel dolgoznának.
Hogy értve?
Nincsen olyan gép, eszköz, ami alkalmas lenne hótalanításra.
Hát hótalanításra bármilyen gép van, oda ember kell, lapátos munkás. Ott a remorkáról (utánfutóról) hinteni kell a sós homokot. Fel kell ülni hajnalban 4 órakor, meghinteni, ha délután kell, még egyszer, ha vasárnap, ha hétköznap, ha karácsony.
De nincsen se traktor, se remorka.
Az egy intervenciós munka. Minket minden évben leverifikál (ellenőriz) a prefektúra és külön a Curtea de Conturi (Számvevőszék).
És a hótalanításhoz mi a köze az iskolaigazgatónak?
Hát azoknak most már nincs közük. A megalakulásnál volt, a pályázat lehívásánál voltak azok a személyek. Amikor ez a cég alakult, arról volt szó, hogy 4-5 embert kell angazsálni, nemtom mennyi ideig állja a fizetésit azoknak a személyeknek az az uniós pályázat. Az az időszak lejárt, most a saját lábukon kell megálljanak, így van egy olyan szerződés, ami alapján presztálják nálunk a hótalanítást és az egyebet. Uniós támogatás, adtak vakológépet, fajánszvágót, egyebeket, ez egy nagy pályázat volt.
Kötelezően iskolaigazgató és pap kellett legyen az igazgatók között?
A követelmények hogy miért voltak így, azt nem tudom. Mi egy lejt sem adtunk senkinek, a pályázat adta azoknak a személyeknek a pénzt. Mi egy esztendő után kellett a munkásokat aztán tovább alkalmazzuk és dolgoztassuk. A hótalanítást addig ötször annyi pénzből végezte más cég. Ez itt van, és amikor mondjuk, menj, hintsed ezt az utcát, te hintsed aztat. Különben jó sok utcánk van télire.
Mi volt ennek a pályázatnak a témája?
Defavorizált, rossz életminőségű életet élő embereknek a munkaadása. Azoknak munkát adni, elvittük kurzusra Temesvárra, ide-oda. A pályázat keretein belül felkészítőket kaptak egy szélesebb körű hogyhívják, persoană defavorizată.
Azzal érvelt, hogy azért nem adja ki az adatokat, mert az az alkalmazott, aki ezzel foglalkozott, nyugdíjba ment. Aztán megjelent egy álláshirdetés, ahol egy 12 osztályos végzettséggel, 7 év tapasztalattal rendelkező személyt keresnek. Ez ugyanaz az állás?
Nem, azt a posztot nem hirdettük meg. Egy kasszás kellett, aki beszedi az adópénzt.
Sikerült találni erre embert?
Ja igen, volt három jelentkező, vizsgáztatták őket, Szentgyörgyről jött egy bizottság. Megnyerte egy baconi.
A faluban azt beszélik, ez a személy a rendőrnek a felesége.
Ez így van. Kereskedelmben dolgozott, és tudta a dolgokat. Én higyje el, még a közelükbe sem mentem seholsem, semmiféle okkal. Jöttek a megyétől, jöttek a könyvelő szakértők, expertek (szakértők), még csak arrafele sem mentem, hogy nekem ne legyen, mert tudtam ezt, hogy a rendőrnek a feleségit felvettem. Hogy elkerüljem, még arrafele sem mentem. Kicsi eszem már nekem is van, tessék elhinni.
Az anyagot Szén András grafikájával illusztráltuk, a fotókat Egyed Ufó Zoltán készítette.
