Leépítik a demokráciát a legnépszerűbb csíki politikusok: elbújnak a nyílt vita és a választóik elől. Kulcsár Árpád publicisztikája.
Tavaly ősz óta írjuk a mEmber hírlevelünket a feliratkozóinknak olyan témákról, amelyek általában nem kerülnek bele a cikkekbe. Szabó Tünde kollégám múlt héten leírta, miféle képtelenségre ragadtatta magát a Sapientia sajtóirodája, amikor meg akarta szabni, hogyan és milyen formában idézzük a válaszát.
Nekem erről egy sokkal súlyosabb eset jutott eszembe, és ennek kapcsán az is, hogy Hargita megyében
mennyire kihagy a demokratikus gondolkodás.
Körülbelül egy éve történt, amikor én még a Mércénél dolgoztam, de egy pályázatban már Tündével együtt dokumentáltuk a Böjte-otthonokban történt visszaéléseket. Akkor azt is vállaltuk, hogy megpróbáljuk feltérképezni a Böjte-birodalom gazdasági labirintusát, és ki is derítettük, hogy gyerek ugyan egyre kevesebb van az otthonokban, de épületeket annál jobban felhalmoz(nak) az alapítvány(ok).
Így jutottunk oda, hogy megkérdezzük a Hargita megyei tanácsot, hogy egyenként mennyi pénzzel támogatta az alapítvány otthonait, iskolaházait. A honlapon talált táblázatok ugyanis egyáltalán nem tűntek teljesnek annak fényében, hogy Böjte Csaba mindig kevesellte az állami hozzájárulást az otthonok fenntartásához, a Hargita megyei elöljárókkal viszont szívesen mutatkozik.
Ami este válaszul jött az 544-es infotörvény alapján megírt kérvényemre, arra nem számítottam. Borboly Csaba, Hargita megye elsőszámú és leghírhedtebb influenszere, aki mellékesen a megye tanácselnöke is, a kislánya kórházi ágya mellől (ezt a tényt ő maga emelte ki) vett fel egy videót, amit elküldött nekem azzal, hogy akár nyilvánosságra is hozhatom:
(Az évek óta roppant kameraérzékeny Borboly Csaba kislányának arcát mi homályosítottuk el a videóban. Mint a vágásnál is látszik, az elnök úr csak akkor állt be úgy, hogy ne látszodjon a kórházi szoba, amikor ott megjelent egy kórházi alkalmazott.)
A videóban arról értekezett, hogy az 544-es törvény „kiforgatása” miatt meg fognak utálni minket, újságírókat, mert annyira leterheljük az ott dolgozókat, hogy csak. Másrészt Borboly fenyegetésnek vette, hogy beadtam egy adatigénylést. Azt mondta, „lehet sorolni a törvényeket, az ügyvédeket, a közjegyzőket, de teljesen fölöslegesnek tartom, nem ijesztenek meg sem engem, sem a kollégáimat”.
Szerinte sokkal többet érnénk el, ha egyszerűen feltennénk neki a kérdést, ő meg válaszolna. „Lehet hogy Caracalban érdemes használni az 544-es törvényt, de Hargita megyében ezzel nem mennek semmire. Olyan, mintha feljelentéssel mennének kenyeret vásárolni” – fejtegette.
Teljesen ledöbbentem, hogy egy magas pozícióban lévő politikus így kezeli az állampolgárok jogát a közérdekű adatokhoz. Az újságíró ugyanis nem véletlenül és nem kekeckedésből használja ezt a lehetőséget, hanem azért, mert ha egy intézmény mégis eltitkolna adatokat, akkor be tudja perelni. Ha meg szimplán fölteszem a kérdést, és az intézmény a válaszban terel, akkor nincs mit csinálnom.
Másrészt Borboly arra hivatkozott, hogy „fent van minden az oldalon”. Próbáltam WhatsAppon érvelni, és magyarázni neki, hogy békével érkeztem, de semmi eredménye nem lett azon kívül, hogy az elnök úr meginvitált, egyszer ugorjak már be a tanácshoz, és beszélgessek el a kollégákkal, mekkora erőfeszítésbe kerül egy ilyen kérés teljesítése. Szerinte ugyanis
ettől „hetekre leblokkolna a hivatal”.
A történet vége az lett, hogy Borboly kommunikációsa küldött egyetlen nyomorult dokumentumot, amiből aztán nem derült ki semmi több annál a pár ezer lejnél, amit a tanács honlapján is megtaláltunk. Szoros volt a határidő, kihagytuk ezeket az aprónak bizonyult információkat a cikkből. Nekem lejárt a szerződésem a Mércénél, a nyarat biciklifutárként töltöttem.
Pedig normál esetben tematizálni kellett volna a helyzetet, mert amennyiben egy újságíróval képes eljátszani ezt egy politikus, mi történik akkor, ha egy olyan állampolgár szeretne infókat szerezni, aki nincs tisztában a jogaival?
Ördögjárás Előválasztások Csíkban
Az átláthatóság ugyanúgy része a demokráciának, mint a részvétel, a beleszólás joga. De a csíki demokráciának már nem, vagy egyre kevésbé. Szilágyi Botond filozófus nemrég alaposan érvelt amellett, miért kellene az RMDSZ-nek minden egyes voksolás előtt nyílt (azaz nemcsak párttagoknak elérhető) előválasztáson rekrutálni a politikusokat.
Csíkszeredában ilyen szempontból el voltak kényeztetve a választók, hiszen több mandátum óta előre szavazhattak arról, kik kerüljenek fel az RMDSZ tanácsosi listájára. Sőt a polgármesterjelölt személyéről is dönthettek.
Mondhatni, Szeredában ez volt az igazi választás. Egyrészt ott senki nem volt annyira béna gazda, mint Székelyudvarhelyen Bunta, hogy felfuttassa a poltikai ellenfeleket, másrészt az ellenzékben sem voltak kiemelkedő figurák. Vagyis akit végül az RMDSZ indított, az nyert.
Ezt a remek hagyományt sikerült most semmibe vennie Korodi Attilának és csapatának, amikor nemrég a Városi Küldöttek Tanácsa úgy döntött, nem lesz állóurnás szavazás a jelöltekről. A jelöltek rangsorolását a VKT saját döntési körébe vonta. Egyébként Korodi maga is általános előválasztáson gyűrte le négy éve Ráduly Róbertet.
A polgármester, aki politikai karrierje során számtalan alkalommal állt ki a részvételiség mellett, valószínűleg megijedt a városlakóktól, akiknek eddig lehetősége volt azokat az embereket beküldeni a tanácsba, akikben képesek hinni. Nem maradt visszhang nélkül a dolog, a hoppon maradt ex-alpolgármester, Szőke Domokos a sajtóban és a közösségi médiában háborgott. Végül petíció is indult, hogy mégis legyen előválasztás. Elmaradásának hivatalos indoka: „időszűke”.
Bezzeg Székelyudvarhelyen nincsenek időszűkében
Ott az RMDSZ azt mondta, jöhet bárki, akinek oda szól a lakcíme. Még csak RMDSZ-tagnak sem kell lennie ahhoz, hogy ő legyen a kiválasztott, aki véget vet Gálfi Árpád regnálásának.
Gyönyörű gesztus, csakhogy a Szövetségnek a legszékelyebb városban annyira megtépázott a nimbusza, és olyan káderhiánnyal küszködött, hogy egyelőre úgy tűnik, inkább Szász Jenő hozhat váltóerőt, mint a tulipánosok.
De lám, megy az RMDSZ-nek a demokrácia, amikor éppen nagy bajban van.
Az egész egyszerre HR- meg PR-fogás, aztán meglátjuk, hogy tudja-e pótolni a négy évnyi reális ellenzéki munkát az önkormányzatban. Azt, hogy a képviselő négy éven át fölfedi és bírálja a városházi visszásságokat, ezekről kellően tájékoztatja a lakosokat, majd bizalmat kér tőlük.
De térjünk vissza a megyére. Teljesen abszurd, hogy míg több székelyföldi városban bevett gyakorlat volt az előválasztás, az a polgári igény nem fogalmazódott meg, hogy ugyan bizony hadd szóljunk bele abba is, ki vezesse a megyét. És hogy nincs rendben, hogy erről
székelyföldi vagy kolozsvári füstös szobákban döntsenek.
(Holott tudjuk, hogy a hatalom úgy működik a képviseleti demokráciában, hogy csak alulról szerveződve lehet a szabadságon szélesíteni. A fent lévők a status quo fenntartásában érdekeltek, és nem fognak semmit adni.)
Most, hogy végre van politikai verseny Hargita megyében, és legalább hárman megmérkőznek a megyei tanács vezetéséért az RMDSZ-en belül, gondoltam, remek alkalom, hogy vitázzanak egyet az Átlátszó Airday podcastben. Ha az átlag székely Hargita megyében nem szólhat bele, hogy ki legyen az RMDSZ jelöltje a megye élére, azért mégsem lenne baj, ha megismerné a jelöltek terveit, meghallgathatná, ki mit gondol különböző kérdésekről.
Nagyot néztem, amikor Borboly Csaba közölte, hogy ő nem fog vitázni. Hát jó, gondoltam, még mindig vannak ketten, rendezek egy jó kis Bíró Barna Botond vs Barti Tihamér meccset, ahol majd jól elmondhatják, lám-lám, az elnök úr naponta többször videózik, de fél kiállni a kihívói elé.
Ismét meglepődtem, amikor Bíró közölte, hogy ő tartja magát ahhoz, amit kijelentett: nem fogja kritizálni az elnököt. Egyszerűen nem értettem: amennyiben nem elégedett, akkor miért ne krizitálhatná, de hajthatatlan maradt.
Tekintsünk el attól, hogy mennyire antidemokratikus elbújni a vita elől, és nézzük meg, hogyan is dől el, hogy ki lesz a megyei tanács elnöke. Nem elméletben, mert elméletben nyerhet más is majd az önkormányzati választásokon, mint az RMDSZ. Szigorúan elméletben.
Hargita megyében három RMDSZ-es alapszervezet működik: a csíki, az udvarhelyszéki és a gyergyói. Amikor még volt betyárbecsület a világon, akkor a három alapszervezet megegyezett, hogy rotációs alapon négyévente váltják a tanácselnököt. Így 12 évente mindhárom területről oda juthat valaki a kormányrúdhoz. Ezt az egyezséget azonban nem írták le, így
Borboly Csaba 16 éve nem akarja elengedni azt a bizonyos rudat.
A rotációból mindeddig kihagyták a gyergyóiakat, erre hivatkozva indul most Barti Tihamér. Meg arra, hogy lám, Gyergyóremetén hogy pörög a kapitalizmus. Barti négy éve is mozgolódott. Bíró azt mondja, akkor Bartival szemben azért támogatta Borbolyt, mert az azt ígérte, négy év múlva Borboly fogja megtámogatni őt.
Borbolynak esze ágában sincs most Bírót támogatni, így mindhárman nekifutnak a választásnak. A jelölt személyét a Hargita Megyei Egyeztető Tanácsnak (HET) kell kiválasztania. Ebben a tanácsban hat-hat küldött egyeztet az udvarhelyiektől és a csíkiaktól, illetve három a gyergyóiaktól. Csakhogy a többségi döntés területileg kiegyensúlyozott kell, hogy legyen: mindhárom alapszervezetből kell szavazatot kapnia annak, akit a többség jelöltnek választ.
Amennyiben mindenkihez hűek maradnak az emberei a HET-ben, patthelyzet alakul ki, és akkor a Szövetségi Állandó Tanács dönt. A 32 fős országos testületnek négy Hargita megyei tagja van: Borboly és Barti mellett Korodi Attila és maga Kelemen Hunor. Ebben az esetben olyanok döntik el, ki menedzselje a székelyeket Hargita megyében, akiknek közük nincs a megyéhez. Vagy akit a legjobban kedvel Kelemen Hunor Kolozsvárról.
Remélem, sikerült éreztetni, mennyire deficites a képviseletünk, és milyen sok szinten szorul javításra. És még egyszer mondom, az RMDSZ pozícióban lévő tagjai nem fogják ingyen adni a beleszólást, a demokráciát. Azt valahogy ki kell belőlük kényszeríteni.
Ez hosszú távon azt eredményezi, hogy a politikusok és a választók közelebb kerülnek egymáshoz. És arra most inkább az RMDSZ-nek lenne szüksége.
Nyitókép: Szabó Tünde
Kulcsár Árpád fenti publicisztikája az eheti mEmber hírlevélből nőtte ki magát. Szombat reggelenként extra tartalmakat küldünk azoknak az olvasóinknak, akik feliratkoznak a hírlevelünkre. Itt lehet feliratkozni:
3,5%
Támogass jövedelemadód 3,5%-val.
Az alábbi linken pár kattintással megteheted:
