Nézd meg kívül-belül, hogyan esik szét a szatmárnémeti Pannónia szálló, melyet a magyar állam négy éve megvett, de hagyta tovább rohadni.
Akár ez is tetszhet
Kaptunk néhány fotót a szatmárnémeti Pannónia-szálló jelenlegi állapotáról, muszáj megmutassuk őket. Közben pedig mesélek a csodálatos épület múltjáról és jelenéről.
A dicső múlt
1897-ben a városi elöljárók körében olyan ötlet vetődött fel, hogy szállót és vigadót kellene építeni Szatmárnémeti főterén. A terv legnagyobb támogatója az akkori polgármester, Hermán Mihály volt. Úgy vélte, hogy az új épületeknek köszönhetően a város fejlődni fog, írja a Wikipédia.
1897-ben pályázatot hirdettek az új szálló megtervezésére, amiben a legfontosabb kitétel az volt, hogy az épület magyaros jelleggel bírjon.
A 11 beküldött pályamű közül végül Bálint Zoltán és Jámbor Ferenc alkotása került ki nyertesként. Ez az építészpáros több magyar jellegű épületet is tervezett már akkorra, mint például a nagybányai István-király Szálloda és Vigadó, valamint a debreceni Vármegyeháza. 1901-ben megkezdték az új szálló alapjainak kiásását. 1901. május 11-én elhelyezték az alapkövet. 1902 májusában már a belső munkákat végezték, és a tulajdonképpeni építkezés befejeződött.
Az épület impozáns homlokzatát Zsolnai-mázas kerámia-domborművek teszik egyedivé, a magyaros mintázatú indás-virágos kompozíciók mellett négy városcímer is csillog a mára már bomladozó falakon.
Képeslapok százai bizonyítják, hogy az épület fő szimbóluma volt a városnak. Többek közt az alábbi, 1916-ból, melyet a Magyar Nemzeti Digitális Archívum oldalán találtam. Érdekes, hogy két színes képeslapot találtam az első világháború előtti időkből, és mindkettőn piros a teteje. Az 1923-ason már kék, mint most. Hogy ez volt-e a valóság, vagy csak a képeslapszínezők fantáziájának áldozatai vagyunk, nem tudom eldönteni.
Az épületet mindig mindenki magáénak akarta, ezért folyamatosan átnevezgették. Amint a románok megkaparintották Erdélyt, átnevezték a hotelt Daciára az ősi román kontinuitás bizonyítékaként. Aztán a kis magyar világban visszanevezték Pannóniára, majd utána ismét vissza Daciára, s ezen a néven is halt meg. Az előtte lévő teret, Szatmárnémeti főterét is Deák térről Brătianura nevezték, aztán Horthyra, majd a kommunizmus alatt szimbolikusan Szabadságra. Aztán a demokráciában is megmaradt a Szabadság.
A nagy szabadság áldozata lett a Pannónia szálló is. Az egykor pompás épület, melynek makettje az 1903-as bécsi építészeti világkiállításon második díjat nyert, és egy évszázadon keresztül a város ékköve volt, mára elkezdte levedleni szecessziós pompáját.
A kevésbé dicső múlt, RMDSZ-es közvetítéssel
Az épület sorsa a demokráciában fordult rosszra. Privatizálták, és idővel a birtoklási vágyban szenvedő górék áldozata lett.
Ma inkább csak a nagyon közelmúltra emlékszünk, és Vasile Ţânţaş nevéhez kötjük a szálloda lerohadását, miközben egyetértően bólogatunk, hogy hát igen, román embernek egyértelműen nem annyira fontos a magyar épített örökség. De ha csak 15 évet térünk vissza az időben, nem többet, akkor kiderül, hogy hoppá, egy magyar ember, egy RMDSZ-es politikus szerezte meg Ţânţaş számára a szállodát. Szabó István, Szatmár megyei tanácselnök.
Az Arcanum archívumából előkapartam egy 2006-os Új Magyar Szó-cikket, melyben Sike kollégám kérdésére a Mihály Laci fotójáról unottan lebámuló Szabó István tanácselnök „megszokott kereskedelmi ügylet”-nek nevezte azt, hogy ő felvásárolta a cég részvényeinek többségét, majd eladta azt a legtöbbet ígérő Ţânţaşnak. Miközben épp megyei tanácselnök volt. Ej, azok a szép idők, amikor még egy csúcspolitikus is szabadon kupeckedhetett a megye leggazdagabb üzletemberével, aki ráadásul pap.
A szálloda Ţânţaş-korszakáról már sokkal többet tudunk. Nem mesélek el most mindent, akit mélyebben érdekel a dolog, olvassa el Sipi kollégám régebbi anyagait, melyekben részletesen leírta azt az időszakot:
Két állam közt a pad alatt a szatmári Pannónia szálló
Röviden: Ţânţaş, akit abban az időben a megye (egyik) leggazdagabb emberének tartottak, megvásárolta a szállodát, és nekiállt a felújításnak. Addig juthatott, hogy leverette a vakolatot a belső falakról, mikor beütött a gazdasági válság, és elfogyott az erre szánt pénze.
Ţânţaşt helyenként a magyar sajtóban úgy emlegetik, mint avasi juhász, és tudni vélik, hogy ortodox templommá akarta alakítani a volt szállodát. Ez csak részben igaz: avasi, de épp annyira juhász, mint mondjuk Tőkés László. A tévedés valószínűleg onnan jön, hogy románul a „pastorul” jelzőt teszik sok helyen a neve elé, ami pásztort is jelent, de lelkipásztort is.
Vasile Ţânţaş pünkösdista lelkipásztor. Az események idején az avasfelsőfalusi (Negreşti Oaş) „Isus Lumina Inimii” gyülekezet lelkipásztora volt, amit nem tudom pontosan, hogyan kellene magyarra fordítani, talán a „Jézus, a Szív Világossága” áll a legközelebb hozzá, de hátha egy egyházi dolgokban járatosabb olvasónk kijavít, ha rosszul fordítottam. És ebből már világosan látszik a magyar sajtó következő tévedése: szó sem volt arról, hogy ortodox templommá alakítsák az épületet, csak egy ártatlan pünkösdista imaház kérdése merült fel.
Vasile Ţânţaş nem csinálna velünk magyarokkal olyat, hogy ortodox templomot rakjon a magyar épületbe, hisz ő több ízben bebizonyította, hogy szereti a magyarokat. Említettem már Szabó István megyei tanácselnökkel ápolt kapcsolatát, de Borbély László korrupciós ügyében is nyakig benne volt Beny Alex nevű építkezési cégével. És a börtönből való szabadulása után is inkább a magyar államnak adta el a szállodát, nem pedig az amerikai pünkösdistáknak.
Hogy került börtönbe Ţânţaş? Pénzhiányra hivatkozva hagyta az épületet tönkremenni. Jó magyar politikusaink ezt elnézték neki annak ellenére, hogy folyamatosan téma volt a városban az épület sorsa. Ám a megyei kulturális igazgatóság igazgatói folyamatosan a szívükön viselték az épület sorsát, legalábbis ez derül ki minden korabeli újságcikkből, és perre mentek az épületrohasztóval.
Így történhetett meg az a furcsaság, hogy 2017 januárjában a környék egyik leggazdagabb emberét egy év letöltendő börtönbüntetésre és 767.500 euró kifizetésére ítélték a műemlék épület megrongálásáért. Végül a pénzbírságot eltörölték, de Ţânţaş leült az egy évből szinte felet, 2017 májusától egészen októberig.
Ţânţaşt kiengedték a dutyiból, de a szálloda préselt lemezzel díszített kapuja továbbra is zárva maradt. Még azután is hosszú ideig, hogy a Manevi megvette. Állítólag nem tudtak bemenni, mert Ţânţaş nem találta a kulcsokat. És ejsze nem találtak arra méltó kalapácsot, amivel leüthessék ezt a szép szecessziós lakatot az ősi dák szálloda ajtajáról.
A rohadt jelen
2017-ben a Manevi Zrt. megvásárolta a Dacia SRL-t, ezzel együtt a Pannónia (vagy Dacia, ha úgy tetszik) szállót is.
Azóta sem sikerült csináljanak vele semmit. Többször is szóba jött az elmúlt években a feljavítás kérdése, mindig azt mondták, hogy hamarosan elkezdik. De semmi. Az épület állapota semmit nem javult azóta, de legalább romlott.
Az elmúlt négy évben nem sok kép került ki a szálloda belsejéből. Mivelhogy kaptunk Szatmárról egy jó adag képet az épületről, most megpróbálom röviden bemutatni, hogyan néz ki jelenleg kívülről-belülről az egykor pompás Pannónia szálló.
Az étterem kivételével nagyjából mindenütt csupasz falak vannak. Minden le van verve, minden fel van szedve. Tégla és vasak, ennyi.
Az emeletek között a padlóban-mennyezetben akkora lyukak vannak, hogy egyszerre több ember is át tudna teleportálni rajtuk egyik szintről a másikra. S ilyen lyukból van több tucatnyi az épületben, termekben, folyosókon, előterekben, padláson, mindenütt.
Érdekes installáció, az étterem teteje fölé építettek egy második tetőt. Ezt még a Manevi előtti időkben tehették, állítja egy szomszédban dolgozó ember, aki látta a Manevi összes mozgását az elmúlt években, és nem tud arról, hogy ekkora kaliberű valamit építettek volna. De a Manevi is azt állította, nem épített eddig semmit, amihez engedély kellett volna. És ehhez azért kellett volna.
Az előző képen látható installáció esővíz-kivezetése a szálloda folyosóján keresztül. Na, ki lesz a limbó-király?
A gányolások versenyébe a fentebbi falvédelmi munkálat is sikeresen beszállhat, de azért az alábbi jobban felviszi az ember vérnyomását.
Míg az előző két gányolást a börtönlátta multimilliomos papnak köszönhetjük, ez utóbbi már a Manevi idejében történt. Két éve, 2019 decemberében arra kényszerültek, hogy felállványozzák az épület homlokzatát a kulturális és örökségvédelmi igazgatóság utasítására. A képek arról tanúskodnak, több helyen is a kerámiadíszekbe fúrták az állványokat rögzítő csavarokat.
A kitört ablaküvegeket nejlonfóliával pótolták, de azok a környezeti hatások miatt elkezdtek lebomlani, most szakadtan lógnak mindenütt. Ami talán jó is, mert a szállóról szóló újságcikkekben gyakran olvastam azt az érvet, hogy az ablakokat azért hagyták nyitva, hogy szellőzzön és száradjon az épület.
A lépcsőfordulóban egy fincsi aszalt patkány pihen. Tökéletes mumifikálódása bizonyíték arra, hogy az épület száradása megtörtént.
Az étteremben sem a négy-öt évvel ezelőtti tócsatenger látványa fogad. Tehát sikerült megállítania a Manevinek (vagy még előtte Ţânţaşnak?) a masszív beázást. De a fal potyogását már nem.
A szomszédban dolgozó forrásunk szerint húsvét után jártak erre a Manevisek, akkor takarítottak. Ez azóta potyoghatott le.
Ez a falrész hosszasan ázott. Egy öt évvel ezelőtt készült képen látszott, amint zöld volt a fal a rajta megtelepedett algától, mohától, kitudjamitől. Azóta kiszáradt. Közben le is potyogott róla minden, ami szecesszió. De legalább most száraz, lehetne kezdeni vele valamit. Még mielőtt ismét beázna és összedőlne.
A tetőre is ráférne lassan egy kis cserépigazítás meg eresztakarítás, ha nem akarnak újabb beázásokat.
A bizonytalan jövő
Négy éve vette meg a Manevi az épületet, azóta csak ígérgetés van, de látható előrelépés nincs az ügyben. Közben meg minden bomlik, minden potyog, kívül is, belül is, folyamatosan romlik tovább az épület állapota.
Miközben azt látjuk, hogy a Manevi folyamatosan épületeket vásárol Máramarosszigeten, Nagykárolyban, Zsibón, Aradon, Nagyváradon és még ki tudja, hol, de a négy éve megvásárolt Pannónia szállót elhanyagolja, felmerül pár kérdés az emberekben. Például: mi értelme van ennek, hogy saját pénzünkön romboljuk le saját épületeinket? Ki lesz a gazdája ennek (ezeknek) az épületeknek? Ki fogja magáénak érezni, és törődni velük?
Erdélyi Kati magyarországi újságíró kollégánk nemrég adatokat kért a Manevitől a tulajdonukban lévő ingatlanokról. Erre a cég azt válaszolta, hogy nincs a tulajdonában romániai ingatlan.
Értsem ebből azt, hogy nem érzik magukénak ezt a sok ingatlant, amit felvásároltak? Ez elég szomorú lehet az épületek sorsára nézve. Vagy csak az van, hogy szórakoznak velünk, újságírókkal? Oké, lehet, hogy már nincsenek az ingatlanok a nevükön, habár a telekkönyv még azt mutatja.
Vannak jelek arra, hogy átmentették őket itteni cégekre. De a legtöbb ingatlant birtokló itteni cég adminisztrátora azt mondja, hogy leveleimet küldjem a magyarországi Manevi címére. Akkor kié is az ingatlanerdő?
A Manevi címére küldtem már egy levelet egy hónappal ezelőtt a Pannónia szállóval kapcsolatban, és nem válaszoltak. Most más csatornán próbálkoztam, s az derült ki, hogy azt a levelemet nem kapták meg. Nem baj. Elküldtem még egyszer, az új csatornán keresztül. Az a lényeg, hogy most megkapták.
A Manevihez múlt héten eljuttatott levelemre aránylag gyorsan és meglepően kedves választ kaptam Dr. Baka Leventétől, a Pannónia szállót birtokló Dacia Kft. adminisztrátorától.
A válaszban, bármennyire kedves is volt, sok volt a körítés, és kevés volt az információ. Csupán annyit tudtunk meg, hogy az épületből továbbra is szállodát szeretnének. Ami egyértelmű volt eddig is. És azt, hogy az engedélyeztetés fázisában vannak, és jövő év elején szeretnék megkezdeni a munkálatokat.
Úgy gondoltam, hogy ha az engedélyeztetésnél tartanak, akkor vannak konkrét terveik, amiket megoszthatnának velünk, a fiatalok itthon érvényesülésével kapcsolatos gondolatok helyett.
Dr. Baka Levente ismét rendes volt, és ismét válaszolt a levelemre, csakhogy ismét abban a nagyon kedves, de titkolózó stílusban.
Egyetértünk a hiteles tájékoztatás szükségességében, írja a cégvezető, de csak nem akar semmi lényeges infót adni. Mégis azt szeretné, hogy pozitív várakozási hangulat legyen, ne negatív.
Azt is írja, hogy a látványterveket nem lenne szerencsés megmutatni, míg a végleges engedély nem áll rendelkezésre. Szerintem pedig pont most lenne a legszerencsésebb a látványterveket megmutatni, mielőtt mindennek nekivágnak. A tervek nyilvánosságra hozatalával és közvitával elejét vehetnék az utólagos kritikáknak, amelyek valószínűleg lesznek.
Ebből a levélből gyakorlatilag két, nem túl fontos információt kaptunk: hogy kaptak már engedélyt a műemlékvédelemtől, és hogy 2 és fél évre saccolják a munkálatok időtartamát.
Nagyon fontosnak éreztem ennél az anyagnál, hogy megszólaljon a tulajdonos is. Mert alapvetően a szándékuk nemes, meg akarják menteni ezt az épületet. Habár a képek most mást mutatnak, mégis mindenki bízik abban, hogy tényleg komolyan veszik ezt az ügyet, és felújítják a szállót. Aminek mindenki örülne. Még azt is elnézné nekik, hogy a huncutok a közvagyont kimentették maguknak alapítványi vagyonná ezekkel az épületekkel. Csak kezdjék már el a munkálatokat!
Ennek az épületnek talán ez az utolsó esélye. Még egy tulajdonosváltást, még pár év rohasztást nem fog kibírni, vagy csak akkora károsodással, amit nagyon drága lesz visszafordítani.
Kérdés még sok van. Mi lesz, ha a Manevi mégsem fogja felújítani az épületet? Ki lesz, egyáltalán ki lehet az, a magyar államon kívül, akinek van akarata is, pénze is megmenteni egy ilyen történelmi épületet? Mi lesz a felújítással, ha a Fidesz nem nyeri meg jövőben a választásokat?
Jövő tavasszal ismét jelentkezünk a Pannónia-szálló ügyével. Ha a tulajdonos nyilvánosságra hozza a terveket, akkor azért, ha pedig nem, akkor azért.
Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép
A cikk elkészítéséhez az archív anyagokat az Arcanum Adatbázis Kiadó Kft. szolgáltatta.
A cikk az Átlátszó és az Átlátszó Erdély közös projektje keretében, a News Spectrum támogatásával készült.
