Az óvodák az ezer sebből vérző romániai közoktatás mostohagyermekei – ismerte fel az RMPSZ, és zömmel óvodapedagógusok képzésére, játszóterek telepítésére fordítja a magyarországi közpénzt.
A Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program honlapja és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) által az Átlátszó Erdélynek küldött adatok alapján azonosítottuk azokat az erdélyi helyszíneket, ahol nem a történelmi egyházak valamelyike, hanem az RMPSZ vállalta óvoda vagy bölcsőde felújítását, bővítését vagy építését. Az RMPSZ szakmai partnerként és az állami óvodákat érintő beruházások koordinátoraként vesz rész a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programban, melynek első ütemében 5,2 milliárd forint felett rendelkezik.
Az RMPSZ a magyar állam támogatásával megvalósuló grandiózus programban a pedagógusok számára konferenciákat, továbbképzéseket szervez, szakmai csomagokat állít össze, és az állami óvodákat érintő beruházásokat, illetve a 231 óvodára kiterjedő eszközfejlesztést koordinálja.
A magyar történelmi egyházaknak ebben a programban történő ingatlanbefektetéseihez képest (itt) az RMPSZ szerényebb mértékben vállal szerepet ingatlanberuházásokban, és amint azt megtudtuk, főként a szakmai fejlesztési lehetőségek,
a pedagógus-továbbképzések miatt vesznek részt a programban.
„Mostohagyerekként kezelték az óvodai képzést a román oktatási rendszerben. Határozott tanterv sincs, ami alapján dolgozhatnak a pedagógusok, pusztán elfogadott, irányjelölő dokumentumok állnak rendelkezésre. Sem szakmai, sem infrastrukturális fejlesztésekre nem került eddig sor” – fogalmazott Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke, aki elmondta, éppen az előző hiányosságra válaszolva olyan képzési program akkreditálásán dolgoznak, amely a pedagógusok számára készülő tanterv megismerését is célozza.
„Eddig 6 szakmai konferenciát szerveztünk, amelyeken összesen 849 óvodapedagógus vett részt. 2018-ban még tizenkét ilyen rendezvényt fogunk lebonyolítani, amelyekre minimum egy óvodapedagógust várunk minden óvodából, tehát 1070-et. Ezeken minden óvoda részére egy-egy óvodapedagógiai szakkönyvekből álló módszertani csomagot fogunk átadni” – tájékoztatott az RMPSZ elnöke a gyermekközpontú óvodákról szóló konferenciasorozat ütemeiről.
A konferenciákon kívül két akkreditált képzésre is várják az óvodapedagógusokat: egyiken népi hagyományokra alapozott kompetenciafejlesztés, a másikon a szociális közeghez illeszkedő óvodai nevelés a téma. „Az év végéig mind a 2350 óvodapedagógus el fogja végezni legalább egyiket a két fenti képzés közül, döntő többségük viszont mindkettőt” – mondta Burus-Siklódi Botond.
„Konferencia-modellt készítünk a helyi szervezők számára, amely egy vagy két tematikus előadást és egy interaktív pódiumbeszélgetést tartalmaz, olyan meghívottakkal, akikkel a résztvevők megbeszélik a felmerülő szakmai kérdéseket” – tudtuk meg, hogyan tervezik a program hatékonyságának ellenőrzését. „Ami a falak között zajlik, az már a pedagóguson múlik. Nagyon bízunk benne, hogy partnereink lesznek a szakmai program megvalósításában” – tette hozzá Burus-Siklódi.
A megkeresett óvodák mintegy kilencven százaléka igényelt játszóteret
Az RMPSZ óvodapedagógusokat megcélzó továbbképzéseiről és Magyar Sarok nevű fejlesztőcsomag eljuttatásáról minden magyar nyelvű vagy magyar csoportot is működtető intézménybe több kisebb-nagyobb esemény kapcsán is értesülhettünk. Az 1060 intézménynek elküldött csomag készségfejlesztő játékokat, mesés- és mondókás könyveket tartalmaz, de egy kis szekrény is tartozik hozzá az eszközök tárolására.
Kevésbé ismert része az erdélyi programnak, hogy mintegy 197 óvoda és napközi udvarán játszóteret is létrehoznak. Játszótereket az intézmények által jelzett nagy igény alapján építenek, az óvodások száma és az óvodaudvar adta lehetőségek szerint három méretben. A körülményeknek megfelelő építkezési engedélyek kibocsátása után létrehozott játszóterek lipinkát, különböző rugós játékokat, mászóvárat tartalmaznak. Eddig négy játszótér készült el: a fejlesztés ritmusát elsősorban nem a tervezői munka lassítja, hanem az, hogy sok esetben rendezetlen az intézmények telekkönyve.
Nem csak új óvodák épülnek Erdély-szerte, hanem 197 óvoda és napközi udvarán játszótereket is létesítenek a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programban
MILYEN CÍMEN SZERETNÉL MINKET TÁMOGATNI?
FIZETÉSI MÓD KIVÁLASZTÁSA
A román állam számára jó üzlet
Az új óvodák és bölcsődék fenntarthatósága kapcsán visszatérő kérdés a finanszírozás. A magyar Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának tagjai is arra voltak kíváncsiak a programról szóló 2017. év végi bizottsági ülésen (jegyzökönyv), hogy kire fog hárulni az új intézmények fenntartása a jövőben.
Grezsa István, a Kárpátalja fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programért felelős miniszteri biztos számítása szerint a teljes Kárpát-medencei program magyar államra háruló évi többletforrása mintegy 684 millió forint, de ha a teljes rendszer fenntartását átvennék – amit egyféle jövőbeli lehetőségként említ –, az is „alig 10 milliárd forintot” jelentene évente az anyaországnak.
Az RMPSZ főként már működő állami intézményeket fejleszt vagy bővít: a 19 helyszínből 14 esetében állami intézmény fejlesztése, bővítése zajlik, kettő esetében pedig, Dicsőszentmártonban és Maroshévízen a beruházás a szétszórtan működő magyar tannyelvű csoportok egyetlen épületben való elhelyezését célozza meg. Így a fenntartás terhének kérdése – szemben az egyházi bölcsődékkel, óvodákkal – nem merül fel.
Kivételt képez, úgy tűnik, az a három új intézmény, amelyek helyszíneire az erdélyi magyar történelmi egyházak fennhatósága nem terjed ki. „A moldvai helyszíneken is igyekszünk állami rendszerben működtetni a létesülő óvodákat, illetve bölcsődéket (ígéret és igény is van rá a helyi önkormányzatok részéről), amennyiben ez nem valósulhat meg, úgy magánóvodákként fogjuk működtetni, nemzetpolitikai jelentőségű helyszínekről lévén szó, adott esetben magyar állami támogatással” – derül ki az RMPSZ Átlátszó Erdélynek adott válaszából arról, hogyan tervezik a csángóföldi intézmények működtetését Lészpeden, Magyarfalun és Pusztinán).
„Az RMPSZ szakmai szervezet, mi nem foglalkozunk építkezésekkel. Létre is hoztunk egy irodát, ami az építkezéseken dolgozik. Az egyházaknak sokkal nagyobb a tapasztalata ezen a téren, a kapcsolati rendszerük is más, mint a mienk. Nem is tudtunk volna nagyobb szerepet vállalni”
– fejtette ki Burus-Siklódi, hogy milyen megfontolást vél amögött, hogy míg a történelmi egyházak harmincnégy intézményt hoznak létre a programban (bölcsődét vagy óvodát építenek), addig ők csupán négy helyszínen építkeznek. Elmondta, ők kizárólag önkormányzati ingatlanokra kiterjedő munkálatokat folytatnak, zöldmezős beruházásokat pedig a „rázós területeken”, tehát Moldvában és a szórvány jellegű Maroshévízen végeznek.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége 19 intézmény esetében (18 település) vállalta kisebb vagy nagyobb építkezési munkálatok, felújítás és bővítés koordinálást. Ezek között a moldvai helyszíneken és Maroshévízen épülnek egészen új intézmények.
Helyi igényekhez igazítják
Az RMPSZ kiemelte, hogy Dicsőszentmártonban és Maroshévízen a város területén szétszórt magyar csoportokat integrálják egy intézmény keretei közé, miközben az önkormányzatokat tehermentesítik a beruházással. Lugoson hiánypótló intézményként hozzák létre a magyar nyelvű bölcsődét, a moldvai helyszíneken pedig a magyar nyelvű óvodai nevelés a Moldvai Oktatási Program keretében előzmény nélküli.
„Az általunk fejlesztés alá vont intézmények nyitottak minden olyan gyerek számára, akit magyar nyelvű képzésben szeretnének taníttatni szülei” – hangzik az RMPSZ szűkszavú válasza érdeklődésünkre, hogy összhangban a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program céljával, maguk is kilátásba helyezik-e a többnyelvű, köztük a magyarul is beszélő roma gyerekek bevonását a megújuló intézményekbe, amelyhez megfelelő pedagógiai módszerek alkalmazása volna szükséges.
„A meghívásos pályázatokban a kiválasztás hogyan történik?”
– hangzott a kérdés a már említett Nemzeti összetartozás bizottságának ülésén, egy évvel a program indítása után. Arra vonatkozott, hogy milyen szempontok alapján kerülnek be a programba a kiválasztott bölcsődei, óvodai helyszínek. A miniszteri biztos válasza nem vitt közelebb a gyakorlati lépésekhez, amelyek megelőzték a projektet:
„nagyon-nagyon hosszadalmas és bonyolult feladat volt.”
Nyilvános pályázatok hiányában többek között továbbra is a fenti kérdésre keressük a választ: hogyan hangolták össze az egyházi és az állami óvodák hálózatának fejlesztését, továbbá hogy az oktatási rendszernek miért éppen ebbe a részébe fektettek be az anyaországon kívüliek támogatásában példátlan mennyiségű összeget.
Az RMPSZ-től úgy tudjuk, hogy ők elsősorban a területi RMPSZ-szervezetek által végzett felmérésekre alapoztak, az egyházakkal, tanfelügyelőségekkel és önkormányzatokkal, politikai érdekképviselettel konzultáltak a döntésekről. A helyi RMPSZ-képviselők olyan helyszínek bevonására tettek javaslatot a konzultációk során, amelyet „a maga környezetében fontosnak tartottak”.
Felmérésekre, belső adatokra és egyeztetésekre hivatkoznak az egyházkerületek is, ami azonban ebből a rendszerből kitűnik, az elsősorban a program esetlegessége, hiszen mindenki a saját régiójának igényeit láthatta át, az alapján tett javaslatot.
„Az RMPSZ területi képviselői által kiválasztott helyszínekkel kapcsolatban minden esetben konzultáltunk az egyházak képviselőivel, ez esetenként az egyházak részéről is megtörtént az egyházi óvodákkal kapcsolatban” – hangzik az RMPSZ hivatalos válasza arról, hogy milyen szakmai szerepet töltöttek be stratégiai partnerként az egyházi óvodák helyszíneinek kiválasztásában.
Hasonlóan nyilatkoztak az általunk korábban megkeresett egyházi beruházásokat koordináló személyek is: volt olyan, aki kitért az RMPSZ-szel való konzultációra (így az Erdélyi Református Egyházkerület), többen pedig az egyházkörzet, egyházkerület számára rendelkezésre álló belső adatokra hivatkozott.
„A nagy problémánk az, hogy nincsen háttérintézményünk, hogy alapos kutatást végezhessünk az iskolai létszámcsökkenésről. Észrevételeztük, kértük is ennek létrehozását, mert ennek hiányában nincsen kellő információnk. Az esetlegesen, időnként elvégzett felmérésekre nem lehet hosszú távú következtetéseket alapozni”
– válaszolta Burus-Siklódi arra a felvetésünkre, hogy a meglévő adatok szerint jellemzően óvoda után kezd megcsappani a gyermekek száma a magyar tannyelvű oktatásban, és helyenként inkább erre a helyzetre válaszolhatna egy oktatásfejlesztési beruházás.
„Drasztikus a létszámcsökkenés az előkészítő csoporttól az egyetemi képzésig, aminek változó okai lehetnek, köztük iskolaelhagyás, román tagozatra való vándorlás stb.” – sorolja a lehetséges okokat az oktatási szakember, aki úgy látja, mindenhol elkel a pénz, hiszen „ezer sebből vérzik az oktatási rendszer finanszírozása.”
Az óvodafejlesztési program minden szakaszában folynak a munkálatok, gyakran olvashatunk alapkőletételről, óvodapedagógusok számára szervezett képzésekről, befejezett beruházásokról, de a stratégián és annak kivitelezésén már aligha lehet változtatni.
Ami viszont továbbra is kérdés, hogy miért nem a román állam vállal felelősséget saját állampolgárainak minőségi oktatásáért, és hogy az erdélyi magyarságot képviselő politikusoknak miért nem sikerül a legfiatalabbak hatékony oktatásáért garanciát vállalni, nyomást gyakorolni, hogy az oktatási rendszernek törvényileg garantált összeget, a GDP 6 százalékát valóban meg is kapja a tanügy.
