Szék község magyar nyelvsziget Erdély közepén, Kolozsvártól északkeletre, a Mezőség északnyugati részén. A táncházmozgalom bölcsőjeként emlegetik, ahol a néptánc szerves hagyományként élt a kommunizmus korai évtizedei alatt. A széki néptánc és népviselet jól dokumentált, az idősek ma is hordják a viselet egyes elemeit, és könnyen felismerhetők, ha megjelennek Szamosújváron vagy Kolozsváron.
Szék híres a sós talajáról, a középkorban végig bányászták itt a sót. Az újkorban bezárt vagy beomlott bányák helyén kisebb tavak keletkeztek, de nem ezek vonzzák most a turistákat. Kolozsvár felől a nagy kiterjedésű nádas, Szamosújvár felől a nagy és édesvizű Csukás-tó jelenti az attrakciót a turistáknak és a biológusoknak.
Mindkettő védett terület, és ugyan Szék is keresi bennük a kitörési pontot, nem igazán találja. A nádast valójában telibe kakálja, és ezt a hatóságok nagyjából lesz@rják. Hogy érthetőbb legyen, miért matatunk a széki kakiban, ismerjük meg röviden a falut.
Szék éves ünnepe gyásznap: augusztus 24-én tartják a Bertalan-napot annak emlékére, hogy 1717-ben a tatárok teljesen feldúlták a falut, lakosainak zömét megölték. Bertalan-napon a pusztításra és az újrakezdésre is emlékeznek. A sóbányákkal tudták újrakezdeni, de Szék jövedelmét és városi rangját biztosító sóbányászatnak leáldozott az 1800-as évek elején. Száz évvel később vendégmunkásként alapozták meg a jövőjüket a fiatalok, miközben a falut éppen felfedezték a népzenekutatók. A lányok cselédként szolgáltak a gazdagabb kolozsvári családoknál, a fiúk a hóstáti gazdákhoz szegődtek el.
Szék ma is gazdag falu: tucatjával építették az emeletes házakat az elmúlt évtizedekben. 1990-től sokan magyarországi építkezésekre vagy háztartásokba jártak dolgozni, és Magyarországon értékesítették a széki asszonyok kézimunkáit. A 21. században Kolozsvár is sikerrel versenyzik a széki munkaerőért, és a falu lakossága tíz évente tíz százalékkal csökken.
Míg Szék közismerten büszke a hagyományaira, és a turizmust is inkább ezekre építi,
a környéken két furcsaság miatt is nevezetessé vált.
Egyrészt 32 éve választja meg Sallai Jánost polgármesterré. Sallai úgy szerez még mindig kényelmes többséget a faluban, hogy másfél évtizede köztudott, 1989 előtt a Securitate besúgója volt.
1984-ben szervezték be, hogy jelentsen a Szék községbeli „nacionalista magyarokról” és népzenéért és néptáncért odalátogató magyarországi turistákról. A feladatra több jelölt közül Sallai János bizonyult a legrátermettebbnek, összegzi a tartótisztje a szekus dossziéban. A fiatal Sallai pontos információkkal látta el a kommunista titkosrendőrséget, ’89 májusában szolgálataiért 300 lej fizetséget is kapott. A kifizetésről az általa aláírt nyugta is tanúskodik a dossziéjában.
Ezt is szóba hoztuk, amikor másodjára beszélgettünk Sallai Jánossal. Ugyanolyan válaszokat adott, mint amikor a fejlesztések vitatható oldalaira kérdeztünk rá: először tagadta a hivatalos dokumentumokban rögzített tényeket, majd olyan változatokkal állt elő, amelyek egymásnak – legalábbis részben – ellentmondanak. Konkrétan:
- nem volt besúgó, nem kapott érte fizetséget, a dossziéja kreálmány, amivel az RMDSZ le akarta mondatni a polgármesteri tisztségről;
- valamit aláírt, „hogy védem a hazámat meg ilyesmi”, hogy a középiskola és a katonaság után haza költözhessen, és otthon, Széken kapjon munkát – de nem jelentett senkiről;
- nem akar ő már erről mondani semmit.
Azért mondja ki jogerős bírósági ítélet is, hogy besúgó volt, mert nem vállalta a CNSAS indította perben a fellebbezéssel járó ügyintézést és költségeket, mondta nekünk Sallai. Sőt: bánja is, hogy nem fellebbezett. Ehhez képest az ítélet szövegéből kiderül, hogy az öt évig tartó per során végigjárta az összes bírósági fokozatot, és kétszer még alkotmányossági kifogást is emelt, de mindenhol veszített.
Bár Sallai kihangsúlyozta, hogy a választóinak is mindig az igazat mondja, mi nem tehetünk mást, mint hogy közreadjuk a válaszait, de figyelmeztetjük az olvasókat a mintázatra, amellyel a polgármester keveri a tényeket a szemenszedett hazugságokkal.
Sallai János 2008-ig az RMDSZ színeiben nyerte sorra a választásokat. Akkor derült ki a besúgói múltja, azóta függetlenként töretlen a községvezetői karrierje. Az RMDSZ egyszer próbált riválist indítani vele szemben, aki elbukott, de az RMDSZ tanácsosai mindig többségben vannak az önkormányzatban.
Jó a kapcsolat Sallai és a helyi RMDSZ között: „Nem volt mindig ilyen, de miután vesztett vele szemben az RMDSZ, ez lett a modus vivendi, a morális megközelítést felülírta a realpolitik” ‒ nyilatkozta Csoma Botond megyei RMDSZ-elnök az Átlátszó Erdélynek négy éve, amikor mi is foglalkoztunk Sallai múltjával.
A megyei RMDSZ-esek jönnek kampányolni és Bertalan-napot ünnepelni, a község pedig szállítja a szavazatokat a Szövetségnek az országos és európai választásokon.
A másik 21. századi furcsaság,
hogy a falu vezetésében ugyan nem volt politikai törés az elmúlt 30 évben, és a faluban sok az építkezési vállalkozás, a polgármesteri hivatal mégsem vágott bele hosszú távú fejlesztésekbe uniós alapokból. Ellentétben például az uniós pénzekből mintafaluvá fejlesztett, szintén Kolozs megyei Kalotaszentkirállyal.
Azt, hogy Szék jómódú és takaros település képét mutatja, a falu polgármestere helyi és néhány országos forrásból oldja meg, amelynek megszerzéséhez gyakran RMDSZ-es lobbi szükséges. A Szövetség most is ezzel kampányol: csak akkor jut pénz a magyar településekre, ha az RMDSZ bekerül a kormányba.
„A közös kampány egy dolog, a pénzszerzés egy másik” ‒ jegyezte meg Sallai, amikor felkerestük azok miatt a helyi fejlesztések miatt, amelyek súrolják vagy át is lépték a törvénytelenség határát.
A polgármester ugyanis egyes falufejlesztési ötleteibe szakmai felmérés és engedélyek nélkül vágott bele, más részüknél egyenesen nyomozás indult.
Ebben a cikkben azokat nézzük meg, amelyeknél a polgármester nem fárasztotta magát tervezéssel és mindenféle engedélyekkel; a következőben azt, miért indultak nyomozások egyértelműen szükséges beruházásoknál.
Engedélyek és korlátok nélkül
A kétezres évek folyamán Szék szomszédságában közel négyezer hektárnyi élőhelyet vettek fel a Natura 2000-es természetvédelmi területek listájára. Ezen belül a falut délről határoló széki nádast természetvédelmi rezervátummá nyilvánították.
A rezervátum sok mocskot és törvénytelenséget nyelt le a székiektől és a polgármesteri hivataltól. A nádas melletti széki sós fürdő két medencéje a védett területen helyezkedik el. A medencéket nem felügyeli senki, csak saját felelősségre lehet ott fürdeni. De legalább ingyenes.
Vízügyi, környezetvédelmi és építkezési engedély nélkül épült. Nemcsak a strand vize folyik bele a nádasba, hanem az is, ha valami szivárog a mellé ácsolt fabudikból.
Sallai János polgármester úgy emlékszik, 2011 körül kezdte kiásatni a kisebbik medencét abban a reményben, hogy gyógyfürdőt vagy egész gyógyközpontot lehet majd odaépíteni. Állítása szerint azt sem tudta, hogy a rezervátum területén ásták ki a medencéket. A fürdő területét évekkel a strandépítés után vette önkormányzati tulajdonba, telekkönyvezés nélkül pedig a hivatal nem is engedélyezhette a saját építkezését.
Ha a Google-térképet rávetítjük a védett terület hivatalos térképére, akkor egyértelmű, hogy a fürdő a rezervátum területén fekszik, annak a déli csücskében.
Ötven éve védett terület
A széki nádas két hektárját 1974 legvégén nyilvánította természetvédelmi területté egy Kolozs megyei rendelet. 2001-ben, amikor Sallai János már kilenc éve polgármester volt, a helyi tanács az egész nádast védetté nyilvánította. A védett nádast egy 2004-es kormányhatározat 505 hektárra bővítette, derül ki a Füzes medencéjének madárvédelmi leírásából, amelyre a Natura 2000-es adatbázisban bukkantunk.
Ekkor alakították ki az egy kilométer hosszú tanösvényt és a pavilonokat a nádasban, vele szemben pedig, az út túloldalán azt a faházat, ahol elvileg meg lehetne tudni, miért természetvédelmi terület a nádas, de évek óta zárva van.
A Szék környéki élőhelyeket az uniós csatlakozásunkkor nyilvánították Natura 2000-es védett területté. Ezen a már közel négyezer hektáron, amelynek része a nádas, tizenegy különböző ‒ erdős, réti és vizes ‒ élőhely található.
A védett területet kijelölő szakemberek tanácsára csatornákat ástak a nádas peremén, hogy árvízkor, olvadáskor a faluból ide vezessék a vizet, idézte fel a polgármester, aki szerint „amikor régen nagy eső volt, akkor a fő utcában a házak vízben álltak”. A beavatkozás sikeres volt, de helyi forrásaink szerint a polgármester túloz az árvízveszéllyel. Emlékeik szerint a 2010-es árvízben alig egy tucat ház sérült meg, nem pedig 200, ahogy azt Sallai állítja.
A falu szennyezi leginkább a nádast
Sallai János polgármester évtizedek óta szemet hunyt afelett, hogy a falusiak egy része egyenesen a patakba engedi a szennyvizét. Abba a patakba, amely közvetlenül a nádasba folyik. Erről a saját szemünkkel győződtünk meg, amikor végigjártuk a faluban a patakot. A parton épült házak alól több tucatnyi cső vége bukkant ki a mederben.
Emiatt az egész falu központja bűzlött, mesélte maga a polgármester. A patak medrét szerinte csak a nagy esők mossák át, az év többi részében mocsaras, zöld víz áll benne. Hogy ne a bűz és az árvíz váltogassa egymást, azt a polgármester drága, illegális és környezetromboló módon gondolta megoldani: engedélyek nélkül kibetonozta a patak medrét. A központban le is fedte, hogy biztosan ne jöjjön ki a szag vagy a víz. Ott tartják keddenként a piacot.
A betonplacc új arculatot is adott a falu központjának, próbált meggyőzni az ötlet zsenialitásáról a polgármester és az alpolgármester, miközben autóval körbevittek a faluban. A patakmedert régóta megerősítették beton támfalakkal itt-ott, ezeket kijavították és kibővítették, és mélyítették a patak medrét, magyarázta Sallai. Szerinte a falusiak nagyon hálásak a munkálatokért, és várják, hogy a patak minden szakaszát lebetonozzák.
A betonmeder viszont gyorsítja a vízfolyást, az alsóbb szakaszokon fokozza az árvízveszélyt, kipusztítja az élőlényeket, és nyáron fokozza a hőséget a parton, írják a jó és rossz vízgazdálkodási gyakorlatokat gyűjtő környezetvédők a Patakrevitalizáció oldalon. A széki patak menti fákat is kivágták a betonozás során, erősítették meg helyi forrásaink.
Nemcsak a természetesebb partszakaszokon bukkantak elő a szennyvizet odaeresztő csövek, hanem az újonnan betonozott részeken is. Látszott, hogy a betonlapokban megcsinálták a csövek helyét. Vagyis a polgármester nemcsak elnézte, hanem ezzel ösztönözte is az ott lakókat, hogy lefolyóként használják a patakot.
A polgármester kötelessége, hogy akár büntetésekkel is, de rávegye a lakosokat, hogy emésztőgödröket építsenek, és abba gyűjtsék a szennyvizet, ne a nádasba folyó patakba. Ezt maga az Apele Române vízgazdálkodási hatóságnak a Szamos-Tisza régióját felügyelő igazgatója szögezte le az egyik válaszában, amelyet az Átlátszó Erdélynek küldött.
Helyi forrásaink szerint a félrenézésért cserébe a polgármester szavazatokat szerzett magának az önkormányzati választásokon. Sallai szerint ez alaptalan vád, amelyből az ellenzék hangját hallja ki, de azt elismerte, hogy nem büntette a falu lakóit azért, mert a pisi-kakit a patakba engedték. Hogy miért nem? Sallai János erre is kétféle választ adott:
„Felszólítjuk, megszólítjuk, ahol erősen látszik, vagy jelentik, de én úgy érzem, nem azért van itt polgármester, hogy járjon házról házra, büntetgesse a lakosságot ezért vagy azért, mert ez elfajul, és akkor mindenkit kéne büntetni.”
A polgármester nem mindig ilyen jámbor a székiekkel. Ha szennyezésért nem is, de kerítésjavításért igenis bírságolt a hivatal, ráadásul jogtalanul, tudtuk meg közvetlenül a megbírságolt lakostól. A munkáját engedély nélküli kerítésépítésként jegyzőkönyvezte és bírságolta a hivatal, amely aztán vissza kellett fizesse a bírság összegét. Az illető ugyanis beperelte a hivatalt a jogtalan büntetés miatt, és nyert.
Másrészt Sallai abban is ellentmondott saját magának, hogy csatornahálózat nélkül nem mondhatja a lakóknak, hogy ne a patakba eresszék a szennyvizet. Széken az emeletes házak és az építkezési vállalkozások magas száma is mutatja, hogy tudnának emésztőgödröket építeni. Az önkormányzatnak pedig van szippantós autója, amivel „pár lejért” kitisztítják az emésztőgödröt, és elviszik a tartalmát a termőföldekre, mondta maga Sallai.
Vagyis van alternatíva a csatornahálózat vs patak hamis dilemmára. Bár a szippantást se veszik igénybe mindenhol: maga a polgármester mondta el azt is, hogy több háztartás emésztőgödréből az ürülék belefolyik a patakba. Egyébként készül a csatornázás, de maradjunk még kicsit a pataknál.
Engedély nélkül olcsóbb?
Romániában minden folyóvíz medre és partmenti biztonsági sávja az Apele Române vízgazdálkodási hivatal közvetlen felügyelete alá tartozik. Bármilyen beavatkozást ennek az árvízvédelmi szakhatóságnak kell jóváhagynia. Azokról a munkálatokról kiváltképp tudnia kell, amelyeket egyenesen az árvizek ellen terveznek.
Ehhez képest a hivatal Szamos-Tisza igazgatósága nemhogy nem engedélyezte, de nem is tudott arról, hogy Széken kibetonozták a patakot, válaszolta kérdésünkre a hivatal, és ellenőrzést ígért. Azt is elárulta, hogy két vízgazdálkodási engedélyt is kiállított széki munkálatokra: a községi utak modernizálására és bicikliút építésére.
Azaz a polgármester nagyon jól tudta, hogy vízfolyást érintő munkálatokhoz vízgazdálkodási engedélyt kell igényelnie. De Sallai szerint ez olyan drága és hosszú folyamat, hogy nem is érdemes nekifogni. A patakpart nincs telekkönyvezve, így nem is adták volna meg az engedélyt a beruházásra, magyarázkodott a polgármester, aki szerint azért törvényes mégis a beruházás, mert a helyi tanács is megszavazta.
Annyi biztos, hogy a patakpart és a község területének zöme nincs digitálisan telekkönyvezve, holott jópár falu a környéken ezt már meg tudta oldani a telekkönyvek nyilvános térképe szerint. A telekkönyvezés az építkezési engedélyhez szükséges, amelyet ezek szerint a hivatal nem állított ki a saját építkezéséhez. A hidrológiai engedélyt és szaktanulmányt végül enélkül is igényelte a hivatal, mert a szakhatóság utólag kötelezte rá.
A közbeszerzési portálról tudjuk, eddig mi mennyibe került. A patak kibetonozására Szék másfél millió lejt költött 2020 és 2022 között. A munkálatokat a helybéli Filep Sándor két vállalkozásának fizette ki. (Jegyezzük meg a nevét, a következő cikkben jelentősebb szerepben bukkan fel.) Mivel szakengedély nélkül csinálták, a vízgazdálkodási hatóság idén augusztusban 40 ezer lejre bírságolta a polgármesteri hivatalt, és kötelezte, hogy utólag váltsa ki a hidrológiai engedélyt. (Felszólította a hivatalt, hogy az engedélyezésig hagyja abba az épp zajló betonozást, de ennek a hivatal még legalább két hétig nem tett eleget: akkor is épp betonoztak, amikor az ellenőrzés után ott jártunk.)
Ha sürgősen kifizetik, akkor csak 20 ezer lej a büntetés összege, préselte ki magából az információt Sallai. Szeptember elején megrendelték a vízgazdálkodási szakvéleményt 12 600 lejért egy erre szakosodott cégtől, illetve a hidrológiai tanulmányt az Apele Românétől 2552 lejért.
Bár a polgármester szerint a betonozás volt a legolcsóbb és leggyorsabb megoldás (és nem értette, hogy miért neveztem környezetrombolónak, hisz a falu központjába több díszfát is ültettek közben), az egyértelműen látszik, hogy engedéllyel olcsóbb lett volna, mint anélkül. Ráadásul amíg hiányzik a szakhatóság engedélye, addig bármilyen árvízkárért a polgármesteri hivatal viseli a közvetlen felelősséget, áll az Apele Române válaszában, amelyet az Átlátszó Erdélynek küldött.
Ami tiszta vizet önt a nádasba, de drága: a megkésett csatornázás
A széki csatornázást és szennyvíztisztító állomást évekkel ezelőtt kezdte tervezni a Compania de Apă Someș közműcég nagy uniós pályázatából. A pályázat több tucat Kolozs és Szilágy megyei településre terjed ki, ahol az ivóvízhálózatot bővítik, és több faluban ebből építik ki a szennyvízhálózatot. A széki csatornázás három másik mezőségi falu vízhálózatával és részben csatornázásával szerepel ugyanabban a kivitelezési szerződésben.
A munkálatok értéke közel 65 millió lej. A széki önkormányzat önrésze 150 ezer lej volt a projektben, de ezt még nem kellett befizessék, tudtuk meg Sallai Jánostól.
A beruházás jóváhagyását elvileg közviták előzték meg 2016 szeptemberében. A közműcég 2016 októberében tette közzé a környezeti hatástanulmányt, és 2016 decemberében kapta meg a környezetvédelmi engedélyt. A Környezetvédelmi Ügynökség szerint a hatástanulmányt az önkormányzatok szervezte közvitákon ismertették, ahol egyetlen lakos sem mondott véleményt.
„Ó Istenem, milyen közvitát?! Mondom, elkezdtem még 2006-ban, hogy szeretném, és azóta folyik”, reagált nevetve Sallai, egyértelművé téve, hogy tulajdonképpen nem egyeztettek a lakókkal. (A 2000-es évek eleji napi sajtóban láttuk, hogy már akkor szerette volna bevezetni a vizet, csatornázást és gázt előcsatlakozási alapokból.)
A széki szennyvíztisztító tervét 2019 októberére készítették el a közműcég megrendelésére, az engedélyt 2020 szeptemberében bocsátotta ki a megyei tanács. A kivitelezési szerződést 2021-ben írták alá egy bukaresti és egy kolozsvári céggel. A munkálatokat 2023 tavaszára kellett volna befejezni, de csak 2024-re sikerült, és az egész rendszer messze áll a működéstől. Ennek a lassú bürokrácián túl legalább három helyi oka van:
- az ülepítő tervezésekor elfelejtkeztek a talajvízről;
- kihagytak a rendszerből pár tucatnyi házat;
- a lakosság ellenáll, és ezt Sallai nem fogja leépíteni.
A víz, a gravitáció és az ellenállás
A Compania de Apă Someș közműcéggel, a munkálatok megrendelőjével még év elején kezdtünk intenzív levelezésbe. Így derült ki, hogy a munkával is megcsúsztak, mert úgy tervezték meg a szennyvízülepítőt, mintha soha nem jártak volna a helyszínen.
A szennyvíztisztító állomást logikusan a falunál alacsonyabb helyre tervezték, a Kolozsvárra vezető országút mellé, a nádasba bevezető pallóval szemben. Csakhogy a kivitelezők az alap kiásásakor szembesültek azzal, hogy egyrészt odagyűlt a víz, és nem tudtak betonozni, másrészt a négy méter mélyen talált vizes-agyagos réteg nem fogja stabilan tartani az ülepítő medencéket. Megoldásként 12 méter mélységig betonoztak az ülepítő teljes felülete alá.
Az új ülepítő mellett van a hagyományos sóskút, amelyet ugyan rég nem használnak, de idén is látszott benne a víz a felszín közelében. A telephelyet csak a megyei út választja el a széki nádastól, ahol talajszinten rendszeresen meggyűl a víz, ettől is egyedi ez az élőhely. Azaz egyszerű terepszemle megkönnyíthette volna a tervezést a talajvízzel.
Az ülepítőhöz vezető egyik csatornavezetéket is a tervekhez képest utólag, Sallai János javaslatára helyezték át a megyei út mellől egy utcával lejjebb, hogy az úttól lejjebb épült házaktól ne kelljen felpumpálni a szennyvizet a vezetékbe, hanem a kerteken át, szabadesésben folyjon, magyarázta a polgármester.
Ő mondta el azt is, hogy emiatt néhány helyen magánterületen ásták be a vezetéket. (Közművezetéket azért kell közterületen lefektetni, hogy meghibásodás esetén a karbantartók háborítatlanul hozzá tudjanak férni.) A házaktól akár száz méter is lehet az egyéni csatlakozás a csatornához.
A polgármester azt ígérte, támogatást keres az érintett lakóknak, hogy megterveztessék a csatlakozásukat a csatornarendszerhez, az ugyanis nem lesz olcsó. Erre a szakaszra az önkormányzat fel kell szereljen két, az eredeti tervben nem szereplő nagynyomású pumpát is, hogy a szennyvizet el tudják vinni a tisztítóállomásig, magyarázta Sallai. Azt is említette, hogy pénzhiány miatt a falu más részén sem vitték el mindenhova a csatornarendszert.
Hogy mindez mikorra készül el, azt Sallai nem tudta megmondani. Szerinte a falu 40 százaléka egyébként sem akar majd rácsatlakozni a csatornahálózatra. A polgármester ebben az esetben sem gondolja úgy, hogy köteleznie kellene a lakosokat. Holott a közműtörvény (31. cikk, 14-es bekezdés) szerint mindenkinek kötelező csatlakoznia a csatornarendszerre ott, ahol ezt kiépítették, és tilos tisztítatlan szennyvizet engedni a földekre, felszíni vagy talajvízbe.
Aszfalttangó
A csatornázás előtt a falu összes utcája le volt aszfaltozva, mesélte jogos büszkeséggel Sallai János. A közműcégtől azt az információt kaptuk, hogy minden kivitelezési szerződés szerint a munkálatok során feltört útburkolat eredeti állapotát vissza kell állítani. Ehhez képest a községi utaknak csak egy töredékét aszfaltozták vissza a nyári választásokra, azóta pedig semmit, nehezményezték a széki forrásaink.
Sallai János erre a kérdésre is többféle választ adott. A projektben több mint ötezer négyzetméter aszfalt szerepelt, de csak 2500-at terítettek le, „és azt mondták, tovább nincs pénz”, panaszkodott, és többször dohogott az interjú alatt, hogy „tolvaj világot élünk”.
Azzal a magyarázattal is előállt, hogy az eredeti aszfalt olyan vékony volt, hogy amikor széltében a harmadát feltörték a kanáliscsövek lefektetéséhez, berepedt az egész. Az aszfaltozásra az utcák teljes szélességében pedig nem jutott pénz. Végül 850 méternyi útszakaszt tett rendbe a kivitelező, mondta a polgármester, akivel ő egyezett meg, hogy hol aszfaltozzon.
A többi utcát most lekövezték, és majd leaszfaltozzák az Anghel Saligny programban nyert tízmillió lejből, reménykedik Sallai. Elmondta, abból a finanszírozásból eddig egy bani sem érkezett a kasszába. Hiába szerződtette már a kivitelezőt az utcák újraaszfaltozására, nem lehet tudni, a kormány mikor utalja rá az elnyert pénzt, mondta a polgármester.
Ehhez képest a munkálatokat megrendelő közműcégtől azt tudtuk meg, hogy a széki polgármesteri hivatallal már 2022 júniusában megegyeztek, és jegyzőkönyvbe is vették, hogy 2500 négyzetméter utat fognak leaszfaltozni, és 49 540 négyzetmétert lekövezni. Vagyis nem menet közben fogyott el a pénz az aszfaltra, hanem eleve ennyit terveztek aszfalttal újraburkolni. A Compania de Apă Someș a bő 300 négyzetméternyi járdafelújítással együtt ezekre TVA nélkül 3,39 millió lejt fizetett ki.
Hogy kerül a szennyvíz a nádasba?
Tisztán, ha beindul majd a szennyvíztisztító állomás – legalábbis a környezetvédelmi engedélye szerint (.pdf, 28-29. o.). Abban ugyanis az áll, hogy az utolsó membrán, amin áteresztik a szennyvizet, még egyes fertőző mikroorganizmusokat is ki fog szűrni.
A szennyvizet kör alakú medencékben szűrik és centrifugálják a falu szélén álló, négyszögű épületben. A homogenizáló medencéket, a szivattyúkat és az iszaptartályt a föld alá építették. A részben kiszárított kakaiszapot a közműcég szállítja majd a kolozsvári telephelyére, tájékoztatott a cég.
A csövet a megtisztított vízzel a Natura 2000-es terület mellett vezetik végig másfél kilométer hosszan Kolozsvár irányába. A beásott cső nyomán sétáltunk végig tavasszal Szabó Anna ökológussal, és megtaláltuk a helyet, ahol a megtisztított szennyvíz bele fog folyni a nádasba, már a védett területen kívül.
A tavasszal itt látott ér visszafolyik a nádas védett részéhez, amely a másik végén közvetlenül kommunikál a cegei és a vasasszentegyedi tavakkal. Ezek szintén részei a kiterjedt madárvédelmi területnek. A tisztított szennyvíz a gyakorlatban nem patyolattiszta, magyarázta Szabó Anna, maradnak benne szerves anyagok. Probléma akkor van, ha a szennyvíztisztító nem működik rendesen. Kolozsváron is időnként „megtisztított”, sárga lé folyik bele a Szamosba a közműcég területén.
Figyelembe véve Szék domborzatát és a védett területeket, Szabó Anna is úgy látta, hogy gazdaságosan fektették le a tisztított szennyvíz csövét. A nádas maga is hatékony víztisztító rendszer, lebontja a szennyvíz szerves anyagainak egy részét, magyarázta az ökológus.
Szerves anyagból több is kerül ott a nádasba, ráadásul a védett részbe, és már vagy nyolc éve. A falu előtti nagy kanyarban építette ki a polgármesteri hivatal a sós fürdőt,
a nádashoz közel, a falutól és a luxustól távol.
A polgármester már 2000-ben tervezte, hogy újranyitják „a híres széki sósfürdőt”, írta akkor a kolozsvári Szabadság napilap. A cikkre az adatbank.ro történeti kronológiájában bukkantunk. A polgármester nekünk azt mondta, 2011 előtt csak egy forrás volt ott, és a tehenek jártak végig a mocsaras területen.
Az akkor kiásott gödör mellett 2016-ban ástak ki és padoltak körbe egy nagyobbat, 12 x 27 métereset. A mélységét Sallai olyan 1,8 méterre becsülte. Csővel kötötték össze őket, amit évente takarítanak, mert eldugul az iszaptól. A területen pavilont, öltözőt és két fabudit is építettek. Összesen 11 ezer lejt költöttek a fürdő kialakítására a község költségvetéséből, tudtuk meg a polgármestertől.
A strand ingyenes és fapados: nincs zuhany és édesvíz a területén, a fürdőzők az autójuk tetején palackokban melegített vízzel mossák le magukról az iszapos-sós réteget, mesélte egy helybéli. Az emberek mégis szeretik, mert a sós vizet és a fekete iszappakolást gyógyhatásúnak tartják.
A fürdőnek nincs hivatalos működtetője, így aztán senki sem ellenőrzi a víz minőségét vagy gyógyhatását. A látogatókat mindössze egy tábla figyelmezteti, hogy a fürdőt saját felelősségre használják.
Tavaly nyár óta már ételt is árulnak a strand mellett egy büfékocsiban. A bódéból hangos zene szól, természetesen nem széki népzene. A helyet a Gya Viva cég bérli az önkormányzattól. Egyik társtulajdonosa büszkén mesélte tavaly ősszel, hogy elsőként ismerték fel a turisztikai potenciált a helyben, és a polgármesteri hivatal kérdés nélkül adta ki nekik az engedélyt ételek és italok forgalmazására.
„A szegények és betegek fürdője”, válaszolta a polgármester a kérdésre, hogy miért ingyenes a fürdő. Majd hosszasan taglalta, hogy mi minden nincs vagy kellene ahhoz, hogy legálisan működjön. Nincs elég víz gyógyközpont kialakításához, és nincs elég fürdőző ahhoz, hogy legalább egy karbantartót tudjanak fizetni. Drága bevezetni az édesvizet, a vízhálózatra és a kanalizálásra csak nehezen adnának engedélyt. Emésztőgödröt sem érdemes ásni oda, mert az is feltelne vízzel, ahogy a medencék, magyarázta a polgármester.
„A szegények és betegek fürdőjéhez” autóval járnak ki, mert bő három kilométerre van a falu közepétől. (A központtól csak pár száz méterre vannak azok a sós tavak, amelyek a középkori sóbányák helyén jöttek létre több száz évvel ezelőtt.) Parkolni a stranddal szemben lehet egy ledózerolt domboldal helyén. Ez már nem tartozik a védett területhez, de a parkoló kialakítására sem kért senki engedélyt, tudtuk meg a megyei útügytől.
A parkoló területe a közbirtokosságé, mondta el Sallai, a domboldalt szerinte a helyiek hordták el építőanyagnak. Az önkormányzat csak kiegyenesítette a domboldalt, és lekövezte a parkolót. Azóta a helyiek egy másik dombról hordják el a földet a polgármester engedélyével, mutatott a helyre maga Sallai, amikor autójával körbehordozott.
A strand illegális, de a polgármestert nem izgatja
A védett területen történő építkezéshez környezetvédelmi hatástanulmányt és engedélyt kell kérni a Környezetvédelmi Ügynökségtől (APM) is. A széki sós fürdőről a Kolozs Megyei Környezetvédelmi Ügynökségnek (APM Cluj) semmilyen információja nincs, válaszolta kérdésünkre a hivatal.
Amikor Sallait kérdeztem az engedélyek megszerzéséről, csak legyintett egyet, és vigyorogva mondta: „nem voltak engedélyek”. Három, egymásnak ellentmondó választ is adott arra, hogy miért nem kért engedélyt, és mind a három állítás hamis:
- szerinte a fürdőt hamarabb építették, minthogy a területe védett státuszt kapott volna;
- azt is állította, hogy az a terület nem védett;
- úgy tudja, a sós fürdőnek csak egy része van a rezervátum területén.
Sallai nem tagadta, hogy nem járt utána az engedélynek, és nem is érdekelte, hogy milyen élővilágot tesz tönkre ezzel: „Benne van [a rezervátumban]? Bontsuk el? Töltsük fel? Ki kell hívni a hatóságokat”, zárta le hevesen a témát, miután többször visszatértem rá.
A helyiek között régen szokás volt, hogy kisebb gödröket ástak, hogy a bennük felgyűlő sós vízben kinyújtóztathassák magukat munka után, mesélte Szabó Anna. Szerinte ez még nem ártott sokat a rétnek, mert nagyon kis helyen történt.
A fürdő már sokkal környezetrombolóbb
A medencéket egy kis forrás és a sós talajvíz tölti fel. A védett területnek ez a szeglete éppen a sóban gazdag altalaj, az évszakonként változó szikes rét miatt különleges. Tavasszal a talajvíz feltölti a rétet, ilyenkor a rét leginkább lápos, mocsaras élőhely. Csakhogy a medencék elvonják a talajvizet a réttől, ezzel szép lassan halálra ítélik a szikes élővilágát. Az idei tél annyira száraz volt, hogy április elején csak helyenként láttunk vízzel feltelt részeket.
A szikes réten a növények szintenként különülnek el (mint a fenti kép alsó részén). A rövid füves padkarendszerek az ősi szikesek legfontosabb jelzői. A padkák szegélyezik a vöröses szikfoltokat és a kopár vakszikeket (szakkönyvben 31. o.). A helyszínen Szabó Anna sok olyan helyre mutatott, ahonnan ezek a jellegzetességek már eltűntek.
A két fabudiból az emberi ürülék beszivárog a talajba, amely kiváló táplálék egyes fajok számára, mint a nád vagy a csalán. Más fajokra viszont veszélyt jelent, és kipusztítja őket, ilyenek például a sóvirág, a sziksófű, a budavirág, a sziki mészpázsit, a sziki őszirózsa vagy a sziki útifű, írta le a szikes élővilágát Szabó Anna.
A napolaj és más krémek hasonló reakciót váltanak ki a vízi világban. A sós vízben élő rákocskákat nem zavarhatják nagyon a fürdőzők, de a napolaj valószínűleg nekik sem tetszik, mondta az ökológus.
A fürdőtől a nádas fele tartva juhnyomokat láttunk, és a környező dombokon két nyájat is észrevettünk. A juhok nem szeretnek a mocsárban enni, de nyáron a szikes már alkalmas a legeltetésükre. A Természetvédelmi Területek Országos Ügynöksége (ANANP) biztosított arról, hogy a Natura 2000-es területen nincs túllegeltetés. Az állattartás helyben fontos gazdasági tényező, sok ember megélhetését biztosítja, írta a hatóság.
Ki vigyáz a védett fajokra?
A Natura 2000-es területeket kezdetben természetvédő egyesületek felügyelték. A fürdő kiépítésének idején az Ecotransilvania és az Ecochoice egyesületek voltak a védett terület gondnokai. Első megkeresésre, még tavaly novemberben Eliana Sevianu zoológus, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem tanára írta, hogy a széki természetvédelmi terület már nem tartozik a hatáskörükbe, és kérdezzem az ANANP-ot.
A gondnokságot ugyanis 2018-ban országszerte átvette az állami Természetvédelmi Területek Országos Ügynöksége (ANANP). A Kolozs megyei szolgálat csak 2021-től működik, derült ki az ügynökséggel folytatott levelezésből. Vagyis három évig képtelen volt ténylegesen a gondnokságába venni a papíron rábízott területeket.
2022-ben a Szék körüli élőhelyeket fokozottan védett természeti területté (arie specială de conservare) nyilvánították. De a terület gondnoka még ekkor sem avatkozott be, hogy leállítsa vagy törvényesítse a fürdőzést. Ennek az ügynökségnek sincs tudomása a strandról, és azzal érvelt, hogy a strandot azelőtt építették ki, hogy a ANANP átvette volna a terület felügyeletét.
De arról is tájékoztatott, hogy amennyiben a védett területen problémát észlelnek, az ANANP-nak és a Környezetvédelmi Őrségnek van joga eljárni. Jelzésemre a Környezetvédelmi Őrségtől február óta csak egy automatikus email érkezett.
Úgy tűnik, jelenleg nincs elég embere a környezetvédelmi hivataloknak a kihágások ellenőrzésére. Valószínűleg nem is lesz, mert a Környezetvédelmi Minisztérium nagy összevonásokra készül. Július 2-án közvitára bocsátotta, hogy:
- vonják össze a Környezetvédelmi Ügynökséget (APM) és a Természetvédelmi Területek Országos Ügynökségét (ANANP) Nemzeti Környezetvédelmi és Védett Területek Ügynöksége (ANMAP) néven;
- egyesítsék a Környezetvédelmi Őrséget, az Erdészeti Őrséget és a Vízügyi Igazgatóságot.
Az így létrejövő új hivatalok lerövidítenék a határidőket és meggyorsítanák az engedélyezéseket, nyilatkozta Mircea Fechet környezetvédelmi miniszter. A miniszter nem pontosította, hogy a védett területek bővítésére vagy a nagy beruházások, építkezések engedélyezésére gondolt-e, amikor az eljárás egyszerűsítéséről beszélt.
Nyitókép: Sallai János polgármester az idei Bertalan-napon. A kép forrása a polgármesteri hivatal működtette Sic Info Facebook-oldal.
