Koronavírus, választások, csalók és verekedők, felvásárolt romok és megvásárolt RMDSZ: összeírtuk, mivel foglalkoztunk a pandémiában.
Meglepődve vettük észre december végén, hogy 2020-ban annyira szétszedett a járványhangulat, hogy nem foglaltuk össze, miről írtunk abban az évben. Mintha a most letudott 2021 valójában 2020 márciusában kezdődött volna, az első lezárás hozta járványijedtséggel. Mintha nem két éve, hanem egy másik korszakban tört volna ki 2020 első botránya, a klasszikus kizsákmányolás kontextusában felszínre törő rasszizmus Gyergyóditróban.
Szöveges és videóriportot is készítettünk a falugyűlésről, ahol a ditróiak megpróbáltak szembenézni a Srí Lankáról érkezett pékekre adott saját reakciójukkal és elsimítani a konfliktusukat a béreket vendégmunkások alkalmazásával is alacsonyan tartó Ditrói Pékséggel. Társadalomtudósok pedig azt magyarázták el, hogyan táplálja a román állam intézményrendszere, illetve a román és magyar politikai és médiaimpulzusok az erdélyi magyarok idegenellenességét.
Az egész elmúlt harminc évünket pedig a Salat Leventével készített, két részben közölt nagyinterjúnk segít megérteni: miért nem ellentmondás az, hogy soha nem volt ennyire jó az erdélyi magyaroknak, és soha nem volt ennyire kilátástalan a közös jövőnk, illetve mihez kedjünk azokkal az autonómiarészletekkel, amelyekben jelenleg élünk.
Majd jött a világjárvány,
és az új típusú koronavírus felforgatta a legtöbbünk életét. A szerencsésebbek online sulival súlyosbított homeoffice-ba vonultak, a kevésbé szerencsések elveszítették az állásukat a két hónapos teljes lezárás alatt. Akkor úgy tűnt, gazdaságilag szenvedjük meg leginkább a járványt: míg a vírus (visszatekintve) nagyon keveseket érintett, a lezárás mindenkit.
A hírportálok nézettsége az egekbe ugrott, a bevételük bezuhant. Az Átlátszó Erdély nem produkált ilyen kilengéseket. Az akkori érdeklődéshez képes keveset írtunk a pandémiáról, és akkor is inkább fogódzókat próbáltunk nyújtani:
- tudományosat a vírus működésének megértéséhez;
- szociológiait ahhoz, miért ne kenjük a járványt és a félelmeinket a hazatérő romániai vendégmunkásokra, akik járványtól függetlenül is kiszolgáltatottak;
- szakembereket és vállalakozókat kérdeztünk arról, mi történik a gazdaságban, míg mi otthon ülünk,
- tanárok mondták el, hogyan találták ki az oktatás online formáit, miközben a nyakukba zúdult a rendszer összes krónikus betegsége;
- pszichológust kérdeztünk arról, miért merülünk és borulunk ki, csendben vagy hangosan, miközben összezárva a szeretteinkkel és a bizonytalanságainkkal alig bírunk dolgozni;
- minisorozatot közöltünk arról, miért terjednek az álhírek legalább olyan jól, mint a vírus;
- Ufó történeteket és képeket hozott az udvarhelyi covid-kórházból;
- és persze rögtön kiderült néhány székelyföldi koronamutyi és oktalan fenyegetés. A legnagyobb mutyi gyanúsítottját, az udvarhelyi kórházigazgatót is 2020-ban tartóztatták le, de csak a 2021 tavaszi vádemelésből derült ki részletesen, hogy egy brassói céggel mekkorát szakított a járványvédekezési beszerzésekből.
Magát a betegséget szerkesztőségileg mindenképp, országos szinten relatíve megúsztuk 2020-ban. Tavalyelőtt a munkanélküliek száma lőtt ki, tavaly az infláció, év végére az energiaárak és a koronavírus áldozatainak száma.
Ezek az azonnal mérhető és érezhető károk, amelyeket a járvány okozott. Az még nem mérhető, mit okozott az, hogy a tanulók egy évre kiestek az iskolából. De garantáltan káros, hogy nagyon sokan az oktatástól is elestek egy időre, csak mert nem tudtak az internetre csatlakozni.
A járvány a társadalom szövetét, az emberi viszonyainkat 2021-ben pusztította igazán.
És ez nem volt szükségszerű: 2020 tavaszán számtalan formában és helyen nyilvánult meg a szolidaritás, a segíteni akarás, az együttműködés. 2021 elején, a második és harmadik hullámban, amikor bárki számára elérhetővé váltak az oltások, a lakosság kétharmada akarta beoltatni magát, vagy lett volna meggyőzhető, hogy oltassa be magát. Egyik trendre sem építettünk semmit, sőt: az oltás vált az év legmegosztóbb témájává.
Az év végére oltással negyven, átfertőződéssel együtt pedig a romániai lakosság 70 százaléka szerzett valamilyen immunitást egy londoni kutatóintézet becslése szerint. A koronavírusos áldozatok fele azonban az elmúlt nyolc hónapban hunyt el. Azóta, hogy bármelyik oltás széles körben elérhető.
A közel harmincezer ember egy része megmenthető lett volna. A kórházba került több mint százezer ember zöme könnyebben esett volna át a betegségen, ha be lett volna oltva. Az egészségügyi személyzet nem lenne ennyire kiégve. Az oltásokról folytatott családi vitákat és a 2020-as áldozatvállalásainkat most nem éreznénk hiábavalónak. Ezek mellett nehéz szó ‒ vagy legalábbis lelkifurdalás ‒ nélkül elmenni.
[irp posts=”33993″ name=”Magunkat vádolom”]
Ha a tájékozódásból és a tájékoztatásból mindannyian jobban kivettük volna a részünket a kormányzattal az élen, akkor az oltás beadatása, illetve elutasítása nem vált volna ennyire görcsös identitáskérdéssé. „Hogy egy válságban kinek milyen információ, mennyi bizalom és mekkora szolidaritási hajlandóság áll rendelkezésére, az közös mulasztásunk” ‒ osztjuk mi is Geambașu Réka szociológus véleményét.
2020 második felétől igyekeztünk mi is másra fókuszálni, főként a választásokra.
A száz éves évfordulón történészekkel néztük meg, hogyan élhették át és túl Trianont az akkori erdélyi magyarok és románok. Levéltári anyagokkal tártuk fel a nagybaconi polgármesternek a Szekunál és a milíciánál 1989 előtt töltött éveit, de a baconiakat ez ugyanúgy nem zavarta a szeptemberi önkormányzati választáson, mint az, hogy Simon András fiai verik vagy veréssel fenyegetik a helybélieket.
Az RMDSZ több köztisztviselőjéről írtuk meg a CNSAS dokumentumai alapján, hogy besúgóként ténykedett 1989 előtt. Közülük csak Sallai Imre, a nagysármási alpolgármester és a jelöltlista vezetője lépett vissza a választások után, illetve Szép Gyula operaigazgató, az RMDSZ korábbi ügyvezető alelnöke már nem tagja a Szövetség etikai bizottságának. Az RMDSZ háttéralapítványainak kuratóriumában viszont továbbra is ott ül. Széken pedig sokadjára újraválasztották a névleg független Sallai Jánost, aki mellett az RMDSZ is kampányolt.
[irp posts=”29815″ name=”Nők a vidéki RMDSZ-ben: valakinek mosogatnia is kell”]
A kampányban és nagyon erős anyaggal jelentkezett be Ufó az Átlátszó Erdélyen: így szorítják ki a vidéki RMDSZ-ben a nőket a döntéshozó pozíciókból. Szintén választási anyag vonzotta az év legtöbb kattintását: egy vásárheyi szavazókörzet magyarallergiás elnöknőjének a kirohanása videóban.
Emellett megmutattuk, ki fektetett legtöbbet a megválasztásába, és kinek honnan tellett kampányra. Míg a vagyonbevallásokból az derült ki, hogy nagyon is megérte politikusnak állni az RMDSZ-ben, az eredmények azt mutatták, négy év alatt és a kampányijesztgetéssel az RMDSZ közel százezer szavazót veszített.
Ezzel párhuzamosan közöltük a Dela0.ro irányításával készült sorozatot arról, mennyire nem védi meg a román állam az emberkereskedelem és a szexuális bűncselekmények áldozatait. Ekkor zajlott a volt barátnőjét brutálisan megverő kolozsvári tanársegéd büntetőpere, amelyről 2021-ben írtunk részletesen a sorozat kapcsolati erőszakot bemutató részében.
2021-et a maffia jellegű erőszak és a rosszul menedzselt infrastruktúra jegyében töltöttük.
Hargita megyében már szlogenné vált Borboly leszakadt útja, segítettünk neki megtalálni a felelőst. Őszintébben kellett volna kommunikálni és többet pályázni ahhoz, hogy évtizedes frusztrációk után az emberek elegendő és jó minőségű ivóvízhez jussanak úgy a székelyföldi Kézdivásárhelyen, mint a Kolozs megyei Várfalván. A látványosan fejlődő Sepsiszentgyörgyön időnként úgy terveznek kultúrközpontot vagy terelőutat, hogy épp a kárvallókkal nem sikerül rendesen egyeztetni.
[irp posts=”31503″ name=”Borboly leszakadt kampányútja: megkerült a hibás!”]
Nagy eszmei értékű, de romos állapotú műemlék épületeket vásárol fel Erdélyben a magyarországi Manevi Zrt. Érthetetlen módon titkolózik ezekről, és nem látni konkrét jelét annak, hogy a cégnek lesz pénze ezeket felújítani és működtetni. Az erről szóló sorozatot Ufó idén folytatja.
A tavalyi év újdonsága, hogy az embereknek elegük lett a helyi erőszakoskodókból, és a nyilvánossághoz fordultak, amikor politikusok vagy egyházi emberek fizikai erőszakkal gyakoroltak hatalmat, vagy szereztek gazdasági előnyöket.
A rugonfalvi halastavat korábban bérlő, RMDSZ-es tanácsos lemondott a tisztségéről, miután megírtuk, hogy súlyosan bántalmazta azt a volt néppártos tanácsost, akit a tó tulajdonosa kamerákat szerelni hívott a vitatott halastóhoz. Az unitárius egyház pedig még mindig vizsgálja az újszékelyi pap ügyét, aki földhasználat miatt verte meg egy falustársát, de másokat is üt, kihasznál vagy fenyeget.
[irp posts=”31725″ name=”Milliárdokkal olajozott érdekházasság: így hódította meg az RMDSZ-t a Fidesz”]
Megírtuk, hogy gyakorlatilag pénzügyi zsarolással állította a Fidesz maga mellé az RMDSZ-t az elmúlt tíz évben. A budapesti pénzcsapok teljes elzárása, majd újranyitása hatására a két politikai alakulat ma már vállvetve kampányol a magyarországi, illetve romániai választásokkor.
A kiszorítósdi az RMDSZ-től sem áll távol: ahol nem érdeke, ott még falugazdász pozíciókat sem ad vissza a rivális EMSZ embereinek, nem hogy tanácsosi helyekről egyeztessen velük. Sőt: elnézi azokat a szabálytalanságokat, amelyekkel egy Szatmár megyei község új polgármestere mindent az ellenőrzése alá akar vonni a választásoktól a hivatali dolgozók véleményén át a szabadidejük eltöltéséig.
A hatalom varázsa egy olyan kis költségvetésű intézményt is tönkre tud tenni, mint a kolozsvári Puck Bábszínház. Viszont a sok pénz sem old meg mindent: az évi ötmillió euró sem volt képes olyan sajtót teremteni a Székelyhon lapcsaládból, hogy a kényes ügyekkel ne minket, hanem a Médiatér Egyesület kiadványait keressék meg a székelyföldi és partiumi magyarok.
Az olvasóink nagyon szeretik azt is, amikor a gazdasági élet nagy dumásairól írunk.
Folyamatosan olvassák két anyagunkat a piramisjáték szerű Greenlight pályázatokról. Újabb és újabb csoportokról ismerik fel és jelzik, hogy úgy működnek, mint az Egyed Zsolték medvelesét reklámozó, a közel háromszázezer tagját kamu nyereményjátékokkal átverő Erdély Látványosságai Facebook-csoport.
[irp posts=”33113″ name=”Istenek és titkos emberek a ribizlibánya mögött”]
Drámázásával, érzelmi zsarolásával lassan legendává válik az udvarhelyi Szász Gáspár Attila, alias Ribizliman. Eltitkolt üzlettársával, Péter Attilával a beígért ribizliültetvény helyén egyelőre kavicsot termel ki és tájsebet okoz, mert az jövedelmezőbb. Ufó évek óta cikkez a kavicsbányáról, a feltárt szabálytalanságok hatására ősszel akkora bírságot szabott ki a bányacégre a környezetőrség, hogy azt nehéz lesz lelkizéssel érvényteleníteni.
A járvány évei minden eddiginél több megkeresést hoztak számunkra. Hogy győzzük őket, gyakornoki és újságírói állást hirdettünk. Ezekre talpraesett fiatalok jelentkeztek, akikkel szeretünk együtt dolgozni. Hamarosan cikkeikkel az olvasók számára is bemutatkoznak. Szokásos pénzügyi átláthatósági jelentésünket is közöljük, ahogy könyvelésileg is lezárjuk 2021-et.
Addig is kisebb és nagyobb közösségeket érintő ügyeken egyaránt dolgozunk. Ezek zöme továbbra is olyan, hogy nem harangozhatjuk be őket előre. Tartsatok velünk 2022-ben is, garantáljuk, hogy izgalmas lesz!
