A kénosi-lókodi bányánál földbitorlásra és közlekedésbiztonságra panaszkodnak, a bágyiak hadjáratot indítottak a tervezett kitermelés ellen.
Ahogy Udvarhely felől érkezve a diófaligetként pompázó Kénosból alákanyarog a megyei út a kopasz legelők és bágyadt szántók között Szentmárton felé, jobboldalt, Lókod felé félúton egy kis bánya szúrhatja a szemünket.
Nem nagyon látványos vagy fontos bánya. Nem is nagy, nem is rondít üvöltően bele a tájképbe, az útról nézve. Ráadásul nem is új folt a tájban, egy régi falusi kitermelés helyén létesült. Nem is természetvédelmi területen van, nem is fontos kirándulóhely látképét rondítja el, és nem is népátveréssel hozták létre, mint az udvarhelyi Rez oldalában tátongó ribizlibányát.
Tehát elvileg csak egy lenne azon kis bányák közül, amelyeknek nem örülünk, de amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy a jelenlegi fejlettségi és kényelmi szintünknek megfelelő infrastruktúrát kiépítsük és fenntartsuk, ahogy a bányatulajdonosok szeretik hangoztatni.
Mégis foglalkozunk ezzel a bányácskával, mert az utóbbi időben több panaszt is kaptunk rá. A panaszok alapvetően két kategóriába csoportosíthatók:
1. Rámennek a szomszédos szántóföldekre, levájják azokat, illetve földet tárolnak rajtuk.
2. Ahol a teherautók ráhajtanak a bánya melletti megyei útra, nagyban rontják a közlekedésbiztonságot. A járművek sarat és kavicsot hordanak az útra, és nehézkes kikerülni az út szélén reggelente állomásozó teherautó-sort.
Kínszenvedés, mikor kanyarban kell kikerülnöd egy nyolc-tíz teherautóból álló sort úgy, hogy olyan közel parkolnak egymáshoz, hogy nem férsz be közéjük, de közben szemből is jönnek, köd is van, és az út is sáros, panaszkodik egy anyuka, aki minden reggel Udvarhelyre hozza a gyerekeit a Homoród völgyéből.
A panasz után rögtön elkezdtem ellenőrizni az első vádpontot, miszerint belevájnak a szomszéd telkekbe, hogy ha ez nem igazolódik, gyorsan ejtsük is a témát. Kikértük a telekkönyvet, amiből tisztán látszik, hogy a terület Demeter Béla tulajdona. Demeter Béla a kitermelést végző Trans-Dem városfalvi cég tulajdonosa. Az ortofotón az is látszik, hogy a szomszéd szántóföldekkel való találkozásnál van a kitermelhető terület határa.
A helyszínen azt látjuk, hogy a kitermeléssel valóban tovább mentek a szántóföldek határánál, amit a képen piros vonallal jelölök.
Az egyik panaszos azt állítja, hogy az a zöldebb sáv, amibe legjobban belemartak, az az övé. Abban a pillanatban úgy tűnt, egyértelmű a bűnösség, és azonnal neki kell álljunk utánanézni a dolognak. Főleg, hogy a cégnek már priusza van, ezt megelőzőleg is botrányokba keveredett. Írtam róluk korábban én is, a Nyikó sárlével való folyamatos szennyezésének kapcsán, de a Duna TV is készített egy filmet és Szász Csaba is tudósított az Udvarhelyi Híradónak a Trans-Dem tarcsafalvi-csehétfalvi bányája körüli botrányról.
Írok a polgármesteri hivatalnak, kikérem a bánya dokumentációját. Teljesen szakszerű és határidőn belüli válaszlevelet kapok, amiben elküldik a bánya építési engedélyét, és közlik, hogy a többi dokumentumot a hivatalban tanulmányozhatom, vagy le is fénymásolják nekem, ha kérem. Abszolút korrekt és elegáns hozzáállás a szentmártoni polgármesteri hivatal részéről, köszönöm nekik a nyitást, amit a régebbi viszonyulásukhoz képest most tapasztalok.
A fénymásolási díjat, ami 1,5 lej oldalanként, picit borsosnak találom. Pontosan hét és félszer annyi, mint a 20 bani, amennyiért Udvarhelyen a központban fénymásolnak, kereskedelmi céllal. De szerencsére nem kell igénybe vennem a szentmártoni szolgáltatást, mert Demeter Béla, a bányász, akit azonnal értesítenek a hivatalba benyújtott kérésemről, készségesen kiszolgál minden dokumentummal, amit kérek.
Az engedélyei rendben vannak, úgy tűnik. A betartásuk már nem épp annyira. Könnyen lehetne találni részleteket, amibe belekössünk, de nem akarok kekeckedni vele, nem az engedélyei miatt érkezett a panasz, hanem a szomszéd földek bitorlása miatt. Ezért megígérem neki, hogy ha bebizonyítja, hogy nem bántotta mások birtokát, az apró törvénytelenségek miatt nem fogok kötekedni vele.
Demeter a parcellázási térképpel, illetve egy sor adásvételi szerződéssel bizonyítani tudja, hogy a letermelt területeket megvásárolta. A sárga ponttal jelöltet egy kőhalmi embertől vette meg, a zöldet a sógorától, a kéket egy hölgytől, aki az oszló Dombi birtok egyik tulajdonosa.
A piros pöttyel jelölt terület marad az egyetlen vitatott. Azt nem vette meg, és valószínűleg nem is fogja, mert nem eladó. De a sarkát használta, amint a képeken is látszik, átjárásra és talán föld tárolására is. Hogy mennyit tárolt rajta, ez kérdéses. A föld bérlője nagyon be volt indulva, mert félt, hogy elveszti a területalapú támogatást emiatt, míg a bányász azt állította, hogy csak pár göröngy gurult át a mezőgazdasági területre.
A képeken egyértelműen látszik, hogy a földdel és gépekkel rámentek a panaszkodó szomszéd földjére, és hogy abban a sarokban takarítva volt. Tény, hogy nagyon nem mentek rá, és az okozott kár jelentéktelen, pénzben mérve.
Hogy aztán a jövőben mekkora lesz az okozott kár, mert esetleg leszakad a föld, csökken a talajvíz szintje, vagy ami még ezzel jár, ezt így nehéz felmérni. Demeter Béla állítja, hogy nem fog a föld sem leszakadni, és a talajvízszint sem változik. Én kívánom, hogy legyen igaza, de más bányák esetében azt láttuk, hogy a természet nem mindig úgy viselkedik, mint ahogy azt az őt kitermelő vállalkozók ígérik. A területtulajdonosok aggodalma ilyen szempontból jogos.
Mivel a vállalkozó nagyon szerényen viselkedik, mindent megtesz azért, hogy dokumentumokkal tisztázza magát, és rögtön beismeri a tévedéseit, nem sok értelme van a mély nyomozásnak, vagy a már beismert tévedései bizonyításának. Ezzel megússza itt a hosszú érvelést, és azt is, hogy a hatóságok véleményét kérjük. Például a környezetőrségét, aki más bányáknál hasonló szabálysértések miatt 50 000 lejes büntetésben fejezte ki a szakvéleményét.
Egyelőre úgy tűnik, Demeter tényleg a megvásárolt földeken termelt ki, és a szomszéd parcellákat csak enyhén háborgatta.
A zölddel jelölt föld állítólagos tulajdonosa már nem annyira biztos, hogy az övé az az erősen letermelt parcella, de szeretné, hogy a közeljövőben felmérjék és tisztázzák a területek tulajdonjogát. Amennyiben a felmérés során kiderül, hogy Demeter mégsem a sajátját termelte ki, még visszatérünk a témára.
A másik fő panaszpont a bánya ellen a közlekedésbiztonság romlása. A sár és kavics kihordásával kapcsolatos panaszok igaznak bizonyulnak. Ottjártamkor a száraz idő ellenére is kihordták az útra az anyagot a teherautók. A kijárat egy kanyarban van, a legtöbb arra járó sofőrt meglepi a kanyar közepén besárosodó út, szinte mindenki hirtelen fékez, mikor megpillantja a dagonyát.
Demeter szerint ők mindent megtesznek azért, hogy a sarat ne hordják ki. Én ott a helyszínen nem tapasztaltam semmit ezen intézkedések közül. A teherautók ahogy megteltek, mentek is, senki nem takarított semmit.
A megyei úton sorakozó teherautók kérdésében Demeter elismeri, hogy tényleg volt olyan eset, hogy az ügyfél elküldte az autókat anélkül, hogy szólt volna nekik, és amíg rendeződött a helyzet, sorban álltak a megyei úton a járművek. Volt is ebből bajuk, a rendőrség is figyelmeztette őket. De ezek az esetek nem voltak jellemzők, egyedi esetek voltak, és mindent megtesznek, hogy ez ne ismétlődjön meg.
Miközben a kénosi-lókodi bánya ügyeit görgetjük, január közepén értesítenek, hogy Bágyban is tiltakozás indul. Ott egy még nem létező, csak tervezett bánya ellen.
A bágyiak példaértékűen mozgósították magukat és a hatóságokat. Facebook-kampányt indítottak, aláírásokat gyűjtöttek, és a falu 95%-a aláírta a leveleket, amelyeket minden létező hatóságnak elküldtek. A környéken az elmúlt években nem volt ekkora összefogás környezetvédelmi témában.
A bágyiak főleg az aszfaltozott útjukat féltik, ami gyaníthatóan tönkremenne ekkora autók alatt, ahogy a Homoród-menti megyei út aszfaltja is megsüllyedt pár helyen az elmúlt időszakban. Az út fontos a falunak, mert jó minőségű aszfaltozott út nélkül az aktív lakosság, aki mindennap munkába ingázik, elhagyja a falut. Vagy nem költözik ki ide, így megszakadhat az elmúlt években nagyon szépen elindult hazatelepedési hullám. A másik, amit féltenek a bágyiak, az a környezet, ami pompás errefelé, és a hazaköltözési hullám egyik fő oka.
A bágyi tiltakozás rövid volt, de velős, Demeter Béla úgy döntött, hogy nem fog ott bányát nyitni. Legalábbis ezt mondta nekem.
Attól még a Homoród-mente nem lélegezhet fel bányaügyben. Demeter Béla szerint ezt az anyagot a Brassó-Segesvár vasútvonal felújításához viszik, és hatalmas megrendelésük van. Ezt a kénosi-lókodi bányát hamarosan be fogja zárni Demeter, állítja, ugyanis már nem jó minőségű az anyag.
De a megrendelést valahonnan teljesítenie kell. Nagy kérdés, hogy tud-e még úgy találni a környéken helyet, és tud-e úgy bányászni, hogy ne botrány legyen a vége.