Vádemelés nélkül zárult az öregeket és gyengéket verő unitárius pap ügye. Lássuk az ügyészség érveit.
Karácsony előtt pár nappal kapta az újszékelyi Muszka Jóska bácsi a levelet az ügyészségről, amiben értesítik, hogy nem emelnek vádat az őt megverő pap ellen.
A tavaly májusban történt esetről bővebben a fentebbi cikkben lehet olvasni.
Mit ír az ügyészség:
Az ügy arról szólt, hogy vita nyomán Jakab Zsolt Mihály újszékelyi unitárius lelkész halálosan megfenyegette, majd egy karóval megverte a hatvannyolc éves Muszka Józsefet.
Az orvosi látlelet szerint a Jóska bácsi testén található nyomok egy hosszúkás kemény tárggyal való ismételt ütések nyomai lehetnek. Az alkarján lévő sérülések önvédelmi jellegűek.
A két tanú, a pap fia és a pap munkása, akik Jóska bácsi szerint ott voltak a helyszínen, és végignézték a verést, azt állítják, hogy nem láttak semmit a kanyartól.
Balló Zoltán polgármester állítja, hogy a verés után fél órával nála járt Jóska bácsi, megmutatni a verés nyomait. A polgármesteri hivatal a rendőrségnek azt nyilatkozta, hogy a vitatott úttal kapcsolatban a papnak van igaza, mert az a kollektív előtt nem volt út. (A verést kiváltó vita arról szólt, hogy a pap miért zárta le az utat, amin Jóska bácsi a földjére rá tudott menni.)
Ez számomra bizonyíték. Mert ha nem volt vita az út lezárása végett és a pap nem verte meg Jóska bácsit, akkor miért fontos a polgármesternek (aki a helybéliek szerint jóban van a pappal), hogy bebizonyítsa, hogy a papnak volt igaza az út lezárásának kérdésében?
A pap élt a hallgatási jogával, és nem adott nyilatkozatot.
Habár egyértelmű, hogy megverték Jóska bácsit, a bizonyítékokból nem egyértelmű, hogy a pap verte meg őt. Van egy ilyen irányú kétség. Így az „in dubio pro reo” elv alapján ez a kétség egyenértékű egy ártatlansági bizonyítékkal, írja az ügyész.
Ezért ejtik az ügyet, nem emelnek vádat a pap ellen.
A kérdések, amelyek maradtak
A fentiekről értesülve kollégáim, barátaim, ismerőseim, olyan emberek, akik nem jártasak a jogban, ilyen és ehhez hasonló kérdéseket fogalmazták meg:
- Mi van?
- Akárki megverhet bárkit, ha tanú nélkül teszi, és utána hallgat, megússza szárazon?
- Mi ez a hallgatási jog?
- Hogyhogy valakit veréssel gyanúsítanak, és nem kérdezhetik meg tőle, hogy ő mit tud az egészről?
- Ha nem a pap verte meg Jóska bácsit, akkor miért hallgat, miért nem mer kiállni és azt mondani, hogy nem ő volt?
- Miért nem tudják arra bírni, hogy kezével a biblián mondja azt, hogy nem ő verte meg az öreget?
- Miért nem vetik alá egy hazugságvizsgálatnak?
- Ki verte meg Jóska bácsit, ha nem a pap?
- Ha ejtik az ügyet, mert nem bizonyítható rá a papra, hogy ő verte meg Jóska bácsit, akkor már nem gyanúsított. Nem lehet őt megkérdezni, hogy nem látta-e véletlenül, hogy ki volt a tettes?
- Miért nem folytatják tovább a nyomozást, ha nincs meg a tettes?
Nyilván, ezen kérdések egy része azért merül fel, mert ezek az emberek nem ismerik a román igazságszolgáltatást, és túl sok amerikai filmet néztek. De azért a kérdések java emberi szemmel nézve érthető.
A jogban nem jártas ismerőseim közül mindenki fel volt háborodva az ügyészségre, mert úgy érezték, ezzel a döntéssel támogatják a verekedőket, azt az üzenetet közvetítik, hogy bárki verekedhet, ha utána hallgat.
Az ügyészség álláspontja
Szeretném megadni az ügyészségnek az esélyt, hogy megvédje magát. Írok nekik egy emailt, hogy szeretnék beszélni valakivel, aki elmagyarázza, jogilag miért volt indokolt ez a döntés. Válaszként a sajtószóvivőhöz irányítanak.
A sajtószóvivő nagyon kedves, de a döntés megértésében nem sokat tud segíteni, állítja. Mivelhogy ő is ügyész, nincs hatáskörében, hogy egy ügyész kollégájának a döntését kommentálja, elmagyarázza vagy kibővítse. Egy ügyvédet kellene, hogy megkérdezzek, aki el tudná magyarázni, hogy hogyan működik az egész rendszer, milyen szabályok alapján születnek ezek a döntések. Nekik, ügyészeknek nincs joguk elmagyarázni ezt.
Mondom neki, hogy szeretném megérteni, jogi szempontból hogyan látják ezt az ügyet, mert emberi szempontból nézve nem érthető, hogy egy embernek miért van joga megverni egy másikat, majd hallgatással megszabadulni a tettének következményeitől. Érti az emberi vetületét ennek az ügynek, mondja a szóvivő, de ők a döntéseiket csak jogi princípiumok és bizonyítékok alapján tudják hozni. Vannak alapvető emberi jogok és procedurális eljárások, amiket be kell tartaniuk.
A hallgatási jog és az „in dubio pro reo” elv
Az egyik legérthetetlenebb dolog a történetben az, hogy valaki megver valakit, s mikor számonkérnék, akkor hallgat, ami miatt nem emelnek vádat ellene.
Akármennyire is furcsa, a gyanúsítottnak joga van a hallgatásra. Ezt megerősíti az ügyészség szóvivője is, beszélgetésünk során, és ügyvédünk is, aki azt is hozzáteszi, hogy ez abszolút jog. Nem lehet elvenni ezt a jogot.
Teljes megfogalmazásban ez úgy szólna, hogy: hallgatáshoz való jog, az önvádra kötelezés tilalma és a vallomás/nyilatkozat megtagadásának joga. Ez arról szól, mondja ügyvédünk, és küldi hozzá a törvényi hátteret is, hogy a gyanúsított vagy a vádlott nem kötelezhető arra, hogy saját magának ártson, hogy saját inkriminálásához hozzájáruljon, hogy saját magát vádolja.
Az ügyészség sajtószóvivője, habár az üggyel kapcsolatos büntetőeljárásról konkrét információkkal nem szolgálhat, a döntés megértése érdekében elmagyarázhatja a hasonló tényállású esetekben a döntéshozás módszertanát, amely az „in dubio pro reo” elv alkalmazását írja elő. Ezt az elvet akkor szokták alkalmazni, amikor a sértett fél jelent valamit, és a másik fél azt mondja, hogy nem így volt. Nincsenek tanúk, nincsenek bizonyítékok, amelyek a tettes személyére utalnának. Ilyenkor, ha kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy a gyanúsított volt-e az elkövető, akkor az mindig az ő hasznára válik. Ez az elv a római jogból jön, ezt elfogadta az EJEB is, ez a jogrendszerbe mélyen begyökerezett alapelv.
A büntető törvénykönyv is kimondja, hogy mindig csak akkor ítélünk el valakit, amikor biztos bizonyítékaink vannak, és nincs kétségünk afelől, hogy ő volt a tettes. Addig, amíg van egy sértett fél, aki valamit állít, és van egy másik ember, aki vagy azt mondja, hogy nem ő volt, vagy nem mond semmit, és semmiféle más közvetlen vagy közvetett bizonyíték nincs, hogy ebből bármiféle tényállást objektíven meg lehessen állapítani, addig ez az elv érvényesül. Ez azért igazságos, mert nagyon sokszor megesik az, hogy valaki megvádol valakit igazságtalanul, tisztázza a sajtószóvivő.
Se te bizonyíték, se te használható tanú
Bizonyítékok nincsenek, mert a helyi rendőr, aki forrásaink szerint jóban van a polgármesterrel és a pappal, nem gyűjtött bizonyítékokat. Hogy miért, ezt soha nem fogjuk megtudni, mert a rendőrség sajtószóvivője sohasem szokott válaszolni az ilyen részletkérdésekre. Tudomásunk szerint ki sem szállt a helyszínre.
Azt tudjuk, hogy még a verés után rögtön megígérte Jóska bácsinak, hogy eljön megnézni a traktoron levő ütésnyomokat, és a traktorról letört részeket, de azóta sem ment arra. A karó végét, ami letörött ütés közben, és beesett a kabinba, Jóska bácsi felvitte a rendőrségre, állítja. Azt mondta a keresztúri rendőrfőnök, aki azóta meghalt (egy ittas gyorshajtásos, több rendőrt érintő botrányos balesetben), hogy az nem bizonyíték, és eldobta.
A tanúk pedig, a pap fia és munkása, akik Jóska bácsi szerint ott voltak a helyszínen, és végignézték a verést, azt állítják, hogy ők nem láttak semmit a kanyartól.
A koronatanú, Muszka Zsolt, Jóska bácsi fia, egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat ad. Vagy csak a rendőr megmanipulálta a nyilatkozatát?
Jóska bácsi második eljövetele és a titokzatos „Jóska bácsi fia” szál
Ez itt a történet egyik legizgalmasabb és legszebb része, de megértéséhez kicsit alaposabb odafigyelésre van szükség, mert a részletekben rejlik a titok nyitja.
Az ügyészség azzal kezdi döntésének megindoklását, hogy Jóska bácsi nem egyedül ment a helyszínre, hanem a fiával. És hogy egyik tanú sem látta Jóska bácsit egyedül menni arra.
Ha megnézzük a tanúk vallomását, ott is az szerepel, hogy Jóska bácsi a fiával ment a helyszínre. Egyik vallomásban sem szerepel, hogy Jóska bácsi egyedül ment volna a helyszínre.
Sőt, Jóska bácsi fiának, Muszka Zsoltnak a vallomásából az derül ki, hogy ő elkísérte az apját, minden rendben volt, és este hallott a verésről, mikor a felesége mesélt róla. Ugyancsak este látta, hogy az apja keze fel volt dagadva.
Ezek alapján részben érthető, hogy az ügyész kételkedik abban, hogy Jóska bácsi egyedül traktorozott arra, és a pap megverte. Hogy az igazság hol ferdült el, hogy a tanúk hazudtak-e, hogy a rendőr jegyezte-e le részlegesen a tanúvallomásokat, hogy az ügyész olvasta-e csak részlegesen a nyilatkozatokat, ezt nem tudjuk kideríteni, mert esélytelen, hogy a nyilatkozatokat meg tudjam nézni, azokat nem adják ki a hatóságok.
Egy biztos, a tanúk, mikor arról beszéltek, hogy arra jött Jóska bácsi a fiával, akkor Jóska bácsi második eljöveteléről beszélhettek. Mert Jóska bácsi kétszer járt arra, fél órás különbséggel. Jóska bácsi elmesélése szerint a részletes történet így zajlott:
16 óra magasságában arrafelé ment a traktorral, miközben a mezőre tartott permetezni. Meglátta, hogy a pap keríti el az utat, szóváltásba keveredett vele, erre a pap megverte. A két tanú, a pap fia és a munkása, végignézte a verést. Az áldozat a verés kellős közepén pánikszerűen el akart hajtani, rükvercbe tette a traktort, hogy ne tapossa el a papot, behajtott a sáncba, megfordult, és hazahajtott. Bement a polgármesterhez panaszkodni, majd hazament.
Mivelhogy mindene fájt, és gyanús volt, hogy ha bemegy feljelentés tenni a rendőrségre és a kórházba, akkor hosszasan ott tartják, ki akarta üríteni előtte a permetezőt, mert a szer belekötött volna, mire hazaér, volt kötőanyag beletéve. Ehhez ki kellett mennie ismét a mezőre, de félt is, hogy a pap ismét nekiesik, és annyira fájt mindene, hogy nem bírta volna kinyitni a permetezőt. Vezetni is csak egy kézzel tudott, félszegen, és a kuplungot is a jobb lábával nyomta, mert a bal annyira fájt. A fia kijött neki segíteni, ekkor haladtak el másodszor a pap és segédei mellett. Jóska bácsi emlékszik, hogy Gál Endre ekkor poénosan kérdezte a fiától, hogy „botot hoztál-e magaddal?”
Tehát Jóska bácsi azt állítja, hogy kétszer járt ott, egyszer egyedül, amikor a verést kapta, másodszor pedig a fiával. Ezt az ügyészség által kiadott dokumentumból is tisztán követni lehet, az első arra menetel 16.00 óra körül volt, a második 16.30 után. Ha megnézzük az alábbi részleteket, ez elég tisztán követhető:
Tehát minden, ami a verésről szól, az 16.00 időponttal jelenik meg, és a polgármesternél tett látogatás, illetve a fiával a mezőre tett második út 16.30-as időponttal szerepel.
Az ügyészség, amikor a döntés indoklásánál arra hivatkozik, hogy Jóska bácsi nem egyedül, hanem a fiával ment a mezőre, akkor a 16.30-as időpontról ír, tehát a második eljövetelről beszél. Amikor tényleg nem történt verés.
Az ügyészség összezavarásában fontos szerepet játszik Muszka Zsolt vallomása. Hogy a történet még cifrább és még emberibb legyen, fontos megemlítenünk, hogy Muszka Zsolt nagyon jóban van a pappal, és nincs jó viszonyban az apjával, Jóska bácsival. Többször is említették, hogy nem is járnak át egymáshoz.
A koronatanú nem épp azt mondja, ami az ügyészséghez eljutott
Hogy a dolgot rövidre zárjuk, felhívom Muszka Zsoltot, Jóska bácsi fiát. Kedvesen válaszol kérdéseimre, habár érződik, hogy nem szívesen beszél erről.
Arra a kérdésemre, hogy miért kellett ő lemenjen permetezni az édesapjával, azt válaszolta, hogy az apja „félt egyedül lemenni, mert félt elmenni a papék mellett”. Arra a kérdésre, hogy a permetezéskor látta-e az édesapján, hogy fájna valamije, azt válaszolja, hogy az öreg mutogatta neki a sérüléseit.
„Hogy ők aztán ott mit csináltak, mit nem, én abban nem particsipáltam, nem voltam a helyszínen. Nem tudom, hogy folyt az akció.” Kérdésemre megerősíti, hogy az „akció” már le volt járva, mikor őt az apja felhívta.
Arra a kérdésemre, hogy a pap, a fia és a munkásai egy helyen voltak-e, mikor találkozott velük, azt válaszolta, hogy igen. De nem egy bogban, hanem úgy 50 méteren belül szétszóródva, ki ahol dolgozott a kerítésen.
Arra a kérdésre, hogy Endre, a pap munkása kérdezett-e tőle poénból olyat, hogy „hoztál-e botot magaddal?”, azt válaszolja, hogy nem emlékszik pontosan, de léháskodtak ott egy öt percet, az biztos.
Végig érződik, hogy óvatos, hogy mit mond, nehogy olyat mondjon, amit nem kellene. „Én bolondságot sem akarok beszélni” – mondja, de aztán később kiderül, hogy inkább arra gondolt, hogy nem akar senki mellett és ellen állást foglalni.
„Az öreg is a száját ha béfogta volna, akkor lehet, nem kerülne ilyen helyzetekbe. Most mit mondjak én? Itt egyiket sem lehet pártolni, mert mindegyik megérdemli. Jól csinálta a pap is, ha megverte. S a pap is pap, na, ha csinálta, akkor nem szabadott volna csinálja. Itt mit mondjak én? Egyik sem különb a másiknál, na.”
Beszélgetésünk végén Muszka Zsolt egyértelműen kimondja, hogy ő nem akarja egyiket sem pártolni, nem akar belevegyülni ebbe a dologba, nem is érdekli, hogyan történt s hogyan nem történt, tőle annyi, mintha nem is volna. Ő ebben nem akar részt venni, őt nem érdekli ez az egész.
A kényesebb kérdéseket Muszka Zsolt szépen kikerülte, ami érthető, de válaszaiból egyértelmű, hogy az apja már a verés után hívta őt segítségül, hogy Jóska bácsinak két mezőre menetele volt, és a tanúk a nyilatkozatban a másodikról nyilatkoznak, amikor tényleg nem történt semmi. Az is biztos, hogy Muszka Zsolt már fél órával a verés után tudott az esetről, nem csak este hallott róla először. Hogy az információk hol vesztek el, a tanúnál, a rendőrnél, az ügyésznél, vagy a Jóistennél, ez jó kérdés.
A püspökségen nem gyűléseztek azóta
Jogilag most már érthető, hogy miért hallgat a pap. Mert így menti a bőrét.
Emberileg még mindig nem érthető, hogy miért hallgathat egy köztisztséget ellátó ember, mikor többen is azzal vádolják a faluból, hogy megverte őket. És hogy miért hallgat az egyház, amelyiknek a papja.
Amint kézhez kaptam az ügyészség döntését, írtam is a püspökségre, hisz azt ígérték, hogy a hivatalos nyomozás végeztével fognak állást foglalni az ügyben.
Válaszuk tömör: a Magyar Unitárius Egyház főhatósága tudomásul vette az ügyészség rendelkezését, de a vezető testületei azóta nem üléseztek.
Megköszöntem válaszukat és megkértem Szabó László fejlesztési előadó-tanácsost, hogy értesítsen, amint az illetékes vezető testületek döntést hoznak. Hogy ne kelljen zaklatnom őket, hogy hoztak-e már döntést.
Amint az egyház döntést hoz, minden bizonnyal újra írunk a témáról.
Párban járnak a traktoristák a rétre
Van egy városfalvi ügyem, amin dolgozom, hamarosan meg kellene jelennie. Ott is az történt, hogy az áldozatot a verekedő helyi nagygazda embere elkapta a mezőn, amikor ki volt szállva a traktorból. Egy nagy karóval fejbe verte, aztán beleestek egy nagy kútba, s ott birkóztak, aminek az lett a vége, hogy az áldozat egy egész szezonra munkaképtelenné vált, sínekben feküdt otthon az ágyban. Aztán pedig félt egyedül, tanú nélkül elindulni a mezőre.
Egy másik ismerősöm, akire földügyek miatt haragudott a falu legnagyobb földharácsoló verőlegénye, és rendszeresen fenyegette őt és a családját, félt kimenni a farmjukra. Mert ha a kemény gyerek elállta volna a farmra vezető keskeny utat, esélye sem lett volna kórház nélkül megúsznia.
Ahogy a lányok párosával járnak vécére, úgy a földművelők is lassanként párosával járnak a mezőre. Hogy legyen tanú, ha megverik őket. Csak az a kérdés, hogy mi van, ha mind a kettejüket megverik? Elfogadja a törvény, hogy egymásnak tanúskodjanak, vagy pedig kell vigyenek magukkal egy harmadikat is legközelebb, aki elmeneküljön, míg őket verik?
Az ilyen ügyek mindennaposak itt mifelénk, úgy tűnik. Az ügyészség sokat nem tud tenni, mert ki az, aki tanúval vagy videokamerával megy a mezei munkát elvégezni. Ha pedig nincs tanú vagy bizonyíték, esélytelen bármit is tenni az agresszorok ellen. Lehet, hogy a gazdáknak traktorok helyett önvédelmi tanfolyamokat kellene, hogy fizessen a Pro Economica?
