A medve és a vadászok
16-17 éves gyerekek fekszenek a padlón mozdulatlanul. Egy fiú próbálja reakcióra késztetni őket. Előbb csak bökdösi őket, majd egyre jobban bedurvul a dolog. A játék egy bevett színészi gyakorlat, amely arra szolgál, hogy a színész állhatatosságát növelje, és egyúttal kezelhető alanyt formáljon belőle, valamint a rendező mindenhatóságát erősítse.
De, ahogyan 2006 nyarán az akkori Osonó társulatának fiataljai előadták a gyakorlatot a háromszéki Vargyason, az sokukban a mai napig nyomot hagyott, és egész színészgenerációkban ágyazott meg a traumáknak.
A játék lényege, hogy van egy medve, akinek az a feladata, hogy reakcióra késztesse a földön fekvőket, akik a „vadászok”, és halottnak tettetik magukat. Aki reagál, az kiesik, és akkor a medve nyer. A diákok már tudják, mi vár rájuk: miután a vezetőjük, Fazakas Misi elmagyarázza nekik a szabályokat, az egyik lány szól a színpadról kifelé tartó, medvét alakító srácnak: „Kérlek, a bugyimat ne húzd le majd, mert menstruálok.”
Medvének egy 17 éves srácot jelöltek ki, akinek átsüt a lényén a kamaszkori erőteljes szexualitás. Ezt Fazakas Misi, az Osonó társulat vezetője nagyon jól tudja róla. Ő maga csak nézőként van jelen, nem avatkozik közbe. Más felnőtt nincs a térben, kivéve a rendezőasszisztenst, egy fiatal egyetemistát. Nemrég még ő is osonós volt.
A medve mindent elkövet, hogy reakcióra bírja a vadászokat, de ők edzettek, konokul ellenállnak. Akkor is, amikor a medve sorban levetkőzteti őket. Akkor is, amikor hideg gulyást tölt a szájukba, vagy szétkeni azt a testükön. Akkor is, amikor már mindenki meztelen, a medve meg végigtaperol mindenkit.
Fazakas sem szól egy szót sem.
Mindez órákon keresztül tart. Végül a medve törik meg. Később elmondja a vadászoknak, hogy amikor elkezdte az utolsó társának, a társulat legfiatalabb tagjának, egy 15 éves lánynak lehúzni a nadrágját, és belenézett a szemébe, összeomlott. Maga is meztelenre vetkőzött, hogy ne különbözzön a társaitól, és lefeküdt közéjük.
Amikor 19 évvel később Fazakast megkeressük, hogy reagáljon, azt mondja, ők is idősebb színészektől örökölték, és 15 éve nem használja már ezt a drámás játékot. Azzal érvel, hogy a színházi szakmán belül is párbeszéd zajlik arról, hogy a 20 évvel ezelőtt megszokottnak számító színházi gyakorlatok ma már abúzusnak tekinthetőek. Azt is állítja, az említett esetben is a játék után megbeszélték a történteket, és volt, aki számára katartikus élményt jelentett, de aztán Fazakas érzékelte, hogy rossz irányt is vehet, ezért egyszeri, soha meg nem ismételt alkalom maradt.
A fenti jelenet jól mutatja, milyen szellemiség uralkodott az Osonóban.
A fiatalok radikálisan elkötelezettek voltak az iránt, amit csináltak, hittek abban, hogy az általuk létrehozott művészet különösen fontos az embereknek: aki elmegy egy osonós előadásra, annak megváltozik az élete.
Az Osonónak már a kétezres évek elején nagyon jó volt a híre, Sepsiszentgyörgy városában különösen. A diákszínjátszó csoport professzionalitásban, színvonalban már akkor messze kimagaslott az erdélyi diákszínjátszó csoportok közül, és a nagy kritikai sikerek még hátravoltak.
A fenti gyakorlat része volt annak a folyamatnak, amivel a következő előadásukra készültek. Ez az előadás mondhatni a társulat első, a város határain is túlmutató, viharos sikere lesz: Részletek a bolyongás meséiből.
Ha a felkészülés durva, az első hónap is az.
Az előadásban van egy pont, ahol a játékmester parancsokat ad, a többi szereplőnek meg végre kell azokat hajtania. A játékmester minden előadással egyre szadistább, a diákok bántalmazzák egymást, a nagyérdemű meg nézi. Azt is, amikor egyik szereplőnek meg kell csókolnia a másik fenekét. Azt is, amikor valakinek oda kell kakálnia a színpadra. Ez már Fazakasnak is sok, határokat szab a játékmesternek. De az előadás nagyon sok éven át fut, és több leendő játékmesternek is megszalad az évek során a fantáziája.
A felkészülésben vannak más furcsaságok is. Például két külön tábor van azoknak, akik részt vesznek ebben a próbafolyamatban. A fenti Vargyason történik, de van, hogy beköltöznek a Mikes Kelemen Elméleti Líceum dísztermébe, és reggeltől estig próbálnak egy héten át: improvizációs gyakorlatokból alakul az előadás, az ezekből létrejövő jeleneteket Fazakas sorrendbe rakja a végén. Amikor nincs gyakorlat, nem szabad beszélni, például az étkezésekkor klasszikus zene megy, a fiatalok és vezetőjük csöndben adogatják körbe az ételt.
Az Osonó rövid története
Az Osonó teljesen önkéntes alapon kezdte a működését a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban 1993-ban, először Salamon András magyartanár alatt, és itt vette át Fazakas Misi 1998-ban aki önkéntesen tartotta a tréningeket, próbákat, előadásokat, táborokat.
Fazakas 2001 és 2007 között színészként kezdett foglalkozásokat tartani a Mikesben, heti egy-két órában, annak függvényében, hogy mekkora volt az érdeklődés. Azonban a diákok között nagyon népszerű lett, és 2007-től 2008-ig heti hét órában tartott másodállásban opcionális foglalkozást, 2008 és 2009 között pedig heti három órában.
A Mikessel a kapcsolat 2010-ben szűnt meg, addig ott játszották az előadásokat is. A távozás oka állítólag az volt, hogy kinőtték a dísztermet, ami túl kicsi volt az Osonó előadások díszletei számára.
Ezzel párhuzamosan a színész 2000 óta a Plugor Sándor Művészeti Líceumban működő drámaosztály vezetője is volt 2023-ig, amikor felmondott. Az Osonó 2017-ben elköltözött Sepsiszentgyörgyről, Fazakas pedig ingázott Budapest és a székelyföldi város között. Az óráit a művészetiben tömbösítve tartotta.
Emellett Fazakas 2007 és 2014 között tartott színészmesterség-foglalkozásokat a Kovászna Megyei Tanács által fenntartott Művészeti és Népiskolában is.
Akik akkoriban ismerik, megszállottként jellemzik
Ekkoriban az Osonóba többen a Fazakas által a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban tartott, színészfoglakozás nevű opcionális óra által kerülnek be.
Fazakas nagyon nyitott ember, szabadon beszél a gyerekekkel bármiről, ez pedig nemcsak húsz éve volt szokatlan pedagógiai hozzáállás. Fazakas odáig ment, hogy volt olyan év, amikor ő tartott szexuális felvilágosítást a Mikes dísztermében egy meghívott szexuálpszichológus társaságában.
Akik akkoriban ismerik, megszállottként jellemzik. Hisz a színházban, és mindent belead a katarzis keresésébe. Marosvásárhelyen járt egyetemre, majd miután a kilencvenes évek második felében hazatér Sepsiszentgyörgyre, átveszi azt a diáktársulatot, amit addig a város híres magyartanára, Salamon András rapszodikusan egyenget, azaz hol összeáll egy-egy előadásra, hol szünetel.
Sepsiszentgyörgyön nagyon erős a színházi hagyomány.
A helyi szellemi középosztály fiataljai határozott és modern nyelvezetű színházon szocializálódtak, és ez többeket inspirált. Nem véletlen, hogy a szentgyörgyi fiatalok organikusan fordultak – és fordulnak ma is – a színházi lehetőségek felé.
Fazakas képzett színészként 1998-ban vette át a társulatot. Komolyan vette az Osonót, és sok fiatal akart csatlakozni. Bocsárdi László kezei alól került ki, és később azok a diákok, akiknek valamilyen formában alkalmuk volt látni a sepsiszentgyörgyi színház igazgatóját, a legismertebb erdélyi rendezők egyikét, észrevehették, hogy módszereiből Fazakas bőven merített. Alapvetően az különböztötte meg az Osonót más diákszínjátszó társulatoktól, hogy Fazakas, akinek kiváló érzéke van a tanításhoz, nem középiskolás szinten működtette.Több osonós ráismert később a színművészeti egyetem első- és másodévén a diáktársulatban végzett gyakorlatokra.
Táborok és fájó testrészek
A medvés gyakorlat egy táborban játszódott. Ezeknek a táboroknak különböző szintjei voltak. Az alapszintűbe bármely, a színjátszás iránt érdeklődő fiatal jelentkezhetett. Ezek voltak általában az Osonót marketingszempontból is jól reprezentáló alkalmak, innen általában pozitív élménnyel mentek haza a diákok, miután mindenféle színészi gyakorlatokat tanultak, és játékos módon, improvizációs technikákkal jeleneteket hoztak létre.
A másik tábor azonban, amelyben már csak osonósok vehettek részt, több fokkal keményebb volt. A színészi tréningre spártai elkötelezettséggel kellett készülni, aki pedig nem bírta a tempót, megalázó és cinikus beszólogatásokat kapott. Többen beszámoltak róla, hogy a megfelelő felkészülés, a felszerelés hiánya vagy a túlerőltetés okán mai napig tartó testi problémákkal küszködnek, egy harmincas éveiben járó férfi például az osonózásnak tudja be akut térdproblémáit.
Aki nőként osonózott,
az gyakran hátrányként élte meg a nemiségét a csoporton belül – erről a későbbiekben még lesz szó. Fazakas rendszeresen beszólt a lányok kinézetére. Az Osonó egyik tagja mesélte, hogy az egyik próbafolyamat alatt tíz kilót fogyott, hogy beleférjen egy ruhába. Amikor a kolléganőivel arról beszélgettek, hogy talán a ruhát kellene inkább átalakítani, belépett Fazakas, és kijelentette, hogy szó sem lehet róla, bele kell férni. A 16 éves lány ötvennégy kilóról negyvennégyre fogyott azokban a hetekben.
A késésekért drasztikus büntetések jártak, ezt mindenki tudta. Ennek ellenére előfordult, hogy valaki elkésett. Volt, hogy nem lustaságból, hanem mert konyhaszolgálatosak voltak, és le akartak zuhanyozni, mielőtt próbára mentek, vagy egyszerűen túl sok volt a mosogatnivaló, és elkéstek. Ilyenkor a későnek, néha az egész csoportnak a késéssel arányos mennnyiségű guggoló gyakorlatot kellett végeznie. A büntetés mértéke a tábor során napról napra nőtt.
Jól mutatja a büntetések keménységét egy 2012-ben felvett videó, ami a leendő kilencedikeseknek tartott táborban készült. 3:22-től a tizennégy éves srácoknak, akik közül sokaknak még életében nem volt komolyabb edzésük, 330 guggolást kellett végrehajtaniuk, mert késtek.
Fazakas válaszaiban azt állítja, a táborokban a pontosságra ösztönzés ezen módszere eleinte még vicces és össznépi program is volt, amikor azok is a későkkel guggoltak, akik nem késtek, egymással versengve, hogy ki bírja tovább. Később viszont már nem volt sem motiváló, sem támogatott, és hanyagolták. Addig működött ez szerinte, míg a táborozók elfogadták.
Ez a tábor eleve nagyon megterhelte a gyerekeket:
öt nap a kökösi iskolában, se meleg víz, se külön háló, reggelente nagyon komoly tréningek, majd mindenféle színészi gyakorlatok, improvizációk. Sportolóknak is megterhelő lenne, ráadásul amikor vége lett az öt napnak, a fiataloknak találkozniuk kellett a felsőbb évfolyamokkal egy másik helyszínen: 18 kilométert gyalogoltak Kommandóra Sepsiszentgyörgyről, ahol két napot töltöttek, majd visszagyalogoltak a városba.
Volt, aki annyira kimerült, hogy nem bírta, és egy szakaszon stoppolt. Ez kiderült. Mivel a tábor nyár végén volt, az első óra azzal indult ősszel, hogy Misi összehívta a „kicsi és nagy drámásokat”, azaz a kilencedikeseket és a tizenegyedikeseket, és hatalmas fejmosást tartott, hogy milyen emberek ők, akikre nem lehet számítani. Órákon keresztül ment a lelki zsarolás, még az is elhangzott, hogy ha ezekkel a gyerekekkel kellene Fazakas megvédje Erdélyt, akkor nem tenné, mivel nem lehet rájuk számítani.
Színházi tér és abúzusok
A színházi tér, mivel sokszor feloldódik az individuum határa, nagyon alkalmas a visszaélésekre. Az egész oktatási rendszer arra alapul, hogy a színészekből jól formálható egyedeket faragjon, és az eszközökben a rendezők sok mindent megengednek maguknak.
Az erdélyi színházi hagyományokban még mindig viszonylag kevés a demokratikus alkotási folyamatként születő előadás. Még mindig az az uralkodó felfogás, hogy a rendező autoritása és zsenije hatja át a színpadi végterméket. Csakhogy, aki abban szocializálódik, hogy lehordhatják a sárga földig folyamatosan és üvöltve, az nehezen építi fel magában a határt, hogy észrevegye, ha bántják, vagy legalábbis nehezen épít magában autoritást arra, hogy szembeszegüljön a határt átlépővel. Szamost lehetne rekeszteni a színészekhez kellékeket dobáló sztárrendezőkről vagy éppenséggel igazgató-rendezőkről szóló történetekkel, és ezek alig kerülnek nyilvánosságra. Mindenesetre a cikk írójához úgy jutott el számos hasonló, az erdélyi, romániai magyar intézményekben történt visszaélés, hogy sosem dolgozott ilyen struktúrákban, pusztán ismerősei révén meg laikus nézőként volt rálátása.
A színházi rendszerekben még mindig nagyon sok esetben elfogadott az erőszak valamilyen formája. A színházak működése gyakran erősen hierarchikus: a rendező (vagy igazgató) a „vízió” letéteményese, mindenki más az ő alárendeltje. Ez a struktúra könnyen megágyaz annak, hogy a vezető túlzott hatalmat kapjon mások, különösen a fiatalabb, tapasztalatlanabb színészek, stábtagok fölött.
A színházi alkotás gyakran érzelmileg intenzív, személyes határokat feszegető folyamat. Sokszor hallani olyan mondatokat, hogy „ez kell a szerephez”, „így születik a nagy művészet”, „áldozat nélkül nincs jó előadás”. Ez a retorika normalizálhatja a manipulációt, megalázást, vagy akár szexuális visszaélést is.
Ez a pálya rendkívül telített és kiszámíthatatlan.
A szerepekért, állásokért zajló verseny miatt sokan félnek nemet mondani, panaszt tenni, vagy nyíltan beszélni a sérelmeikről – mert azzal a karrierjüket kockáztathatják.
A színházi társulatok gyakran zárt világok. Ha nincs valódi külső kontroll (pl. etikai kódex, független vizsgálati lehetőségek, támogató biztonságos csatornák), akkor a visszaélők könnyen elkerülhetik a felelősségre vonást. A „művészi szabadság” vagy a „személyes zsenialitás” mögé is el lehet bújni.
A nagy színházi mesterek kultusza is hozzájárulhat a visszaélések elfedéséhez. Ha egy híres rendezőről mindenki tudja, hogy „kemény”, „szélsőséges”, „zseni, de nehéz természet”, akkor az áldozatok gyakran úgy érzik, hogy „ez vele jár”.
Osonó: a szent színház szektája
Ahhoz, hogy egy bántalmazó hatékonyan és hosszú távon tudjon bántalmazni, szüksége van rá, hogy minél kevesebb ellenállás szülessen meg a csoporton belül. Ennek érdekében fel kell számolnia a csoportkohéziót, tehát a lehető legnagyobb kontrollt kell gyakorolnia a teljes csoport fölött.
Másrészt a lehető legteljesebben el kell szigetelnie az általa uralt embereket a külvilágtól.
Nem véletlen, hogy nagyon gyakran vallási szekták köréből röppen fel a hír, hogy visszaélnek a tagokkal, a külvilág pedig borzadva szokta figyelni, és nem érti, hogyan volt képes rávenni a szektavezető a tagokat a teljes önfeladásra.
Az sem véletlen, hogy a szektaműködés jutott sokszor azoknak is eszébe, akik kívülről látták, hogy diáktársaik milyen elkötelezettséggel csinálják az Osonót. Volt, hogy a társaik üvöltve próbálták megértetni velük a kocsmában, hogy az Osonóban bántják őket, ők meg szilárdan hajtogatták válaszként, amit Fazakas Misi beléjük nevelt: hogy a „szent színház” – ez Fazakas terminológiája – csinálása áldozatokkal jár, és hogy a hétköznapi emberek nem érthetik meg, amit ők csinálnak.
Ne alkossanak párokat
Mindezt a barátok addig tehették meg, amíg az osonósok egyáltalán kocsmába mehettek. A szabályok, amelyek nem is leírt vagy nyíltan kimondott szabályok voltak, az évek során egyre szaporodtak. Először „csupán” az volt az volt az elvárás, hogy az osonósok egymás között ne alkossanak párokat. Fazakas azzal indokolta a döntést, hogy azok, akik párkapcsolatba lépnek, kevésbé tudnak figyelni, és nem veszik elég komolyan a munkát. Ha ezt megszegte két Osonótag, akkor Fazakas célkeresztjébe került, sokat élcelődött rajtuk, iróniába csomagolt, bántó megjegyzéseket tett.
Később aztán több szabály is érvénybe lépett. Ezt nem úgy kell elképzelni, mint egy írott etikai kódexet, hanem színészmesterség órán Fazakas sokszor amolyan példabeszédekkel tűzdelt, az életről, a művészetről és a létezésről szóló, gyakran órákig tartó, prédikációhoz hasonló előadásokat tartott, és azokat a dolgokat, amiktől szerette volna eltiltani a diákokat, hosszasan, megvetéssel teli iróniával ecsetelte.
Így az évek múlásával a csoporton belül megvetendővé vált például az, hogy ha valaki a város kultúrkocsmájának számító Teinben másokkal múlatta az időt, hiszen
ez nem volt méltó egy osonóshoz.
Fazakasnak nyilván nem azzal volt baja, hogy esetleg alkoholt fogyasztottak – ehhez képest a dohányzást (legalábbis az Osonó bizonyos periódusaiban) tiltotta –, a diákok a turnékon gyakran vele együtt boroztak. Inkább az lehetett a cél, hogy a diákok társas kapcsolatai minél inkább a csoporton belülre szorítkozzanak.
Fazakas válaszában beismeri, hogy fogyasztott alkoholt diákokkal, de mint válaszlevelében írja: „nem bátorítottam őket fogyasztásra, sőt, kezdetben az Osonóban és a táborokban alkohol- és dohánymentesség volt”. Aztán 2010 után ez az elvárása „tarthatatlanná vált, és a realitások talaján mozogva” elengedte a dolgot, már nem kérte számon a diákokon. Azt mondja, az Osonó-tagoknak vezetője és oktatója volt, de lévén, hogy mindannyian egy informális önkéntes csoport tagjai voltak, a társulat sokszor működött baráti társaságként. Nem emlékszik rá, hogy bárkinek is az osonósok közül ital- vagy egyéb szerhasználati problémái lettek volna. Azt mondja: „más drámatagozatosokhoz képest volt, hogy megdicsértek, hogy egyedül a mi diákjainkkal nem volt gond egy országos színészmesterség tantárgyversenyen”.
Kipenderítések
Ennek tükrében megfigyelhető volt egy olyan tendencia is – számolnak be forrásaink –, hogy Fazakas egy idő után elkezdte kipenderíteni azokat, akik felett nem volt teljes a befolyása, vagy akik ellen mertek neki mondani. Általában ennek az volt a módja, hogy erőteljesen éreztette és közölte a delikvenssel, hogy ő mennyire nem odavaló, mennyire nem tartozik oda, míg az magától elhagyta az Osonót, vagy akár az egész iskolát.
Az Osonóból addig volt viszonylag könnyű kipenderíteni valakit, amíg a társulatba kizárólag a város elit középiskolája, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum szállította az „alapanyagot”.
Komplikáltabbá vált a helyzet, amikor 2000-től kezdődően a Plugor Sándor Művészeti Líceum dráma osztályosai is osonósok lettek. A kétévente induló középiskolai tagozat létrehozásáért Fazakas sokat dolgozott.
Amíg az Osonó a Mikesben működött, addig akadt legalább néhány ember, aki tükröt tarthatott felé. Amikor azonban valaki csak a társulatba vagy a dráma osztályba tartozott, akkor sokkal erősebbé vált a függés, és sokkal nehezebb volt külső szempontokra számítania.
Nagy tervek
Egy időben, 2010 környékén ráadásul az volt a terv, hogy az Osonó diákszínjátszó csoportból professzionális városi csapattá formálódik. Fazakasnak erre az volt a terve, hogy meggyőz több diákot arról, hogy maradjanak az Osonóban érettségi után, és alakítsanak társulatot.
Gyakorlatilag a város első alternatív társulata jött volna létre, amelynek már a konkrét helyszínét is kijelölté. A magára hagyott kazánházat vette volna koncesszióba 49 évre az Osonó, és már a pályázatot is megírták hozzá.
Fazakas nem alaptalanul gondolta, hogy a terve sikerülhet. Néhány diák valóban maradt a középiskola befejezése után.
Sportolóból drámatanár
Az első ilyen, aki úgy véli, hogy ezzel mintát is szolgáltatott a többieknek, Lóránd volt, aki ráadásul csak tizenegyedikben lett osonós úgy, hogy azelőtt mégcsak nem is Szentgyörgyön lakott, és semmi köze nem volt a színjátszáshoz. Csíkszeredában járt középiskolába és jégkorongozott. Fazakas egy tábori részvétele után győzte meg, hogy menjen inkább Szentgyörgyre, vállalja el egy távozó diákszínész szerepét a Részletek a bolyongás meséiben előadásban, majd érettségi után tanársegéd lehet Fazakas mellett.
Önmagában furcsa helyzet volt. Lóránd, mivel élsportoló volt, erőnléti edzéseket kellett hogy tartson az osonósoknak. Hirtelen azonban abban olyan helyzetbe került, hogy újoncként tanára lett azoknak is, akiket csak egy évvel azelőtt ismert meg, és barátkozott össze velük a táborban.
Ezek az erőnléti edzések amúgy durvára sikerednek, több generációból is panaszkodnak rá, volt, hogy a diákok hánytak, annyira megerőltették magukat, de csinálni kellett mindig tovább.
Némiképp cselezni kellett, hogy megoldják, hogy egy frissen végzett középiskolás hirtelen tanár legyen. Ám a művészetiben tanárhiány volt a dráma képzésen, így akinek hallgatói jogviszonya volt valamilyen egyetemmel, az már taníthatott.
Miután leérettségizett, már Fazakassal együtt vezette a nyolcadikosoknak szervezett tábort is. Ez amolyan casting tábor volt, ezen nézte ki magának Fazakas Misi, hogy kit érdemes felvenni a drámatagozatra.
Intő jelek
Már az előző osonós, illetve a felvételihez szervezett táborban is történtek furcsaságok, de akkor Lóránd még nem tulajdonított ezeknek túl nagy jelentőséget.
Például annak, hogy közösen zuhanyzott mindenki. Fazakas is. A helyszín egy falusi iskola udvara, a mosdóból volt kivezetve a víz az udvarra, vödrökbe gyűjtötték, és ezzel locsolták egymást. Az is csak utólag volt furcsa, hogy Fazakas is nagyon igyekezett locsolni.
Fazakas nem tagadja, hogy néha együtt zuhanyzott a társulat kiskorú tagjaival. Azzal érvel, hogy jár uszodába és edzőterembe is, és sehol nem látott eddig külön kiskorúaknak és nagykorúaknak kialakított zuhanyzót, csak nemek szerint különítik el a mosdókat.
Azt mondja, a táborokban nagyon figyeltek, hogy külön menjenek zuhanyozni a fiúk és a lányok. Mindig szempont volt, hogy akik szégyenlősebbek, azoknak is legyen komfortos, kapják meg azt a privátabb teret – néha időben, nem térben –, amire szükségük van.
Szokott-e maszturbálni?
Az furcsább volt, és már akkor is feltűnt, hogy a kicsik táborának közös szervezésekor Fazakas számtalanszor terelte arra a szót Lóránddal, hogy a fiúnak addig milyen szexuális viszonyai voltak, szokott-e maszturbálni.
Úgy próbálta megnyílásra bírni, hogy előbb ő maga számolt be arról, kivel és hogyan, milyen szexuális kalandjai voltak, többnyire fiúkkal, és ezekkel a „pozitív példákkal” próbálta rávenni Lórándot, hogy menjen bele a szituációba.
Például elmondta, egy régi osonós fiúval hogyan ültek egymással szemben, és maszturbáltak. Lóránd hárítani próbálta ezeket a gyakori beszélgetési témákat.
Ezen a nyáron történt, miután leérettségizett, de még nem állt be tanítani, hogy adminisztratív ügyeket intézett Sepsiszentgyörgyön, és még nem volt ott lakása. Fazakas pedig
ajánlotta, hogy aludjon nála.
Egy ágyban aludtak, a fiúnak ez nem volt szokatlan, az ágy nagy volt, ő meg a jégkorongos társakkal megszokta a közös alvást. Csakhogy ezen az éjszakán Lóránd arra ébredt, hogy Fazakas a nemi szervét fogdosta, kvázi kielégíteni próbálta. Lóránd többször ellökte a kezét, majd felháborodva megrázta a férfit, aki úgy tett, mintha akkor ébredt volna föl, és szabadkozott, hogy nem tehet róla, álmában tette, és állítólag olyat is mondott, hogy kisgyerekkora óta történik ez vele. Lóránd szedte a cuccait, és hazament.
Később mégis vállalta, hogy folytatja „tanársegédként”. Egyrészt a társulatban lévő jóbarátja elmagyarázta neki, hogy „Misi furcsa ugyan, de az Osonó ilyen, és ez többről szól”, másrészt ezen a nyáron már le volt szervezve egy közös Taizé utazás, aminek a visszafelé útján Fazakas Misi sok bocsánatkérés és ígérgetés közepette mégis meggyőzte, hogy maradjon az Osonóban.
A nők elvonják az energiát
A Taizé ökumenikus keresztény találkozó hatására, amelyen az osonósok többször is részt vettek, Fazakas szorosabbra fogta a gyeplőt a társulatban. Ekkoriban jött be a cigarettatilalom, meg az is, hogy az Osonó tagjai nem alakíthatnak ki egymással romantikus kapcsolatot. Számos volt osonós beszámolójából kitűnik, hogy Fazakast főleg a fiúk érdekelték, a lányok csak annyiban, amennyiben egy társulatban levő sráccal jöttek össze. Ha azonban ilyen történt, akkor nagy lelki zsarolások, illetve az illető lány megszégyenítése volt a következménye a csoporton belül. Közben a fiúknak gyakran mondta, hogy a nők „elszívják az alkotóerőt”.
A fiúkkal Fazakas kíméletesebb volt, legalábbis a társulat női tagjainak gyakran volt ez a megélése. A fiúkat általában privátban próbálta meggyőzni arról, hogy nem válik előnyükre, ha az illető lánnyal vannak együtt.
De Lórándot sokkal erőteljesebben nyomasztva akarta elválasztani a barátnőjétől. Mindig akkorra időzítette a társulati gyűlést, amikor tudta, hogy a srácnak lehetősége lenne találkozni a más városban élő barátnőjével. Így megesett, hogy éjjel egykor volt társulati gyűlés, amikor is a lánynak pont Sepsiszentgyörgyön volt pár órája, mert a Bukarestbe tartó átszállásra várt, így a kapcsolatnak vége is szakadt.
Maszturbálhatnának együtt
Nem ő volt az egyetlen, akit sikerült elválasztania a barátnőjétől. Évekkel ezelőtt,
2007 körül egy másik fiút, aki még csak osonós sem volt, csupán Fazakas mikeses színészmesterség nevű választható órájára járt, sikerült Fazakasnak behálóznia.
A zűrös családi hátterű srácot Fazakas felnőttként kezelte: meghallgatta a véleményét, dicsérte az ízlését. Majd találkozni hívta az órán kívül is, hosszasan sétálgattak a városszéli, kertvárosi részeken, időnként aztán magához is meginvitálta. Akkoriban a srác egy Osonóban játszó lánnyal volt együtt, Fazakas meg addig-addig mondogatta, hogy nem kellene együtt lenniük – hivatkozva a lány szintén vulnerábilis helyzetére –, hogy szakítottak.
A fiú eleinte nem gyanakodott arra, hogy Fazakas esetleg nem csak intellektuálisan érdeklődik iránta, mivel a színésznek pont azelőtt ért vége egy kapcsolata egy lánnyal. Ez a lány egyébként a kapcsolat kezdetén szintén kiskorú volt.
Aztán egyszer csak a borozásokon odáig jutottak, hogy Fazakas elkezdett utalásokat tenni, hogy maszturbálhatnának együtt, mert ő már csinálta együtt fiúval, és különben is, már az ókori görögök is tudták, hogy a valódi szexualitás két férfi között történik. A fiú elhárította ezeket a burkolt ajánlatokat.
Az alsónadrág próbája
Majd kialakult egy forgatókönyvszerűség: a vacsora utáni borozásokon előbb verbális utalások történtek, aztán Fazakas taperolni kezdte a srácot, aki visszautasította a közeledést, és távozott. Mindez többször is megesett. A fiú nem akart túl határozottan tiltakozni, hiszen ezzel azt kockáztatta volna, hogy elveszíti az egyetlen őt megértő felnőtt társaságát.
Aztán Fazakas a srác 18. szülinapjára alsónadrágot vett ajándékba, és kérte, hogy előtte próbálja fel. Egy más alkalommal pedig rávette, hogy hadd tanítsa meg neki, hogyan kell leborotválni a nemi szervét. A srác ezekbe belement, mert úgy érezte, hogy túl értékes a kettejük között kialakult baráti kapcsolat ahhoz, hogy Fazakas felajzottsága miatt lemondjon róla. Ezt amolyan szükséges rossznak tudta be, de miután Kolozsváron elkezdte az egyetemet, rövid időn belül megszüntette a kapcsolatot a színésszel.
Mindig talál ürügyet
Fazakas nagyon hatékonyan mosta el a határokat közte és a diákok között. Tegező viszonyban voltak, csak akkor váltott magázásba, ha feddés társult a mondandójához. Ezt leszámítva a diákok és a tanár sülve-főve együtt voltak, turnékon, táborokban egy szobában aludtak, a próbákon a diákok egymás előtt vetkőztek. Megszokták. Mint ahogy azt is megszokták, hogy legtöbbször a tanár a diákokkal zuhanyzik.
És volt olyan, hogy megjegyzést tett, például egy fiúnak elmondta, hogy milyen szép a feneke. Mindezt nem egyszer, akár a csoport előtt is, a többiek füle hallatára. És volt olyan, hogy zuhanyzás közben megragadta egy diák nemi szervét.
Nemcsak a társulaton, vagy a drámaosztályon belül volt ennyire „közel” a diákjaihoz. Sokszor megjelent a bentlakásban is, ahol alapvetően semmi keresnivalója egy pedagógusnak. Ürügyet mindig talált, például beszélnie kell egy nevelővel. De rendszerint este érkezett, amikor a fiúk zuhanyoztak. Többször megtörtént, hogy törülközőben mentek be a szobába, ahol ott volt Fazakas és ilyenszerű megjegyzéseket tett: – Nahát, ön kezd kissé elhízni, talán edzenie kellene.
Fazakas több volt diákja elmondása szerint nagyon gyakran
nyomult a drámatagozatos lányok pasijaira is.
2014 körül például az egyik lányt nagyon kérdezgeti, vajon nem akar-e a barátja drámás lenni, mert ő el tudja intézni, hogy felvegyék év közben sima átiratkozással. Miközben mások elég kemény felvételi vizsga árán jutottak be. Ezalatt a srácot körüludvarolja, mondván, hogy nem is érti, hogy származhat faluról, van benne valami nagyvárosi, kozmopolita. Felhívja a lakására is, hogy segítsen valamit neki. Egy másik lánynak is meghívja a barátját ugyanebben az időben. Miközben boroztak, Misi elmegy zuhanyozni, majd behívja a fiút, hogy valamit mondjon neki, és szóval tartja. A srác meg végignézi a vécén ülve, míg a tanár zuhanyzik és beszél hozzá.
De ennél tovább is elmegy. Ameddig csak lehet. 2014 környékén például egy drámatagozatos fiúnak a kollégiumi szobatársa elmondja, hogy Fazakas lefeküdt vele.
Néhány évvel később egy táborban, miután sokat boroznak egy este, a diákok azt látják, hogy Fazakas eltűnik az éjszakában egy társukkal, reggel pedig ki van szívva a tanár nyaka. Ebből aztán nagy ribillió lesz az iskolában, ez után távozik hirtelen Fazakas, mert újságírók szaglásznak az iskola körül. Az igazgató is távozik, és a drámatagozat új vezetője több embernek is elmondja, hogy tudomása van az esetről és aggódik.
A rendszer, ahol bántalmazottból bántalmazó válik
Lóránd 2017-ben, a nemzetközi metoo-hullám hevében egy újságíró barátja unszolására úgy döntött, megosztja a közösségi médiában a nyilvánossággal azt a történetet, amiben arra ébredt, hogy Fazakas álmában fogdossa. Nem sült túl jól el a dolog, bár beszélgetésünk során állítja, számos szolidaritás-üzenetet kapott, amiért végső soron megérte. Bár nem nevezte meg az elkövetőt, rengetegen tudták, kiről van szó. Ennek ellenére a legtöbb kommentelő azt rótta fel a megosztónak, hogy ezt nem így kell csinálni, és több bizonyítékot követelt.
Fazakas szerint valótlan állításokat tartalmazott a poszt, másrészt újságírók reagáltak a bejegyzésre, miszerint a leírt történet nem kimondottan szexuális visszaélés kategória és kérdéseket tettek fel az illetőnek, hogy tisztázzák és konkretizálják a bejegyzésben leírt helyzetet. Lóránd törölte a posztot. Fazakas azt állítja, elszomorította helyzet, amely ellene irányuló bosszú volt, és további rosszindulatú pletykák és híresztelések táptalajául szolgált.
Lórándnak akkor több exosonós szimpátiáját sem sikerült kiváltania. Egyrészt többen a mai napig nem bocsátották meg neki, hogy annak idején Csíkszeredából beejtőernyőzve könnyű előnyökre tett szert. Másrészt, azokban az években, amikor az Osonó vezető színésze és a hierarchiában a második embere lett,
maga is elkövetett visszaéléseket.
A legelsőt még abban az első táborban, amelyben ő már tanáraspiráns volt. Egy nyolcadik osztályt végzett lányt a táborban megcsókolt. Fazakas megtudta, és a lányt rettenetesen leteremtette mindenki előtt. Lórándot szelídebben vonta felelősségre. Mikor Lóránd azzal védekezett, hogy dehát Fazakas is volt diákkal viszonyban, a tanár azt felelte, hogy hiba volt, és nem szeretné, ha a fiatal srác is elkövetné ugyanazokat a hibákat.
Lóránd megígérte, hogy megszakítja a viszonyt, de miután a lány osonós lett, esténként titokban találkozott vele a temetőben. Egy esetben ugyanazt játszotta el, amit vele tett Fazakas: egy lánnyal aludt egy kiszálláson, és fogdosni kezdte a lányt. Azt mondja utólag, bevillant a saját zaklatási emléke, ez keveredett össze a vággyal, és ki akarta próbálni, lehet-e valóban álomban tenni ezt. A lány felébredt, és számon kérte.
Nem Lóránd az egyetlen, aki átvette a bántalmazó attitűdöket. Már az előző generációban is történtek súlyos dolgok: például a Részletek a bolyongás meséiben egyik jelenetében az egyik fiú kihasználja, hogy a színpadon az első sornak hosszú ideig mozdulatlanul kell maradnia, és több előadáson is egy előtte levő lány nadrágjába teszi a péniszét.
Fazakas a figyelemmegvonást gyakran használja arra, hogy a társulati tagokat egymással rivalizáltassa. Bármikor lehetsz fent, bármikor lehetsz lent, és nem mindig érted, hogy mit hibáztál.
Te soha az életben nem leszel magas státuszú
Az egyik lány akkoriban lesz osonós, amikor a színjátszó csoport erőteljesen professzionalizálódni kezd, 2010-ben. Úgy érzi, jól teljesít a színpadon. Ha turnén vannak, akkor őt választják ki az egyik fontos improvizációs szerepre a Részletek a bolyongás meséiben. Ennek ellenére folyamatosan megalázza Fazakas. Az egyik gyakorlatban a társadalmi státuszokról beszélgetnek. Körbeülnek, mindenki el kell hogy mondja, civilben ő milyen státuszúnak gondolja magát. A lány azt mondja, ő magas státuszú, mire Fazakas kijelenti: „te soha az életedben nem leszel magas státuszú”.
Rendszeressé válnak a nőket érintő testszégyenítő beszólások. A lánynak tériszonya van, mégis rendszerint ő kapja a feladatot, hogy a négy méter magasan levő függönyt felrakja. Közben remegnek a lábai. Ha szóvá teszi, Fazakas replikája: „Ne lenne akkora a segged, nem lenne baj”.
Fazakas tagadja, hogy valaha élt volna ilyennel, szerinte maximum azt érthette volna valaki így, ha szóvá tette, hogy kevésbé alkalmas egy szerepre a testi adottságai miatt.
Kezd kialakulni a nemi diszkrimináció a csoporton belül. Ha turnéra mennek, a fiúk döntik el, mikor van pihenő, vagy egyáltalán, mikor milyen program legyen. Ez aztán idővel egyre rosszabb lesz. Egy másik lány évekkel később már arról számol be, hogyha kiszállásra mennek, mindig a lányok mosogatnak, főznek, a férfiak tanácsa közben mindenféle fennkölt és okos dolgokról diskurál.
Amikor megtudja, hogy ez toxikus
De térjünk vissza az előző lányhoz, aki az első lesz az Osonó történetében, akit kirúgnak: az utolsó csepp talán az lesz a pohárban, hogy elviszi egy Osonó-táborba az akkori barátját, Fazakas pedig meghívja a társulatba a fiút. A feltétel, hogy szakítsanak, a srác pedig azonnal igent mond. Ekkor a lány lázadni kezd: amikor Fazakas beszólogat neki, ő visszaszól. Aztán a tizenhét éves lány fogadja Lóránd flörtjét, és átmegy a lakásába.
Ennyi év távlatából Fazakas azt mondja, párokat „nem igazán” választottak el, mert nem nagyon voltak párok amúgy sem, és alapból volt egy olyan elvárás, hogy lehetőleg csapaton belül ne alakuljanak ki párkapcsolatok, mert azok ellehetetleníthetik a csapatmunkát és a kapcsolat dinamikája hatással lehet az Osonóra. Fazakas úgy fogalmazott: „nem volt támogatott semmilyen kapcsolat, mivel az Osonó egy drámás öntevékeny csoport, nem egy társkereső.”
Jeges víz és depresszió
Lóránd ekkoriban már Fazakasnál lakik. Hárman laknak három szobában, ott vannak az Osonó-gyűlések is. Illetve van egy reggeli rítusuk, több reggel is, egy harmadik sráccal imádkoznak, és megesik, hogy Misi perverziókra is utal közben.
A lány bosszúnak szánja, hogy összejön Lóránddal. Tizenhét éves, sértett, amiért Fazakas folyton megalázza, neki is diszfunkcionális a családja, és eltiltották a szerelmétől is. Ráadásul az utolsó két előadásban nagyon durván bánnak vele. Egyrészt van egy jelenet, ahol folyton esni kell és felállni, gyakorlatilag teljesen elkékül a térde. Másnap is előadás van, a Játékmester azt a feladatot rója valakire, hogy menjen ki, hozza be az udvarról az előkészített jeges vizet, és öntse a lány nyakába. Miközben a lány le van izzadva.
Másnap Fazakas azonnal kérdőre vonja Lórándot, a lányt meg elbocsátják. Két évig depresszióval küszködik, majd éveken keresztül tanulja terápián, hogyan vetkőzze le a toxikus mintákat. Például, hogy nem oké, hogy akkor érzi magát érzelmileg biztonságban, ha valakit intellektuálisan megaláz.
Az ajtó fölötti ablak
Közben Lóránd is egyre nyomasztóbbnak érzi a hangulatot, nem találkozhat azzal, akivel szeretne. Egy magyarországi workshopon találkozik Schilling Árpáddal, a Krétakör Színház alapítójával, és egyetlen beszélgetésük meggyőzi arról, hogy az Osonó működése toxikus. Ezalatt megy az érzelmi zsarolás Fazakas részéről.
Aztán egy este Lóránd kimegy a szobájából. A szobák ajtaja fölött egy ablak van. Azt látja, hogy Fazakas egy széken állva benéz a lakótársa, az akkoriban még frissen érkezett, és azóta is az Osonónál lévő Mucha Oszkár szobájába az ablakon, miközben önkielégít.
Belegondol, hogy vajon az ő ablakánál is szokott-e ez történni. Megkéri a barátait, hogy segítsenek.Titokban összecsomagol, és egy hajnalban az ablakon át távozik. Lórándot itt elengedjük.
Fontos megjegyezni: azt, hogy már felnőtt segédtanárként kihasználta a néhány évvel fiatalabb lányok bizalmát, ő maga ismerte be. Azt állítja, az érintettektől igyekezett bocsánatot kérni, ám azt tapasztaltuk néhányukkal való beszélgetésből, hogy nem föltéltlenül sikerült megbocsátást nyernie ezekért.
Fazakas azt mondja, mikor csak a gyanúja felmerült, hogy valaki az Osonó mint társulat céljaival ellentétes viselkedést tanúsíthat, vagy a magánéletét a színjátszó körtől nem határolja el eléggé, akkor elbeszélgettek vele, és adott esetben eltanácsolták. Lóránd távozását a csoportban úgy magyarázták: azért kellett mennie, mert összejött egy társulati taggal.
Az Osonóból senki nem távozik, onnan csak kirúgnak
Az Osonó sokkal jobb mindennél, az Osonót nem lehet visszautasítani. Akiről úgy tűnik, hogy nem lehet kontrollálni, azt Fazakas kitúrja. Egyszerűen addig alázza, míg az illető el nem megy. Így van ezzel egy meleg fiú is, aki 2017-ben lép be a drámatagozatba. Már kilencedikben érzi, hogy Fazakas közeledni kíván hozzá, de nem reagál rá. Egyszerűen vannak emberek, akik nem hajlandók elfogadni a megalázást, hanem visszaszólnak, és ez a fiú is ilyen.
Csakhogy az osonós csoportdinamikában ennek nincs helye, ekkorra legalábbis már biztosan nem. Az egyetlen összekötő pont Fazakas Misi. Ha meginogna az autoritása, akkor a kontrollt is elveszítené.
Ráveszi a srácot, hogy hagyja ott a drámatagozatot, miután megbuktatja a gyakorlati vizsgán. Fazakas azt ígéri neki, majd átveszik egy másik szakra, de amikor menne átiratkozni, azzal szembesül, hogy nem fogadják.
Ekkor tizenegyedikes, és hogy, hogy nem, egy év múlva mégiscsak begroomingolja Fazakas. A fiú meglátogatja a barátait Sepsiszentgyörgyön, amiről egyszer csak valahonnan tudomást szerez Fazakas, és sms-eket kezd küldeni neki. A srác előbb kajánul megmutatja a barátainak, miket ír az extanára, majd válaszol a szexuális utalásokkal tűzdelt üzenetekre.
Végül este találkoznak, és lefekszenek egymással. A srác motivációja, hogy elégtételt nyerjen azáltal, hogy orálisan kielégíti az, aki annyit bántotta. Ekkor 18 éves, és Fazakas már nem a tanára.
A dráma osztályba járók ekkoriban látványosan nincsenek jól
Van olyan hét, hogy háromszor megy ki a mentő az egyik osztályba: egyszer színpadi baleset miatt, máskor egy szűnni nem akaró pánikroham miatt, harmadszor valaki elájul a fáradtságtól a próbán. Mindenki látja, hogy ezek a gyerekek nincsenek jól. Azaz mégsem mindenki, duális oktatásban vannak, az őket tanító tanárok nem észlelnek semmit. Legalábbis senki nem tesz panaszt.
Fazakas túlzásnak tartja, hogy sokszor kaptak volna pánikrohamot a drámaosztályosok. Úgy véli, a színház szak, maga a színház, a gyakorlatok sok érzelemmel, néha felkavaró érzésekkel járhatnak, ami elkerülhetetlen. Nem való hát mindenkinek, nem mindenki bírja egyformán jól, vagy tudja ezt kezelni. Azt mondja, ragaszkodott hozzá, hogy a szülők betekintést nyerjenek, hogy mivel is foglalkoznak a gyakorlatban. Egy-egy félév gyakorlataiból összefoglaló vizsgát tartottak, amelyek nyilvánosak voltak, és a szülők is rendszeresen látogatták ezeket. Azokat, akikről úgy gondolták, hogy kevésbé nekik való, próbálták eltanácsolni a színházi vagy színészi pályától.
Fazakas apja, az unatkozó sofőr
Fazakas apja nyugdíjas, 2013 környékén gyakran ő vezeti a buszt, ha az Osonót turnéztatni kell. És szereti, ha a lányokat egyedül találja valahol. Ilyenkor szereti megsimogatni a nyakukat, a mellüket. Egyszer az egyik lánynak egy sepsiszentgyörgyi kávézó teraszán azt ecseteli, hogy a feleségét meg szokta csalni, például egy fekete prostituálttal Hollandiában.
A fenti molesztálós példa Olaszországban történik, három lány van a társulatban, mindhárom megosztja a többiekkel, hogy vele is megtörtént. Az fel sem merül, hogy ebben a rendszerben hangot lehetne adni a nemtetszésüknek: a fiának kellene bepanaszolni az apát.
Fazakas Mihályt is megkeresem, hogy reagáljon a lányok visszaemlékezéseire. Úgy véli, e cikk írójaként semmi közöm ahhoz, hogy a majdnem felnőtt emberekkel mit csinált, vagy kinek mit mondott. A szekusokéhoz hasonló módszernek nevezte, hogy megkérdeztem, miért beszélt egy volt Osonósnak arról, hogy prostituálthoz jár, meg hogy miért tapogatott lányokat, és megkért, hogy ne zaklassam további kérdésekkel.
Nem értékelik eléggé
Közben valamiért az Osonó távolodni kezd Sepsiszentgyörgytől, majd 2017-ben Budapestre teszik át a tevékenységüket. Fazakas a sajtóban arról panaszkodik, hogy a város nem értékeli őket eléggé. 2023-ban Fazakas bejelenti, hogy végképp otthagyja az általa vezetett drámatagozatot is, miután megtudja, hogy tényfeltáró cikk készül vele kapcsolatban.
A távozás körülményeiről az egész város pusmog. Nyílt titok, hogy mi történt: egy kiskorú drámatagozatos fiú számos társának elmeséli, hogy viszonya van Fazakas Misivel. A gyerek osztálytársai is fellépnének Fazakas ellen, és a nagyobb drámatagozatosok is azon gondolkodnak, szólni kellene a fiú szüleinek, mivel az még nincs 16 éves sem.
A fiúnak az osztálya is szeretne tenni valamit, és ekkoriban ólálkodnak az iskola körül az újságírók is.
A cikk sosem készül el. Ennek köze lehet ahhoz, hogy Mucha Oszkár, aki most már tizennégy éve van az Osonó kereteiben, körbeír a sajtósoknak, mondván, ő információkat adna, évek óta szeretne felszólalni a színfalak mögött zajló visszaélések ellen, de nem tudja, ki foglalkozik Fazakas tetteivel. Mindez egy csali volt. Az illető sajtótermék felvette vele a kapcsolatot, de nemhogy információkat nem kaptak, inkább adtak.
Fazakas Misi 2023-ban távozott a drámatagozat éléről, a diákjainak arra hivatkozott, hogy elfáradt, miközben több érintett állítása szerint is a fentebb vázolt botrány elől menekültek el. Mucha Oszkár nem élt a lehetőséggel, hogy nyilatkozzon.
Új drámaosztály régi alapokon
A drámatagozatot Prezsmer Boglárka vette át, aki szintén hallott legalább egy esetről, amikor Fazakas diákjával volt viszonyban. Az elmúlt években több embernek is elmondta, mennyire haragszik ezért Fazakasra, aki fiatal kora óta barátja. Ennek ellenére nincs tudomásunk róla, hogy tett volna feljelentést az ügyben.
Amikor megkerestük, hiába érveltünk azzal, hogy fontos lenne megszólalnia, mert a saját felelősségvállalás mellett lehetőség nyílna számára, hogy elhatárolja a mostani drámatagozatot a Fazakas-érától, határozottan elutasította, hogy szóba álljon velünk.
Így dolgoztunk
Fazakas ugyan már 1998-tól átvette az Osonó vezetését, a Részletek a bolyongás meséiből című, 2007-es előadás kapcsán kezdett „professzionális” társulatot formálni. Ekkortól van tudomásunk arról, hogy elkezdett visszaéléseket elkövetni a diákokkal szemben, miközben párhuzamosan olyan rendszert épített ki, amelyben igyekezett az egyéneket elszigetelni, sebezhetővé tenni.
Az anyagban 21, olyan személlyel készült interjút dolgoztunk fel, akik valamely intézményben diákjai voltak Fazakasnak, valamint több volt kolléga – színész, tanár – elbeszélésére is hagyatkoztunk, akik valamennyi ideig ráláttak Fazakas Misi ténykedéseire.
A határátlépések – mint a verbális abúzus, elszigetelésre tett kísérletek, érzelmi manipuláció, és a grooming (szexuális jellegű utalások, szexuális tartalmú üzenetek, kéretlen érintések) – folyamatát számos esetben több, egymástól független tanú erősítette meg. Természetesen azokra a szexuális jellegű cselekményekre, ahol az abúzus elszenvedője egyedül volt jelen, nem lehet más tanút találni, ilyenkor azt próbáltuk ellenőrizni, hogy beszélt-e más tanúnak ez az illető már a cikket megelőző kontextusokban, és sikerült igazolunk, hogy ez minden esetben megtörtént.
Hála neked, Fazakas Misi!
A büntetések szigorát – mint ahogyan egyáltalán Fazakas Misi teljes oktatási rendszerének szigorát – igazságosnak senki nem látja ugyan, de több volt osonós is hálával gondol vissza rá, mondván, a színházi világ amúgy is kemény, ők legalább már akkor megedződtek arra, ami jönni fog.
Fontos megjegyeznünk, hogy riportunk során több olyan volt drámatagozatossal vagy osonóssal is beszéltünk, akik vagy puszta hálával gondolnak vissza az ott eltöltött időkre, vagy – bár látják, hogy igazságtalan struktúrákban vettek részt – alapvetően azt gondolják, hogy annak köszönhetik, hogy megerősödtek, és a későbbiekben (egyetemen, vagy a színházi szakmában) könnyen helyt állnak már.
Van olyan, a színházban dolgozó szakember, aki tudja, hogy valószínűleg a túlzott erőpróbák miatt küzd jelenleg térdfájdalmakkal, de nem érez haragot. Ő például részt vett a cikk elején ismertetett „medvés” gyakorlatban is. Számára az a „játék” inkább azt jelentette, hogy, csapatként sikerült megerősödni, kohéziót teremteni.
Mások csodálkoznak, hogy a volt osztálytársaik mennyire másként értékelik az elmúlt valóságot, mint ők. Fontos megjegyezni, a határátlépések és abúzusok, különösen, ha ezek ennyire kifinomult manipulációs közegben történtek, nem egyformán látszanak az egykori szereplők számára. Ezek felismerése számos tényezőtől függ: családi és társadalmi szocializáció, az évek során elért önismeret, az egyént körülvevő közösség reflexiót kiváltani képes kapacitása, satöbbi.
Vastaps
Az Osonó az elmúlt évtizedekben számos országban turnézott. A saját weboldaluk szerint több mint 30 turnéjuk volt az elmúlt években. A csapat több rangos díjat is kapott, ezek közül az Európai Parlament és az aacheni Nemzetközi Nagy Károly Alapítvány által adományozott Európai Ifjúsági Nagy Károly-díj. De megkapták például a magyarországi Nemzeti Erőforrás Minisztériumának Csokonai Vitéz Mihály közösségi díját is. Fazakas Misi egyéni díjat is kapott, tavaly például a magyar állami intézmény, a Nemzeti Tehetség Központ által adományozott Bonis Bona-díjat.
Fazakas Misi azt állítja, soha semmilyen szexuális visszaélést nem követett el sem kiskorúval, sem nagykorúval szemben, nem is próbált rávenni senkit arra, hogy szexuális viszonyt folytasson vele.
A nyitókép Benedek Levente munkája.
Ez a cikk, az Átlátszó Erdély és a 444.hu közös tényfeltárása a Journalismfund Europe támogatásával készült.
