Toronyházak, zsúfolt lakónegyed munkába, iskolába siető emberekkel, és madárcsicsergés, finom friss, roppanós levegővel. Semmi ellentmondás, tényleg létezik ilyen.
Véletlenül jutottam el ide, miután március végén Lisszabon egyik szállodájának több századik ablakából vizslatva felfedeztem egy zöld területet, ahol edzeni lehet.
Akár ez is tetszhet
Reggeli futás közben jó párszor megálltam fotózni a tájat, az ötletes megoldásokat, és már kifele tartottam a Bela Vista parkból, amikor kissé vadabb környékre értem. Játszótér, veteményeskert és elhanyagolt udvar ötvözete. Vadnövények, olajfák, kitáblázott ágyások, komposztláda, rothadó fatönkök, kicsiny tó körül röpködő rovarok festői összevisszaságban. Szándékos az elvadulás, kétség sem fért hozzá. Tábla hirdeti, hogy felkérik a lakosságot, legyen türelemmel,
egy minierdő nevelkedik a közelben éppen.
Az ágyások mögött méretes tömbházak sorakoznak. Épp a fényképbe igyekeztem belekomponálni a teljes városi tájat, amelyben ez a babaerdő található, amikor a biciklisávon egy férfi és két vidám kutyája gurult felém. A férfi megállt, és megállt az ütő bennem, ahogy megszólított. De szerencsére nem felháborodottan töröltetni akarta a képet, ahogy itthon jó eséllyel történt volna, hanem:
– Csatlakozz te is hozzánk szombaton, 10-15-en szoktunk itt önkéntesként dolgozni – állt neki kedvesen összefoglalni, hogy miről szól a minierdő-kezdeményezés.
Sajnos pénteken már hazautaztam, így nem vehettem részt a mulatságon, de itthonról megkerestem João-t, hogy ossza meg velünk, erdélyiekkel a minierdő koncepcióját. Mert bár a magyar és újabban a román fősodor arról győzköd, hogy nincs ember okozta klímaváltozás, a bőrünkön nem épp így érezzük.
A Lisszabonba utazásom célja ugyanis éppen ez volt: tapasztalatcsere európai újságírókkal arról, hogyan tudósítsunk a klímaváltozásról. A repülőn nézegettem videókat a témában, hogy kicsit felkészüljek szókincsben, tudásban a találkozásra a klímatudatos újságírókkal, amikor a tiny forest, urban forest, pocket forest, wee forest és Miyawaki forest elnevezésekre bukkantam. Ezek az apró, városi, zseb, pinduri kifejezések kisméretű erdőket jelentenek, melyeket alapvetően városi környezetben ültetnek azzal a céllal, hogy hűtsék a levegőt és megkössék a talajt, valamint visszatartsák a talajvizet.
Izgalmas volt megtapasztalni ugyanezt – tiszta véletlenül – élőben.
Bár megjött a kedvem João lelkesedése nyomán a földmunkához, de muszáj volt visszasietni a konferenciára, ahol a Mensagem de Lisboa újság munkatársaitól tudtam meg ezt-azt a városi hőszigetek kialakulásának okairól, az ellene való küzdelemről és a téma feldolgozásának lehetőségeiről a megoldásközpontú újságírás módszereivel.
Hazaérve a Google és újabban a ChatGPT barátaimmal ültem össze tanácskozni. João Fernandes az Urbem Forests egyesület munkatársa, héttagú igazgatótanácsának egyik tagja, állítják digitális barátaim a keresztnevére és az általa képviselt szervezet nevére kutatva. Amikor nem minierdészkedik, a pénzügyi szektorban IT-menedzserként dolgozik Portugália egyik legnagyobb bankjánál. Egy héttel a találkozásunk után már WhatsAppon beszéltünk João Fernandes-szel arról, hogyan csatlakozott a kezdeményezéshez, és hogyan vált önkéntes erdőőrré.
Ha az ember nem megy az erdőhöz, az erdő megy az emberhez
A környezetvédelmi és társadalmi ügyeket felvállaló alapítvány csaknem teljes mértékben önkéntesekkel dolgozik ma már az ötödik minierdő betelepítésén Lisszabonban, mondja az interjúnk során. De nem csak faültetésből áll a számos önkéntest foglalkoztató szervezet munkája. Azon igyekeznek – szinte fáradoznit írtam, de igazából élvezettel végzik –, hogy az ember és a természet újbóli összekapcsolódását segítsék a koncepció kitalálója, Miyawaki Akira céljai szerint.
Kis- és nagyobb iskolásokat fogadnak, gyerekfoglalkozásokat tartanak az erdei növényekről, állatokról, a talajról, együtt dolgoznak a földdel. Igazi közösségi eseménnyé válik a kis erdő karbantartása.
– Egyértelműen a közösség és az emberek – válaszolja a kérdésre, hogy mi okozza számára a legnagyobb elégtételt az Urbemnél végzett munkájában.
– Minden hétvégén látom azoknak az embereknek az arcán, akik kijönnek, hogy mindig nagyon boldogok, hogy ott lehetnek, találkozhatnak más önkéntesekkel, az erdőben, a szabad levegőn lehetnek. Hétről hétre visszajárnak, mindig jönnek új arcok is, van, aki a kutyájával futva érkezik. Szóval minden hétvégén boldog vagyok, mert sok embernek tudok örömet okozni – mondja João lelkesen.
De mi ez a Miyawaki-minierdő, és miért beszélünk ennyit egy bozótról?
A Miyawaki-erdő fogalma Miyawaki Akira japán botanikushoz és ökológushoz fűződik, aki az 1970-es években jutott arra a megfigyelésre, hogy a japán templomok, sintó szentélyek környékén sokkal ellenállóbb és dúsabb, életrevalóbb növényzet burjánzik, mint Japán kortárs erdőiben. Az ott található őshonos fák sokkal életképesebbek, mint az ország erdőibe fakitermelés céljából betelepített társaik.
Akkoriban a japán erdőknek már csak 0,06 százaléka tartalmazott őshonos fajokat, mérte fel a kutató. Az általa kidolgozott ökológiai mérnöki módszerrel élete során több mint 1300 erdő (újra)telepítésében vett részt nemcsak Ázsiában, hanem számos csendes-óceáni és trópusi országban is. A 2021-ben 93 éves korában elhunyt botanikus azt bizonyította be, hogy módszerével akár az ipari, mezőgazdasági termelés miatt leromlott területeket is be lehet erdősíteni és a talajt fel lehet javítani.
Módszere követőkre talált, a Miyawaki-módszert volt tanítványa, az autómérnök Shubhendu Sharma vezette be Európában, elsőként Hollandiában. Ezt már azután tudom meg egy rövid YouTube-dokufilmből, hogy beszélgettem Balázs Tivadar sepsiszentgyörgyi származású vállalkozóval, aki jó eséllyel az első romániai Miyawaki-erdő alapítója.
Szentgyörgy legyőzi a parkolósárkányt
Romániában nagyjából a pandémia óta léteznek szándékosan telepített minierdők. Az első dokumentált Miyawaki-minierdő címért a Bákó megyei Moinești városa és Sepsiszentgyörgy vetekszik. A Moinești-i George Enescu iskola udvarára 2021. április 1-jén telepítettek a helyi önkormányzattal együttműködésben egy 500 négyzetméteres minierdőt.
Az OMV Petrom Románia a holnapért ültet (România plantează pentru mâine) programjának finanszírozásában bükk, kocsánytalan tölgy, erdei fenyő, vadkörte, vadcseresznye, gyertyán, kislevelű hárs, bibircses nyír, hegyi szil, mezei juhar, korai juhar, vadalmafa, magas kőris, hegyi juhar, rezgő nyár, som, galagonya, közönséges orgona és közönséges fagyal került az iskola udvarára.
A Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatának parkolójába pedig a korabeli újságcikkek szerint április 11-én telepítettek Balázs Tivadar vállalkozó kezdeményezésére minierdőt. Igen ám, de arról nem cikkezett a sajtó, hogy a BBTE udvarán lévő erdőcske előtt már egy évvel magánterületen is létrehozott Balázs Tivadar egy minierdőt, a Szentgyörgy szélén található Dakó utcában. Annak a tapasztalatait használta fel a BBTE parkolójában található erdőcske telepítésekor, mondja telefonos interjúnk során.
Ez az erdő a Google maps 2023-as utcafotóján egy kis kertnek néz ki, amit felvet a gyom. Későbbi képeken azonban már lombos-leveles liget benyomását kelti.
Hogy lett a Toyota egy világkörüli módszer gyújtómotorja?
Shubendu Sharma indiai autómérnök TED-es előadásából inspirálódott Tivadar, innen jött az ötlet, hogy kellene itthon is telepíteni. Ehhez nemzetközi finanszírozást szerzett, a városi minierdő-telepítők hálózatán, a SUGi-n keresztül. Majd felkérte az egyetem környezetmérnöki karát az együttműködésre, amely szíves-örömest beleegyezett. Az egyetem biztosította a helyszínt, az infrastruktúrát és az ültetőbrigádot a diákság bevonásával, Balázs Tivadar pedig megvásárolta a fákat és megszervezte a telepítést, majd a karbantartást.
Shubendu Sharma története is érdekes egyébként. Az indiai fiatalember a Toyota autómérnökeként önkéntesen segédkezett Miyawakinak, hogy az autógyár parkolójában létrehozzanak egy erdőt az autók karbonkibocsátásának semlegesítése érdekében. Annyira megtetszett Shubendunak a módszer, hogy a saját udvarában is létrehozott egy minierdőt, majd a mérnöki tudását alkalmazta az erdőtelepítés modellezésére. Felhagyott a jól kereső munkájával, és minierdő telepítő céget létesített.
Miért nincs még mindenkinek ilyen?
A Miyawaki-erdőknek az az előnye, hogy rendkívül gyorsan nőnek, tízszer gyorsabban, mint egy hagyományos ültetett erdő. Már 10 év alatt elérhetik a fák azt a méretet, amit egy hagyományos, ültetett erdőben leghamarabb 100 év alatt érnének el. A másik nagy előnyük, hogy két és félszer több károsanyagot semlegesítenek a levegőből, mint azonos méretű területen található hagyományos társaik.
A harmadik előnyük, hogy bárhová telepíthetők az alapelvek figyelembevételével. Kis méretük miatt akár egy veteményeskertnyi helyre, egy városi parkba, a tömbházak közé, gyárépületek udvarára, ipari létesítmények helyére, vagy a ház előtti virágágyásba is. Leromlott területeket javítanak fel, és a talaj vízmegtartó erejét is növelik. Ennyi jótékony hatást tekintve az a csoda, hogy még nincs minden településen ilyen.
Honnan lesz ennyi szupererő?
A Miyawaki-módszer egyik alapelve, hogy csak őshonos fákkal dolgoznak. A másik, hogy a csemetéket sűrű közelségben ültetik, és alaposan előkészítik, feltáplálják a talajt.
A talajt trágyával, komposzttal és nedvszívó rostokkal dúsítják egy az egyhez arányban 1 méter mélyen – mondja Balázs Tivadar –, mint például a szalma, kukorica-csusza vagy a kókuszhéj-őrlemény, attól függően, hogy hol mi elérhető. A csemeték vagy magok elültetése után letakarják szalmával vagy mulccsal, hogy megvédjék a kiszáradástól és a gyomoktól. Balázs Tivadar jó sok szalmát javasol takarásnak, ők 2 kg-ot tettek négyzetméterenként, de ha 4 lett volna, akkor utólag kevesebbet kellett volna gyomlálni, mondja.
Romániában azért ez sem olyan egyszerű. A hatvan-hetven őshonos fafajtából „illik legalább 20-25 fajtát ültetni”, lágyszárúakat, fás szárúakat, cserjéket és lombkoronával rendelkezőket, pionír és klimax fajtákat vegyesen. Azonban a romániai erdészetek többsége legtöbb 6-7 fajtára specializálódik, így három megyét bejárt Tivadar, mire a 20-25 fajtát beszerezte.
Az előkészítés nem csak a talajra vonatkozik, hanem a szervezésre is. Például ha településre akarsz erdősíteni, akkor a trágyaszállító pont akkor kell ráérjen, amikor a kotrógépes, mert a trágyát, komposztot egy iskolaudvar parkolójában tárolni nem egészséges. Mivel a trágyaszállító nem ért rá, nem tudtak trágyát keverni bele, s a komposztot is az elültetés után, a talajtakaró tetejére helyezték végül. Aztán városi környezetben az is kiderülhet, hogy kő, betonelemek vannak úgy 20 cm mélység alatt a talajban, vagy a vezetékek miatt kell több hatósággal is egyeztetni.
A lakossággal is kell egyeztetni. Egy alkalommal azon csúszott el a projekt, hogy a lakók nem áldozták volna fel parkolóhelyeiket és gyermekeik focihelyét egy minierdő kedvéért.
Nem árt, ha van egy tájépítész ismerősöd
A fajták kiválasztásában és elrendezésében nem árt igénybe venni biológus és tájépítész segítségét. Különösen akkor, ha közösségi találkozóhely és/vagy nevelési funkciót is társítanánk a minierdőhöz.
Lisszabonban például a biológus tervező az egyetlen tagja a csapatnak, aki fizetésért dolgozik. Az általuk kifejlesztett, FastForest-nek nevezett módszer abban különbözik a Miyawakitól, hogy ha nem feltétlenül szükséges, akkor nem táplálják fel a talajt előzetesen. Nem is ragaszkodnak feltétlenül a sokféleséghez, hanem a biológus a talajvizsgálat nyomán csak olyan növényeket választ ki, amelyek megélnek az adott talajon.
Mielőtt hozzáfognának az ültetéshez, megvizsgálják a napnak való kitettséget, a talajvíz-viszonyokat. Egy közepes minőségű talajt költséghatékonysági megfontolásból nem javítanak fel, magyarázza João.
Nagy hangsúlyt fektetnek ellenben a dizájnra, amire nekik a szentgyörgyi vagy vásárhelyi erdőcskékkel ellentétben szükségük is van, ugyanis a foglalkozások helyszínét ki kell jelölni, séta-útvonalakat, ülő- és gyülekezőhelyeket terveznek. Ők nem csak a klímavédelem, hanem a közösségi együttlét funkciót is szorgalmazzák.
Szinte a fürdőkádban is elfér
A Miyawaki-erdők másik nagy előnye, hogy icipici helyen is elférnek. Marosvásárhelyen jóindulattal 35 négyzetméteres, körülbelül egy hálószoba méretű a kör alakú erdőcske, mely a Szentgyörgy (Republicii) téren található a park kellős közepén. A Google Maps-en nem is látszik, eltakarják a park bokrai.
Mindösszesen 7 nagy lépés hosszában, 5 nagy lépés széltében, ha a legszélesebb pontjain mérem. Sajnos, kiszáradt pár nyárfa benne, de egyébként teljesen erdőszerű látványt nyújt ezen a pár négyzetméteren, még elhajigált nejlonzacskó is hever kéjesen az avaron.
2022 áprilisában ültették a városi kertészet és a Pando Egyesület együttműködésében, az Arobs software-fejlesztő cég finanszírozásában. Kislevelű hárs, kocsánytalan tölgy, bükk, gyertyán, korai juhar, rezgő nyár, nyír és magas kőris fákat ültettek, négyzetméterenként 2-3 darabot, olvasható a táblán és a telepítők közleményében.
Csíkcsicsóban is van egy ilyen erdő, a ház előtti ágyást foglalja el. Véletlenül találtam rá a térképen a Miyawaki-erdőkre keresve, Lutz Levente töltötte fel a képet. Mint kiderült egy Hargita Népe-cikkből, Lutz véletlenül telepített Miyawaki-erdőt. Azaz betartotta az összes alapelvet, amikor a háza előtti ágyást tervezte, így hát büszkén kitette a tájékoztató táblát is a háza elé egy QR-kóddal, hogy miről szól a Miyawaki-erdő.
Sajnos a román állam ezeket nem nevezné városi minierdőnek – a csicsói esetében egyértelmű, hogy miért.
A 331/2024-es új erdészeti törvényben megjelenik a városi minierdő meghatározása: olyan, legalább 100 négyzetméter területű, legkevesebb 2 méter széles kompakt terület, ahová erdei fafajokat telepítettek társadalmi, gazdasági, esztétikai és környezeti előnyök céljából. De annyira új még a jelenség, hogy a törvényalkotó haladékot adott saját magának: a 166. cikk 3. bekezdése alapján ezekre az erdőkre a törvény megjelenésétől számított 2 éven belül dolgoznak ki műszaki normákat.
A román állam busásan támogatja, vagyis támogatná
De nem csak Erdélyben érdeklődnek a minierdők iránt. Leginkább Románia más, jellemzően szárazabb, melegebb vidékein, a Bánságban, a Bărăgan sarkában és Konstanca környékén népszerű. Balázs Tivadar egy udvarhelyi ismerősével a székely anyaváros önkormányzatát is felkérte, hogy adományozzon a célra közterületet, de válaszra sem méltatták, ahogy Brassó városa sem.
A városi minierdők létesítése bekerült a PNRR támogatási programba. 2024 decemberéig lehetett jelentkezni kimondottan városi erdők telepítésére. A nem városi erdők esetében továbbra is zajlik a program 2026 januárjáig, és ha valakit érdekel, itt érdemes megtekinteni.
Mivel az újraerdősítési országos program nevében a városi minierdő kifejezés is szerepel, ha valaki nagyon szeretne telepíteni, nem árt megkérdezni, hátha lehetséges még pályázni. A cégeket is meg lehet kérdezni, többen szeretnek ilyen célokat támogatni, például az OMV Petrom. Nem hiába kritizálják amiatt a Miyawaki-erdőket, hogy hozzájárul a greenwashing jelenséghez.
A 2024 decemberéig többször meghosszabbított pályázaton 30 millió eurót osztottak ki jelentkezési sorrend alapján, így is csak 12 önkormányzat és iskola jelentkezett: Murfatlar, Suceava, Buftea, Buzău, Galac, Tulcea, Gyulafehérvár, Beszterce, Bukarest 1. kerületének önkormányzata, az Odobleja kollégium, a krajovai egyetem kampusza és a temesvári I. Mihály egyetem.
Pedig ahogy Lisszabonban, úgy Kolozsváron, Brassóban és a székelyföldi városok kopárabb betondzsungelei között, vagy a viharkárt szenvedett fái helyén is elférne néhány minierdő.
Különösen, hogy Marius Cristea várostervező szakember szavai a ProTV adásában nemrég azzal sokkolták fél Erdélyt, hogy egy BBTE-kutatás alapján az utóbbi 20-30 évben megduplázódott a hőhullámok száma Kolozsváron. Ennek következtében megnőtt a meleg miatti megbetegedések és elhalálozások száma is az egyébként relatíve hűvös klímájúnak számító városban. Sajnos az erre vonatkozó tanulmányt nem találtuk még meg.
Hogyan csökkentsük egy Celsius-fokkal az átlaghőmérsékletet?
Ezek a zsebkendőnyi területen található erdők 265 százalékkal több szén-dioxidot kötnek meg, mint a normál erdők. Napjainkban tapasztalható szárazságokban nem mellékes szempont, hogy szintén rendkívüli a talajvíz-visszatartó erejük, és a betondzsungelben élőknek is jó érzés rájuk nézni, a növényekkel foglalatoskodni.
Bár a környezetvédelmi kar egyik végzőse, Bán Mihály biológiatanár is részt vett a Miyawaki-erdő telepítésében, a szakdolgozatát mégsem tudta ebben a témában írni. Nagyon prózai oka van: Romániában nem található megfelelő felszerelés a mérések elvégzésére. Emiatt a Szent Anna-tavat vizsgálja, amivel kapcsolatban sajnos nincsenek jó hírei.
A levegő hőmérséklete és a városi növényzet közötti összefüggésben elég meggyőzőnek tűnik, amit két lisszaboni kutató a Mensagem de Lisboa hasábjain közöl. Lisszabon egy Kolozsvárhoz hasonló méretű város. Éghajlatára jellemző, hogy a mediterrán hőséget a Tejo folyó öble és az óceán közelsége, az északi óceáni fuvallat ellensúlyozza.
Azaz ellensúlyozná, de Claudia Reis és António Lopes klímakutatók mérései alapján – mindketten a Lisszaboni Egyetem klímaváltozással és környezeti rendszerekkel foglalkozó kutatóegységének, a Zephyrus-nak a munkatársai – újabban a város legsűrűbben beépített, famentes közterületein akár 50 Celsius-fok is lehet augusztusban. És ennek a nem megfelelő szellőzést biztosító építkezés, amit az utóbbi időben műveltek, valamint a szintén a túlzott beépítettség miatt hiányzó fák az oka.
Az árnyék – vonta le a következtetést – „valójában a legfontosabb dolog”.
Claudia Reis kimutatta, hogy akár 1 Celsius fokos átlaghőmérséklet-különbség, valamint 3,7 Celsius fokos hőmérséklet-különbség is lehet a zöldövezetek és a betondzsungel hőmérséklete között. Ami emberi léptékkel mérve is érzékelhető. Az 1 Celsius-fok átlaghőmérséklet csökkenéshez legalább 50 négyzetméternyi, nagy növénysűrűségű zöldfelületre van szükség.
Azt is mérésekkel igazolta, hogy a zöldövezetnek körülbelül 200 méteres körzetben érződik a hatása, így hiába van mondjuk egy erdő a város szélén vagy egy több hektáros park a város közepén, mint a Monsanto park Lisszabonban, vagy a Margit-sziget Budapesten, ha a lakónegyedekben, ipari zónákban, a forgalmas utcákon nincs elég fa. Merthogy erre is rájöttek, hogy sajnos a mesterséges pázsit nemhogy csökkentené a hőmérsékletet, akár még hőszigetként is működhet. Emiatt – és az öntözésigény meg a biodiverzitás érdekében – le kellene mondani a pázsitokról a rétek javára.
Rét vagy pázsit?
Bár elsőre a két szó rokonértelműnek tűnik, a pázsit meg zöldebbnek, különösen a szomszédé, különböző fogalmakat takarnak. A rét egy természetes vagy féltermészetes növénytakaró, mely sokféle növénynek ad otthont és emiatt a rovarok is termékenyebb munkát végeznek rajta, nem igényel rendszeres öntözést, fűnyírást, inkább egyszeri-kétszeri kaszálást évente. A pázsit három-négy fűfélét tartalmaz, rendszeres öntözést, nyírást igényel, a rovarok nem kedvelik különösebben, a vizet sem tartja meg a talajban, és akár hőszigetként is működik.
A városi réteken és az utcákon minél több fára lenne szükség, még a sűrűn beépített részeken is. A fa árnyéka ugyanis az, ami a leginkább lehűti a levegőt, javasolják a kutatók a lisszaboni városvezetésnek. Lehetőleg lombhullató fajtákra, ugyanis azok télen beengedik a fényt, nyáron szűrik a napsugarakat. Ezen kívül javaslatuk alapján akár mesterséges árnyékolással, a természetes szellőzést megtartó építkezéssel (ne építsünk a szélirányra merőlegesen), világos homlokzatokkal is lehet védekezni a gyilkos hőhullámok ellen, de mi most térjünk vissza a minierdőkhöz.
Itt következik a How is it made és mennyiből rész.
Balázs Tivadar elmondta, hogy 4 év után igazából már nem sokat foglalkozik vele, de 2-3 év elteltével a kis erdő igazából már nem is igényli különösebben a karbantartást. Meglátta az interneten, hogy létezik ilyen, megtetszett az ötlet, és a SUGi nevű svájci hálózaton keresztül gyűjtött hozzá pénzt. A környezetvédelmi tagozatot is működtető egyetem biztosította a helyszínt, a diákokkal közösen ültették el a csemetéket.
Az első két évben öntözni és gyomlálni is kell a minierdőt. Egy ekkora területet évente körülbelül 6 alkalommal, alkalmanként 4 óra alatt lehet kigyomlálni, érdemes felszámolni a munkaerőt – mondta Balázs Tivadar. Négyzetméterenként 3 csemetét ültettek, 1 lejjel számolva darabját 300 lej, az utólagos pótlás, mivel egyharmaduk elpusztult, még 100 lej.
Fel kell számolni még a talajvizsgálat és a feljavítás árát: kell 600-700 kg kétéves tehéntrágya, nagyjából egy tonna szalma és komposzt. 1000 lej volt az ásási munkálatok ára.
– Mai fejjel már négyet ültetnék négyzetméterenként, mert az utólagos pótlás nem olyan. A többiek arra már nagyra nőnek, nem egyforma a minőség sem.
A másik probléma az volt, hogy csak szabad gyökerű csemetéket talált, de inkább a földlabdás változat vagy a drágább vízcsemete lett volna megfelelő. A szabadgyökerű csemeték kiültetési ideje korlátozott, október végétől április elejéig érdemes elültetni őket. Míg a földlabdásak csak kicsivel drágábbak, 2-3 lej darabjuk, de sokkal jobban ellenállnak a környezeti hatásoknak – magyarázza a vállalkozó, aki „megelőzte a korát”.
Akinek az életét megváltoztatták a minierdők
João életét három éve változtatták meg a minierdők. Ugyanott, ugyanúgy gurult a kerékpárjával és a két kutyájával, mint találkozásunkkor, amikor megpillantotta a Bela Vista park szélén dolgozó embereket. És megállt megkérdezni, hogy mivel foglalkoznak. – A tönkrement természetet akarják helyreállítani – hangzott a válasz.
Meghívták önkéntesnek. Elment, majd a következő és az azután következő héten is, és aztán a feleségével együtt rendszeresen eljártak az „erdőcsináló rendezvényre”. Idővel felkérték, hogy legyenek a szervezet tagjai és promotálják a projektet. – És így kezdtem bevonódni – meséli.
Az Urbem Forest egyesület a saját módszere szerinti erdőtelepítést három-négy éve kezdte a lisszaboni városházával partnerségben. Elhanyagolt közterületeket néznek ki az épületek között, és elkérik a városházától, hogy minierdővel helyreállítsák a tönkrement ökoszisztémát.
Kis, senkiföldje területeket kell elképzelni az épületek között, ahová tilos építkezni. Tíz évre kértek engedélyt, így tíz évig biztosan nem nyúlhatnak az ingatlanspekulánsok a fákhoz.
Itt minierdőket, városi erdőket létesítenek, ahol az emberek összegyűlhetnek. Találkozhatnak a közösségek tagjai, tanulhatnak a természetről, jöhet a szomszédság, a gyerekek és barátok, és eltölthetnek egy kis időt a természetben.
Szervezetépítési tippek, ha nem csak minierdőt, hanem embert is szeretnél bele
Jelenleg öt városi minierdőt gondoznak Lisszabon területén. Ezek mindegyikére 3-4 erdőőr vigyáz, akiket maguk közül választanak. Mindenki önkéntes alapon dolgozik, egyetlen munkatárs kap fizetést. Az erdőőrök vigyáznak az erdőre, az eszközökre, és népszerűsítik az eseményeket. Ők hívják be az új önkénteseket, ők tájékoztatják az alapítvány tevékenységeiről, mutatják be a közösség többi tagjának, stb.
– Létrehoztuk az első minierdőt, azután megtanítottuk az erdőőröket, hogyan tartsák fenn. És aztán néhány hónappal később hagytuk, hogy végezzék önállóan a munkájukat. Van egy csoport biológusunk, akik elemzik a talajt, kiválasztják a növényeket, kiválasztják a dizájnt. Mindent meg kell tervezni és a növényeket gondosan ki kell választani annak függvényében, hogy milyen a talaj, a napnak való kitettség és sok más egyéb tényező. A biokémikusunk végzi ezt. És aztán az erdőőr meg a közösség fenntartja.
Hét„ igazgatójuk” van. Miután létrehozták formálisan a szervezetet, megkeresték a partnereket, a városházát például, és bemutatták a terveiket. Azután 2021-ben pályáztak egy jelentős, 20-30 ezer eurós uniós támogatásra, amit Connexus-nak hívnak, és azután kezdődhetett a munka. Mert
a legnagyobb kihívás a pénz,
a támogatás megszerzése. Cégektől szereznek szponzorálást, helyi önkormányzatnál, kormánynál pályáznak, a városlakók adományoznak. Egyetlen munkatársnak, egy biológusnak fizetnek a munkájáért órabért. „Sok helyről lehet pénzt szerezni, csak időbe és energiába telik, hogy elkészítsd a pályázati anyagot, és nem is biztos, hogy sikerülni fog”.
A másik kihívás a hatóságokkal való együttműködés. Portugália híres a bürokráciájáról, lassú ügyintézéséről, egy vízfelvevő pont létesítése is hosszú időbe telik. Néha a politikusok is „megkeverik a dolgainkat”.
Az sem mellékes, ha közösségi tevékenységről van szó, vagy akár a környéken élők életminőségének a javításáról, hogy hol helyezkedik el a telek, ahová telepítenek. Erre az első telepítésük során jöttek rá: nehezen megközelíthető, meredek helyen volt, ahová csak az erdő közelsége miatt nem mentek el az emberek, és az idősek meg a gyerekek nem tudtak dolgozni rajta, így a közösségépítés és a nevelés kicsit hátrányba került.
Nagyon fontos a nevelési tényező.
– Az önkéntesek nevelésével kezdődik, azután kísérleteket végzünk, workshopokat tartunk a komposztálásról. Például most erre tanítjuk a lakosságot, hogy komposztálja a szerves hulladékot. Építettünk egy kis tavat az erdőnkben, ez is egy érdekes és nagyon sikeres projektünk volt. Elhívjuk az iskolásokat, kicsiket és nagyokat, és a biológus kollégák tanórákat tartanak nekik az erdőről. Művészeti iskolákkal is együttműködünk, a víz tárolásához ugyanis edényekre volt szükségünk, és a művészetis gyerekek készítették el nekünk kerámiából. Az erdők világában a növények mellett nagyon sok ötlet, gondolat is megfoganhat és fejlődhet. Miután megvan a struktúra, sokféle módon felhasználhatod – mondja João.
Hozzáteszi: – Ki kell hoznunk a legtöbbet, a legjobbat az önkénteseink képességeiből, tudásából. Például egyikünk mindfulness-szakértő, és egy csomó mindfulness tréninget tartunk az erdőben. Természetfürdőnek hívjuk.
Nem ragaszkodnak mindenben a Miyawaki-módszerhez
Sokféleképpen el lehet kezdeni egy erdőtelepítést, jelenti ki.
„Lehet, hogy már van három-négy fád, és azok köré ültetsz még több növényt. Vagy elkezdheted a nulláról is. Mi szintenként dolgozunk. Előbb icipici növényeket ültetünk, aztán bokrokat, és aztán a fákat vegyesen. Az első két év kritikus, mert az első tél és aztán a forró nyár megviseli a kis babanövényeket, túl kell élniük. Ezek az évek nagyon fontosak, de két év múlva a bokrok már körülbelül egy-másfél méteresek. A fáknak több idő, körülbelül 10 év kell, míg fiatal fává serdülnek, de két év után már látványos a változás.
Az első két év után csak az ösvényekre kell vigyázni, a jelzéseket újítgatni, hogy az emberek ne menjenek be az erdőbe, csak körülötte sétáljanak. Nem kell öntözni, az esős évszak pont elég nekik, hogy túléljék a nyarat, állítja.
De ha egy dolgot kellene kiemelnem, akkor az az, hogy pozitívan tudunk hatni a közösségre. A fiatalokra és az idősekre is: informáljuk őket, és megosztjuk velük, mennyi előnye van annak, ha a természet közelében vannak. Ez a legnagyobb öröm számunkra.
És milyen emberek jönnek el? Olyanok, akik 10-15 kilométert is gyalogolnak, csak hogy eltölthessék velünk azt a napot. Ez nagyon megerősítő érzés.”
Mit szólnak az emberek a ‘felveri a gaz a pázsitot’ látványhoz?
Információs táblákon tájékoztatják az arra járókat arról, hogy mi zajlik a környéken, és személyesen is akárhányszor elmagyarázzák. „Az emberek odamehetnek, elolvashatják, hogy miről is szól ez az egész. Így észrevehetik a különbséget: a mi erdőnk – ami talán elsőre elhanyagoltnak tűnik – és a park többi része között, ahol minden le van nyírva, rendben van tartva, szépen ki van takarítva.
Mi pedig elmagyarázzuk nekik a különbségeket, például hogy miért ellenezzük a gyepet (füvet), és miért szeretjük inkább a réteket, amelyek a lepkéknek és a méheknek nyújtanak táplálékot, odavonzzák a rovarokat. És aztán ezeknek a rovaroknak a fontosságáról is beszélünk – elmagyarázzuk, miért fontosak az életünkben.
A minierdő korlátai
Bár számos előnnyel rendelkeznek, a hátrányokról sem szabad megfeledkeznünk. Ilyen a költséges voltuk. A Miyawaki-erdők talajának feljavítása, a sűrű beültetés és azután a gondozás költséges lehet, ezért érdemes gondosan tervezni, és akár kompromisszumokat kötni, mint a talajjavítás terén az Urbem.
A másik kritika, hogy amibe az ember beavatkozik, az rosszul is elsülhet, például ha mégsem teljesen őshonos fajok kerülnek egy területre, vagy száraz vidékeken – olvasható egy tanulmányban.
– De most, hogy az erdő egyre nagyobb, a növények megnőttek, egyre szebb lett minden, az emberek kezdik átlátni, hova tartunk. Úgy tűnik, most már támogatnak minket. Persze mindig lesznek különböző vélemények – vannak, akik ellenzik, és vannak, akik támogatják.
