Szervezetileg összeomlott Erdély egyik legrégebbi bábszínháza, a kolozsvári Puck. A leváltott igazgató szerint a magyarok fogtak össze ellene, neki viszont önkényt és mulasztásokat rónak fel. Régi személyes ellentétek is rombolják az intézményt.
Nyolc év után, 2021. május 31-től már nem Emanuiel Petran igazgatja a kolozsvári Puck bábszínházat, miután a fenntartó Kolozs Megyei Tanács négyéves menedzseri teljesítményét 8,86-ra értékelte.
Bár ez csak néhány tizeddel marad el Petran korábbi, 9-es fölötti értékeléseitől, mégis nagy különbséget jelent. Ugyanis a megyei tanács csak akkor hosszabbítja automatikusan az alárendelt kulturális intézmény menedzserének mandátumát, ha ő legalább 9-es osztályzatot kap az értékelésen. Amennyiben ez a pontszám alacsonyabb, nyílt versenyvizsgát hirdetnek az igazgatói állásra. (Pontosítás 15:50, 14.07.2021: 9-es fölötti értékelés esetén sem hosszabbodik meg automatikusan a menedzseri mandátum, azonban a menedzser egyedül pályázhat az állásra.)
Aki nem ismeri a kolozsvári Puck bábszínház ügyeit, annak ez a hír nem több egyszerű adminisztratív döntésnél. Végső soron nincsen abban semmi rendkívüli, ha egy kulturális közintézmény igazgatói állását 8 év után versenyre bocsátják.
A volt igazgató – és a helyi román sajtó egy része – az értékelés mögött politikai döntést lát. Szerintük az igazgatót amiatt buktatták meg, mert tavaly augusztusban nyilvánossá vált a régóta tartó ellentét Petran és a magyar társulat nagy része között.
Magyarok pontozták le a menedzsert
Ezt a konfliktust a magyar társulat önállósodással szeretné feloldani. Tervek készültek egy önálló Kolozsvári Magyar Bábszínház számára, és ezt az elképzelést az RMDSZ is támogatja. Azért is kaphatott kiemelt figyelmet ez a téma, mert a Puck Bábszínház Vákár István megyei tanács-alelnök hatáskörébe tartozik, ő és Csoma Botond megyei RMDSZ-elnök is többször közvetített, illetve jelenleg is közvetít a felek között.
A „magyarok tettek keresztbe az egyébként derék munkát végző igazgatónak” narratívát erősíti, hogy a Petran teljesítményét értékelő, háromtagú bizottságnak két magyar tagja volt. A Făclia tudni véli, hogy az igazgató munkáját Florin Estefan, a Kolozsvári Román Opera igazgatója 9,5-re értékelte, ami azt jelenti, hogy a két magyar tag – Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, valamint Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács RMDSZ-es alelnöke – viszonylag alacsony értékelése adta ki a 9-es alatti átlagot.
Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép
Az utóbbi hónapokban számos háttérbeszélgetést folytattunk a Puck bábszínház magyar tagozatának jelenlegi és egykori alkalmazottaival az intézményen belüli problémákról, illetve egy sor közérdekű dokumentumot kértünk ki a bábszínháztól.
Az információk alapján lehangoló kép körvonalazódik: krónikus alulfinanszírozottság, elhanyagolt és a célnak nem megfelelő színházi tér, nem létező, elavult, használhatatlan felszerelés, inkompetencia, krónikussá vált személyes konfliktusok és hatalmi harcok jellemzőek a társulatra.
Ezeket a problémákat súlyosbították az esetenként hibás menedzsment döntések, a 3-6 hónapra szóló munkaszerződések okozta folyamatos bizonytalanság, valamint Emanuiel Petran autoriter, ellentmondást nem tűrő vezetői stílusa. Az igazgató mindenkit eltávolít, aki az utasításait megkérdőjelezi, vagy valamilyen módon ellenkezni próbál ‒ úgy a magyar, mint a román társulatból. (A bábszínház, illetve az igazgató ellen több munkajogi és zaklatási per is zajlott, zajlik).
Az évek óta húzódó, sokszereplős, folyamatosan változó és emiatt rendkívül összetett viszonyok minden részletét, a szereplők szempontjait lehetetlen egy cikkben bemutatni. A beszélgetések alapján azonban egyértelmű számunkra, hogy túlzottan leegyszerűsíti a bábszínházban uralkodó állapotokat az a most terjedő narratíva, miszerint a jelenlegi helyzethez nem az eleve fennálló problémák és megkérdőjelezhető menedzseri döntések sorozata, hanem etnikai jellegű konfliktus, illetve a magyar tagozat egy szűk csoportjának az „aknamunkája” vezetett.
A Puck Bábszínházban kialakult patthelyzetet azért kellene feloldani, mert a lehetetlen munkakörülmények ellenére itt egy olyan lelkes magyar társulat verődött össze, mely valóban a szívén viseli a bábszínház sorsát, és szakmailag a lehető legtöbbet szeretné nyújtani. Ehhez nem kérnek sokat: biztosítsák a munkához szükséges eszközöket, és hagyják őket alkotni.
Az igazgató bosszúja mindenkit utolér
A magyar társulat egyik legnagyobb problémája, hogy nem rendelkezik önálló költségvetéssel, a társulatvezetőnek pedig nincsen döntési jogköre. A román társulathoz képest számottevően kevesebb pénzből gazdálkodik, és bár egy ideig a hiányzó pénzeket pályázatokból próbálták pótolni, utóbb ez is feszültséghez vezetett.
A bábszínház igazgatója ismételten elutasította, hogy aláírja az együttműködési megállapodást az Apropo Egyesülettel, amely 15 millió forintot (42 ezer EUR) kapott a Bethlen Gábor Alaptól. (Korábban egy másik egyesület bonyolította le ezeket a pályázatokat, mellyel a bábszínház gond nélkül együttműködött. A román tagozatnak három ilyen háttérintézménye van.)
Emanuiel Petran arra hivatkozva utasította el az együttműködést az Apropo Egyesülettel, hogy az nem mellékelte a támogatási szerződést és a projekt költségvetését. Mivel ez a dokumentum bizalmas, az egyesület arra kérte az igazgatót, forduljon a Bethlen Gábor Alaphoz. Az igazgató erre nem volt hajlandó. A társulat ekkor döntött úgy, hogy nyilvánossághoz fordul. (Később azonban hiteles fordítást is készítettek erről a szerződésről, és eljuttatták az igazgatóhoz. A bábszínház a mai napig nem írta alá az együttműködési megállapodást.)
De mi történt tavaly augusztus óta? A magyar társulat tagjai akkor tárták a közvélemény elé a problémákat, hogy a munkájukat folyamatosan akadályozza az intézmény vezetősége, és kezdeményezték az önálló, közpénzből finanszírozandó Kolozsvári Magyar Bábszínház létrehozását.
Két nappal a sajtótájékoztató után, augusztus 20-án próbálni készült a magyar társulat, amikor az udvaron megjelent az igazgató, a titkárnő és a bábszínház jogásza. Beterelték a nézőtérre a társulat jelen levő 12 tagját, üres papírlapokat osztottak ki nekik azzal az utasítással, hogy írják le, miben diszkriminálja őket a bábszínház.
„Amikor megkérdeztem, kötelező-e kitölteni, azt a választ kaptam Petrantól, hogy igen, munkaköri kötelesség. Később visszajött, már nem állította, hogy kötelező kitölteni, de azt mondta, hogy ha nem írjuk le, hogy kit, hogyan, ki, mikor diszkriminált, akkor az azt jelenti, hogy nem történt diszkrimináció” – emlékezett vissza az egyik bábszínész.
A feladat teljesítésére 10 perc állt a rendelkezésükre. A társulat tagjai úgy emlékeznek, mindenki üresen adta be ezt a lapot. A társulat két tagja írásban kérte az igazgatót, határozza meg, mit ért diszkrimináció alatt.
„Bezártam őket egy szobába, ez mit jelent? Betereltem őket egy terembe. Hova kellett volna vigyem őket? Mit kellett volna csináljak?” – válaszolt nevetve Petran, amikor erre az epizódra rákérdeztünk. Az igazgató szerint ez az eljárás nem a nyomásgyakorlás egy formája. Ha diszkriminálták volna őket, akkor azt megírhatták volna. A volt igazgatóval készült interjút románul itt publikáltuk, ebben a cikkben csak a releváns részeket fogjuk idézni.
Néhány nappal ezután, augusztus 31-én az évadkezdő társulati ülésen a társulat minden tagja részletesen beszámolt a sérelmeiről egy 4,5 órás beszélgetésen. A beszélgetésről átirat készült, román nyelvre is lefordították, azonban a társulat egy része nem egyezett bele, hogy ezt a dokumentumot benyújtsák a bábszínház vezetőségének.
A Kolozsvári Magyar Bábszínház Kezdeményező Csoport (KOMAB) egyik kezdeményezőjével, Portik Zoltán világosítóval október 15-én indoklás nélkül közölték, hogy meghatározott idejű munkaszerződését nem hosszabbítják meg.
[irp posts=”30698″ name=”Bosszúhadjárat indult a Kolozsvári Magyar Bábszínház kezdeményezői ellen”]
Ez azért súlyos veszteség a társulat számára, mert a bábszínházi előadások világítása olyan speciális tudást igénylő feladat, melyet nehezen lehet pótolni. Annál is inkább, mert a jelenleg futó előadások világítására nem voltak írásos utasítások, Portik pedig távozása előtt nem tudta átadni feladatait az utolsó pillanatban alkalmazott utódjának.
Ezzel párhuzamosan a KOMAB másik kezdeményezőjét, Urmánczi Jenő bábszínészt október 19-én értesítették arról, hogy fegyelmi bizottság elé várják. Az idézésből egyértelműen kiderül, hogy Urmánczi KOMAB-os szerepvállalása, a magyar társulat szervezkedése, illetve a Puck Bábszínházról a nyilvánosságba kikerült állítások képezik a fegyelmi eljárás indokát.
Az állását féltette, viszonylag könnyen megúszta Urmánczi
A bábszínház belső szabályzata és etikai kódexe előírja, hogy az alkalmazottaknak kötelességük megvédeni az intézmény imidzsét, illetve tilos a valósággal nem egyező/alaptalan állításokat tenniük az intézmény tevékenységéről (az nem derül ki, hogy ki dönti el, mi a valósággal megegyező állítás, és mi nem). A legrosszabb esetben Urmánczi akár az állását is elveszthette volna.
Az etikai bizottság egyöntetűen elmarasztalta Urmánczit, azonban a bábszínész viszonylag enyhe szankcióban részesült: tíz százalékos fizetéslevonásban három hónapig. A színész ezért úgy döntött, békülési gesztusként nem él fellebbezési jogával, hanem elfogadja a büntetést.
Az augusztusi sajtótájékoztatón Vadas László rendező, egykori tagozatvezető is részt vett. Az ő „büntetése” talán a legabszurdabb: az igazgató 2020 októberében írásban közölte a magyar tagozat vezetőjével, hogy az intézménybe kizárólag az ő írásos engedélyével léphet be, és csak akkor, amikor a jelenléte rendezőként szükséges.
„A Kishercegszemmel című nonverbális előadásomat 2019 novemberében mutatták be, de mivel a világjárvány miatt jó ideig nem játszották, 2020 őszén fel kellett újítani. Az első felújító próba október 9-én reggel 10-re volt kiírva, az én nevem nem szerepelt a próbatáblán, de mivel hosszú ideje nem játszották az előadást, a színészek érdeklődtek, hogy nem lehetne-e engem is behívni. A próbáknak természetesen nem volt anyagi vonzata, de szívesen elvállaltam. Az igazgatóval szembeni feszült viszony miatt a kérésem az volt, hogy legyen kiírva a próbatáblára a nevem, mint ahogy ez minden színházban szokás.
A színészek néhány nappal a próbák kezdete előtt írásban kérték a vezetőségtől, hogy hívjanak be. Válaszként október 7-én egy iratot függesztettek ki a próbatáblára, miszerint a jelenlétemet jóváhagyják a próbán. Azonban mivel súlyos károkat okoztam a bábszínház imidzsének, a jövőben csak az igazgató írásos jóváhagyásával léphetek be az intézménybe. Október 9-én reggel kilenckor kaptam a hírt, hogy az egy órával később kezdődő próbán megjelenhetek, a tagozatvezető golyóstollal utólag felírta a nevem a próbarendre.
A próba 20 perces bemelegítéssel kezdődött, amíg a színészek ezt végigcsinálták, én kint az udvaron, a színházterem oldalbejárata előtt beszélgettem. Valahonnan megjelent az igazgató, és azt mondta, hogy szeretné, ha nem látna többé a bábszínházban, mert rossz hírét keltettem az intézménynek. Mondtam neki, hogy ez közintézmény, mire vállat vont és elment.
Később visszajött, és azt mondta nekem, hogy ha beteszem a lábam az intézménybe, kihívja a rendőrséget. – Ha jegyet veszek, akkor sem jöhetek? – kérdeztem. – Nem, akkor sem, mert szabotáltam a színházat és rossz hírét keltettem, tehát jeggyel sem jöhetek be. – Ez nem törvényes, mondtam. Nem számít, forduljak írásban Csoma Botondhoz, mondta, és elment” – emlékezett vissza a rendező.
Kérdésünkre Petran tagadta, hogy a fenti párbeszédre sor került volna közte és Vadas között: „Én nem mondtam ilyent, bár ha belegondolok, ezt kellett volna mondjam neki, miután azt tette, amit tett (foltot ejtett a bábszínház imidzsén – szerk. megj.) Kitilthattam volna, de nem tiltottam ki.”
Az igazgató vizsgálatot kért saját maga ellen
Arra a sajtótájékoztatón elhangzott vádra, miszerint a magyar tagozat munkáját ellehetetleníti, illetve a magyar és a román tagozattal egyenlőtlenül bánik, különös módon reagált Petran: vizsgálatot kért az általa vezetett intézmény ellen az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanácstól (CNCD). A felek vallomásai, illetve a rendelkezésükre bocsátott dokumentumok alapján a Tanács 2021. május 12-én úgy döntött, nem lehet jogsértésről beszélni.
Az indoklásban (elérhető itt) a CNCD kiemeli, a Puck Bábszínházban a román és a magyar tagozatok nem két különálló entitás, hanem együttesen alkotják az intézmény egészét, a közös játékteret pedig mindkét tagozat igényei szerint használja. A testület javasolja a két tagozat közötti kommunikáció és párbeszéd javítását, illetve együttműködést a művészeti projektekben.
Drága, de használhatatlan mikrobusz: a Petran-féle menedzsment állatorvosi lova
Emanuiel Petran 8 éves mandátumának a döntéseiről, a bábszínház botrányosan rossz állapotú épületének igénytelen „felújításától”, a fejetlen és minden logikát nélkülöző eszközvásárlásokon át a gyaníthatóan túlárazott és vitatható minőségű szolgáltatásokig számos történetet hallottunk. Ezek közül a bábszínház 117 ezer euróért vásárolt busza az igazgató menedzseri teljesítményének az állatorvosi lova.
„Nagyon hosszú utakra megyünk, sok emberrel. […] vannak előadások, ahol húsznál többen játszanak. Eddig egy 19 személyes mikrobuszt használtunk, nem volt benne elég hely, ezért kisautókra is szükség volt. Ez nem mikrobusz, hanem egy busz, nekünk csomagok szállítására kell, ebben van csomagtér, azt vettük meg, amire szükségünk volt. […] Másrészt amikor fesztiválokra megyünk, egy dolog egy ronccsal menni attól félve, hogy lerobban valahol, és más egy jó autóval menni, hogy lássák, komoly bábszínház vagyunk” – nyilatkozott lelkesen Petran, amikor az újságírók arról érdeklődtek, nem volt-e túl drága ez a busz.
A látványos, fehér busz 2019 januárjában érkezett meg. Azonban nem használták sokat: két év alatt mintegy 10 ezer kilométert mentek vele – közölte adatigénylésünkre a bábszínház. Az alacsony futásteljesítmény azért meglepő, mert a bábszínház elvben épp azért vette meg ezt a buszt, hogy külföldi és hazai fesztiválokra járjanak vele.
Azért is furcsa ez, mert azóta a bábszínház legalább 13 fesztiválon vett részt, azonban csak két törökországi fesztiválra mentek ezzel a busszal 2019-ben. Bár a bábszínház tagadja, hogy műszaki problémák adódtak volna, a társulat tagjai azt állítják, az egyik törökországi kiszállás során elromlott, és szervizbe is került a vadonatúj Mercedes. Akár elromlott, akár nem, nagyon jó oka van annak, hogy a jármű nagyrészt a parkolóban van letámasztva – de ne ugorjunk előre.
Mi is kértünk árajánlatot ugyanilyen buszra
Kíváncsiak voltunk, mennyibe kerül újonnan ez a 34 személyes Mercedes Trituro, amit a bábszínház áfával 542 ezer lejért vásárolt meg 2018 decemberében a bukaresti székhelyű Autoklass Center SRL-től.
Az adásvételi szerződés megkötése után másfél évvel, 2020 augusztusában árajánlatot kértünk a bábszínház buszával műszaki paraméterekben megegyező autóbuszra, ugyanettől a cégtől. Az árajánlat 79 ezer euró plusz áfa, számításunk szerint napi árfolyamon, áfával 473 ezer lej.
Tehát bő egy évvel később, ugyanattól a cégtől 69 ezer lejjel (körülbelül 14 ezer euróval) olcsóbban is meg lehetett venni ezt a buszt. Sőt többet is lehetett volna spórolni: kérdésünkre a forgalmazó jelezte, hogy a végösszeg „enyhén alkudható”. Az nem világos, milyen extrákkal érkezett a bábszínház által rendelt busz, a plusz felszerelések simán megdobhatják 14 ezer euróval a végső árat.
A közbeszerzést egyébként egyszerűsített eljárással írták ki, a busz becsült ára itt a ténylegesen kifizetett összegnél alacsonyabb: 452 ezer lej. A megadott paramétereket böngészve feltűnő, hogy ezt a közbeszerzést az adott gyártó adott termékére írták ki, ugyanis a megadott műszaki paraméterek kísértetiesen hasonlítanak a később megvásárolt busz műszaki leírásához.
Bárcsak annyi baja lenne a busznak, hogy „dedikált” közbeszerzésen vették, és a tervezettnél többet fizettek ki érte. Ennél sokkal nagyobb gond, hogy az üresen 5,3 tonnás buszt egy 2,1 literes, 163 lóerős motor hajtja. Viszonyításképp: egy átlagos személygépkocsi súlya negyedannyi (1-1,5 tonna), miközben motorja nagyjából hasonló, 100-150 lóerő leadására képes.
„Mi a probléma? Lassabban megy”
Nem csoda, hogy a busz nem igazán képes tartani a forgalom tempóját, főleg ha emelkedik az út. Forrásaink azt mesélték, a kijutás a Tordai úton (a Kolozsvárról kivezető egyik emelkedő) kisebb kaland, nem beszélve az olyan 8-11 százalékos emelkedőkről, melyekből akár Kolozs megyében is van bőven.
A Kiskapus (Căpușu Mic)-Gyerőfalva (Păniceni) közötti emelkedőn hármasban, 55 kilométer/órával haladtunk, 9 utassal úgy, hogy a buszban alig mintegy 200 kg felszerelés volt, tehát távolról sem volt megterhelve – mesélte egy bábszínházban dolgozó forrásunk.
„Mi a probléma? Lassabban megy” – reagált a volt igazgató a busszal kapcsolatos kérdésünkre. Petran elmagyarázta, ő egyáltalán nem ért a buszokhoz, ezt a konkrét modellt a bábszínház és a megyei tanács szakértői választották ki.
„Azt a buszt lehetett megvenni akkor. Ott van, új, működik” – így a volt menedzser, aki sérelmezte, miért kérdezünk rá a buszra: szerinte a kákán keressük a csomót.
Ha már drága, legalább használhatatlan
További nagy hiányossága a busznak, hogy – minden bizonnyal alulmotorizáltsága miatt – nem lehet vontatmánya. Egy utánfutó azért nagyon fontos eszköz a bábszínház számára, mert kiszállásokon a nagy méretű díszleteket és különféle színpadi kellékeket csak utánfutóval lehet szállítani. A díszleteket az utastérben szállítani nemcsak kényelmetlen és balesetveszélyes, de törvénybe is ütközik.
A busznak ugyan van hátul csomagtartója, de nagyon kicsi és rosszul pakolható, semmiképpen nem válthatja ki az utánfutót. A társulat a nagyobb tárgyakat így az utastérben helyezi el, de ez sem jó megoldás: a busz hátfalán nincsen utastérbe nyíló ajtó, a két oldalajtón a nagyobb tárgyakat nehéz sérülés nélkül betenni és kivenni.
A vezetőség viszonyulását jelzi, hogy miután egy alkalmatlan munkaeszközt vásárolt, ha egy díszlet szállítás közben megsérül, akkor a javítás költségét a műszaki személyzet fizetéséből vonhatják le.
Egyébként ezt a buszt a magyar tagozat sokáig nem használta. A társulatból többen nem is tudták, hogy a bábszínháznak van egy új busza.
„Amikor használni kezdték a buszt, akkor a szállításért felelős munkatárs, aki a busznak a kilométereit, műszaki vizsgáit, a sofőr munkaóráit tartja számon, valahogy soha nem intézte úgy, hogy a magyar tagozat is utazzon vele, mindig a román tagozaté volt az elsőbbség” – mesélte Csűrös Réka akkori tagozatvezető, aki szerint ez is csak rövid ideig volt probléma, mert a busz hamarosan elromlott (vagy legalábbis ezt mondták), és leparkolták valahol. Utána maradt minden a régiben, a román társulat is a régi busszal utazott.
„Különösebben nem volt okunk irigyelni őket: míg a busz működött, a rajta utazók elég sokat panaszkodtak: hogy nagyon kicsi a távolság az ülések között, a magasabb emberek nehézkesen utaznak hosszabb távon, nem záródott jól az ajtó, és állítólag a légkondi csak elöl működött megfelelően, hátul már túl meleg volt.
Ami engem bánt, az az, hogy a BGA támogatásából én is buszt szerettem volna vásárolni, elsősorban a magyar társulat számára. Gondoltam, a román társulat majd használja a Megyei Tanács által vásárolt járművet, mi meg a másikat. Ezt a pályázat megírása előtt szóban megbeszéltem az igazgatóval.
Máig sajnálom, hogy nem írásban kértem a beleegyezését, ugyanis később azt állította, semmit nem tud az ügyről. Akkor az volt a retorika, hogy jaj, de jó, a Megyei Tanács busza lesz a románoké, a BGA pénzből vásárolt busz pedig a magyar társulaté. Megírtam a pályázatot, benyújtottam, jóváhagyták.
Közben több kolozsvári cégtől árajánlatot is beszereztem. Amikor beérkezett a pénz, és ismét felvetettem az ügyet, az igazgató szó szerint rám ordított: mit képzelek, törvénytelenségre akarom kényszeríteni?! Hiszen törvénytelen, hogy még egy buszt használatba vegyen az intézmény.
Nemigen értettem, hogy a szintén pályázati pénzből vásárolt színpadtechnika használatba vétele hogyan lehet törvényes, egy buszé pedig nem… hiszen egyik is, másik is eszköz. De célmódosítást kértünk a BGA-tól, és színpadtechnikát vettünk a buszra szánt pénzből” – meséli a volt tagozatvezető.
Régóta ismertek a magyar tagozat problémái
Az évek során a magyar tagozat tagjai több beadványban is panaszkodtak az intézményre, Emanuiel Petran igazgatóra és különösen a tagozat lehetetlen helyzetére. Sarvadi Paul 2018 februárjában 29 oldalas jelentést írt és küldött szét arról az egy éves időszakról, míg a Puck Bábszínház alkalmazottjaként, tagozatvezetőként dolgozott. Az elemzés bemutatja a magyar tagozat eredményeit, ugyanakkor a problémákról is részletesen beszámol. A Sarvadi által összeállított problémalista ugyan a 2017-es állapotokat tükrözi, azonban ezek nagy része ma is érvényes.
„A Puck Bábszínház elszigetelt, szakmailag lezüllött, nem koherens művészi koncepció alapján működik. Nincsen identitása, hiányzik a személyisége. A (magyar) tagozatnak nincsen küldetése, úgynevezett intézményi tehetetlenség révén működik. A repertoár idejétmúlt, és hatalmas hiányosságokkal küzd” – írta a tagozatvezető.
Szelektíven alkalmazott szabályok, verbális abúzusok, hatalommal való visszaélés
A társulat egy része, az „öregek” munkaszerződése meghatározatlan idejű, a „fiatalokkal” csak meghatározott időre kötött szerződést az intézmény, ez pedig széthúzást eredményez a társulatban.
„Az alkalmazottak státusza közötti alapvető különbség feszültségeket generál, a lehető legnegatívabb módon befolyásolja a mindennapi viszonyokat […]. Az alkalmazottak értékelése, a szerződések megkötése vagy meghosszabbítása a menedzser kénye-kedve szerint történik, személyes és nem szakmai kritériumok alapján. Az aberrációkat jól példázza, hogy olyan alkalmazottak vannak 3 hónapos szerződésekkel alkalmazva, akiknek a tevékenységét hosszú távra kellene tervezni” – így Sarvadi.
Sarvadi arról is beszámol, hogy a magyar tagozat költségvetését nem a reális szükségletek alapján állítják össze. A költségvetés maga nem átlátható, azt nem mutatják be az alkalmazottaknak, az intézmény két tanácsadó testületének, az adminisztratív és a művészeti tanácsnak nincsen tekintélye. „Az intézmény alkalmazottaival egyenlőtlenül bánnak: kivételezések, szelektíven alkalmazott szabályok, verbális abúzusok, hatalommal való visszélés” – így a volt társulatvezető.
„Petran képtelen a civilizált párbeszédre”
Sarvadi beadványa előtt nem sokkal, 2017 februárjában egy másik beadvány is született. Ezt Varga Ibolya (becenevén: Bori) bábrendező írta, és a 2014-2016-os időszakra vonatkozik.
„Emanuiel Petran nem tartja tiszteletben saját menedzseri tervét. Egy példa: 2016-ban a magyar tagozat számára betervezett két bemutató közül csak az egyiket valósították meg. A Varázsszőnyeg c. darab szűk termekre és kis létszámú nézőközönség számára van kitalálva. A Pinocchio c. kétnyelvű előadás bemutatója eredetileg 2016 szeptemberére volt kitűzve, de végül csak 2017 februárjában mutatták be a román tagozaton, a magyar tagozaton elmaradt a bemutató. Ez az oka annak, hogy a magyar tagozat repertoárja hiányos, bevételek tekintetében el van maradva, a színészeknek pedig nehéz teljesíteni a normájukat.”
A 17 tételből álló problémalistát így összegzi Varga:
„E. Petran menedzser úr képtelen a civilizált, érveken alapuló párbeszédre az alkalmazottakkal. […] Ugyanazokat az értelmetlen, megszállott monológokat ismételgeti […]. Az irodákban intrikákat szőnek, a tanácsokban megfélemlítést, zaklatást, pereket, lemondásokat tervezgetnek.”
A rendező hozzáteszi: „Értetlenül tapasztalom, hogy a véleményhez és a munkához való jogomat nem tartják tiszteletben. […] Az alkalmazottak példa nélküli fluktuációja az önkényes, inkoherens és felületes menedzseri döntések eredménye, melyre az alkalmazottak ellen szőtt intrikák és megfélemlítés teszi fel a koronát. Bár a félbehagyott vagy felelőtlenség miatt tönkretett projektekre közpénzt adni tékozlás, a Megyei Tanács semmit nem tett a helyzet orvoslására.”
Ez a Varga Ibolya által megfogalmazott beadvány azért is érdekes, mert a rendezőt Petran két év múlva, 2019 végén kinevezte a magyar tagozat vezetőjének. Ettől a pillanattól kezdve Varga az igazgató befolyása alatt álló személy, utasításait maradéktalanul végrehajtja – állítják a magyar társulat tagjai. Ahelyett, hogy a társulatot képviselné, mindent megtesz annak érdekében, hogy a menedzser akaratát végigvigye, a társulat által jelzett problémákat bagatellizálja, a hangadókat pedig megfélemlítse.
„Leváltalak! Ezentúl velem írásban beszélsz!”
A Varga Ibolya kinevezése előtti hangulatot jól érzékelteti, hogy Urmánczi Jenővel, akinek 2019 decemberében járt le a 3 hónapig tartó tagozatvezetői megbízása, ilyen hangnemben kommunikált Petran: „Leváltalak! Ezentúl velem írásban beszélsz!”.
Urmánczi 2019. december 5-én egy sor kérdést tett fel az igazgatónak írásban: miért van az, hogy egy magyar bábelőadás költségeinek a kétharmadát pályázatokból kellett fedezni? A román tagozaton miért meghatározatlan idejű szerződésekkel alkalmazták a tagozatvezetőt és a műszaki személyzetet, míg a magyar bábszínészek és a műszak meghatározott idejű szerződéssel dolgoznak? Hogy fordulhat elő az, hogy egy magát multikulturálisnak hirdető közintézményben a titkár a román nyelven kívül semmilyen más nyelvet nem ismer?
A magyar bábszínészek szerint Petran azért döntött úgy, hogy Urmánczi Jenő helyett a nem túl kedvelt Varga Ibolyát teszi meg társulatvezetőnek, mert ezzel is büntetni akarta a magyar tagozatot.
Az igazgató erre másképpen emlékszik: „Versenyvizsgát hirdettem az állásra, nem jelentkezett senki. Mit csináltam volna? Lehet hogy konfliktusban vannak, de Borinak van a legnagyobb régisége, és nagyon logikusan gondolkozik. Én szigorúan adminisztratív szempontból közelítettem meg ezt a kérdést, a többiekkel (a korábbi társulatvezetőkkel – szerk. megj.) való tapasztalatom után. Nagyon jól végezte a dolgát.”
„Igen, hülye vagy!”
A magyar társulat és Varga Ibolya között régi ellentét feszül. 2019 tavaszán, a Hófehérke próbái közben a feszültség odáig fajult, hogy a magyar társulat elsöprő többsége (a tíz bábszínész közül 9) kérvényezte a vezetőségtől, hogy őket többé ne osszák be a Varga által rendezett előadásokba. A kérvények bepillantást engednek a konfliktus részleteibe, és képet adnak Varga vezetői stílusáról:
„A próbák idején a színészek és a rendező közötti együttműködést a rendező a saját utasításainak végrehajtására redukálta, a párbeszédet többször visszautasította: »igen, hülye vagy!« »ne kérdezz!«, »nem érdekel!«. Indoklása szerint mi ironizálunk, miközben mi csak a szerepünket, a többi szereplőkkel való kapcsolatunkat, színpadi helyzeteket próbáltunk felépíteni” – indokolták kérésüket a bábosok.
Varga válasza: „Elutasítom a a rágalmazó és hamis vádakat ezeknek az alkalmazottaknak a részéről, akiknek a többsége nem törődik saját szakmai hiányosságaival […]. A beadványt az általam rendezett produkció, valamint személyem elleni szabotázsként értékelem, mely akciót egy rendezői ambíciókkal megáldott színész személyes frusztrációja indította, és egy túldimenzionált krízishelyzet miatt összeállt csapat támogatta.”
Nem vezeti, hanem összezavarja a színészt
„Nem! Nem »egyes színészek«, hanem a teljes kollektív panaszáról van szó, nem széthúzás van a »régiek« és az »újak« között, hanem szoros kollegialitás és konszenzus. Szabotázs akció sem lehet, a Varga Ibolya által is felsorolt okok miatt: a bemutató időben meg lett tartva, minden támogatást megkapott részünkről […].
Nem ez az első próbatétel a társulat és Varga Ibolya kapcsolatában. Tanúságul szolgálnak az évek során együtt elkészített előadások, a próbák és a kiszállások alatti konfliktusok, melyek a magánéletünkben folytatódtak, és melyek eredménye a színész kollégák, technikusok, közönségszervezők, irodalmi titkárok és tagozatvezetők exodusa, akik az agresszív, konfliktuskereső hozzáállása miatti stressz miatt távoztak. […]
A rendező asszony nem vezeti, hanem összezavarja a színészt, úgy a próbák, mint a kiszállások alatt. […] Ezek az előre nem látható körülmények folyamatos készenlétben, feszültségben, határozatlanságban tartanak, mivel senkinek nincsen esélye civilizált párbeszédet kezdeményezni a rendező asszonnyal, és megfelelő, szakmai válaszokat kapni konfliktus nélkül.
Ezeket a konfliktusokat aztán fenyegető e-mailek, telefonhívások és SMS-ek követik a nap legalkalmatlanabb időszakaiban. Esetenként akár zsaroláshoz folyamodik: ha nem vonjuk vissza a folyamodványunkat, akkor bosszút fog állni. Mindig is autoriter módon, erőből kezelte az egész társulatot, sokszor agresszív, lekicsinylő hangnemet ütve meg velünk. A más véleményen lévők zaklatása a rendező asszony specialitása” – válaszolt Vargának a társulat.
Varga helyett a bábszínház PR-osztálya válaszolt volna
Miért vállalta a tagozat vezetését, ha a magyar bábosokkal rossz a viszonya, és nem tud velük együtt dolgozni? Hogyan lehet a napi 8 órás rendezői munka mellett további két órában vezetni a társulatot, miközben ez utóbbi munkakör is teljes munkaidős állás? Ő maga hogyan éli meg azt, hogy két ember munkáját végzi, vele szemben ellenséges hangulatban, a rendezői fizetésénél nem sokkal több pénzért?
Hogyan változott az évek során a viszonya az igazgatóhoz: hogyan lett Petran kritikusából a menedzser által felépített rendszer egyik fenntartója? Igaz-e az, hogy a társulat kéréseit, problémáit rendszerint nem képviselte a bábszínház vezetősége előtt, és maga is mindent megtett annak érdekében, hogy ezeket a szőnyeg alá söpörje? Ezeket a kérdéseket szerettük volna feltenni Varga Ibolyának.
A társulatvezetővel június 11-én beszéltünk telefonon, az interjú időpontjáról egyeztettünk. Varga nem zárkózott el ettől, és személyes találkozót beszéltünk meg a következő hét elejére. Másnap azonban a rendező több SMS-ben visszakozott arra hivatkozva, hogy az intézményt érintő kérdésekben nem jogosult nyilatkozni.
Miféle viták?
Ezután telefonon megkerestük Florian Roșan ideiglenes igazgatót, és kértük, engedélyezze, hogy Varga Ibolya társulatvezetőként, a magyar társulatot illető kérdésekben, a közelmúlt vitáiról interjút adjon az Átlátszó Erdélynek.
Az igazgató csodálkozott, miféle vitákról szeretnénk kérdezni, hiszen ő semmilyen vitáról nem tud. Aztán a belső szabályzatra hivatkozva arra utasított, hogy kérdéseinket írásban küldjük el neki, azokra majd a bábszínház PR osztálya fog válaszolni. Mi nem a PR osztály, hanem Varga Ibolya válaszaira lettünk volna kíváncsiak, ezért ezzel a lehetőséggel nem éltünk.
De vissza a magyar tagozat ügyeire. A társulat munkáját nem csak a bábszínházban uralkodó általános rossz hangulat nehezítette. A bábszínház vezetősége nemcsak nem segítette, hanem akadályozta is a munkájukat, szakmai fejlődésüket – erre bőven szolgáltat bizonyítékot az Advocacy Group for Freedom of Identity (AGFI) által összeállított és a Diszkrimináció-ellenes Tanácsnak benyújtott anyag, ebből szemelgetünk.
A bábszínház által kiadott dokumentumok bizonyítják, hogy a magyar tagozat látványosan kevesebb hazai és nemzetközi fesztiválon vett részt az utóbbi években. A részvétel a fesztiválokon azért fontos, mert ez szinte az egyedüli lehetőség a társulat számára új, magas színvonalú produkciókat megnézni, saját munkájukról szakszerű visszajelzést kapni.
A fesztiváldíjak a bábszínészek szakmai előmenetele szempontjából is fontosak: a szakmai besorolás és a bérkategória meghatározásakor számítanak. Arról nem is beszélve, hogy a fesztiválszereplés a bábszínház láthatóságához, hírnevéhez is hozzájárul.
13 vs. 1
A 2017-2020 novembere közötti időszakban a román tagozat 13 külföldi fesztiválon vett részt. Ugyanebben a periódusban a magyar tagozat egyetlen fesztiválon, a Kaposvári Nemzetközi ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén szerepelt, itt is a szervezők állták az útiköltségeket. A belföldi szereplések némileg javítanak a statisztikán, de nem sokkal: míg az említett időszakban a román tagozat 25 szakmai fesztiválon vett részt, addig a magyar tagozat 7 fesztiválon szerepelt (a bábszínház által összeállított lista itt elérhető).
„Ha rossz lennék azt mondanám, lehet hogy nem jók” – válaszolt a volt menedzser, amikor rákérdeztünk: mi az oka ennek a látványos különbségnek a román és a magyar tagozat között. Petran szerint a magyar tagozat nem is lesz sikeres addig, amíg nem készítenek el egy non-verbális vagy egy nemzetközi nyelvű előadást.
Diszkréten elszabotált fesztiválszereplések
Az nem igaz, hogy a magyar tagozatot nem hívták meg külföldi fesztiválokra. Az AGFI által összeállított anyagból kiderül, 2018 októberében a magyar tagozat egyik előadását Kenyába hívták meg. Az út 11 ezer euróba került volna, ehhez pedig a Kolozs Megyei Tanácsnak kellett volna forrást biztosítania. Az utat az adminisztratív tanács jóváhagyta, azonban pénzért már nem folyamodott a megyei tanácshoz – derült ki egy adatigénylésből.
Ugyanennek az évnek a júniusában az adminisztratív tanács nem hagyta jóvá a magyar tagozat részvételét egy bosznia-hercegovinai fesztiválon, amely 10 ezer lejbe került volna. Nem volt pénz? Nem tudjuk, mindenesetre 2018 folyamán a román tagozat számára öt nemzetközi utat szavaztak meg.
A Pinokkió esete is sokat elmond arról, hogyan állt hozzá a vezetőség a magyar tagozat szakmai előmeneteléhez. Az előadást kétnyelvűre tervezték, azonban míg a román verziót másfél hónapig próbálták, addig a magyar verzió próbáira csak nyolc nap maradt. A bábszínház csak a román verziót népszerűsítette, így nem csoda, hogy míg a román verzió négy fesztiválra is eljutott, addig a magyar változat egyre sem.
A fesztiválszereplésekre elköltött pénzösszegek között is aránytalan különbségeket találunk: míg a 2018-2020 novembere periódusban a román tagozat fesztiválszerepléseire 122 ezer lejt költöttek, addig a magyar tagozat szerepléseire alig 5300 lejt fizettek ki.
Papíron létezik a Kolozsvári Magyar Bábszínház (KMB)
Időközben az önálló Kolozsvári Magyar Bábszínház (KMB) ügyében is történtek lépések: elkészült a koncepció, melyet a bábosok eljuttattak az RMDSZ-hez. Eszerint a bábszínház önálló, a megyei tanács által biztosított költségvetésből kezdetben a jelenlegi, Kolozsvár belvárosában található játszótéren osztozna a román társulattal – azzal a feltétellel, hogy a magyar bábszínház részben külön térben, önállóan működne. Ha a Puck Bábszínház új, nagyobb helyszínre költözne, akkor a KMB maradhatna a jelenlegi térben.
A terv szerint az intézmény azért működne költséghatékonyan 29 teljes munkaidős alkalmazottal, mert – a jelenlegi bábszínházzal ellentétben – nem működtetne műhelyeket, nem alkalmazna asztalost, lakatost, bábfaragó szobrászt, varrónőket, szcenográfust, díszlet- és jelmeztervezőt, mivel ez évi két előadáshoz nem indokolt.
Ehelyett részben külsősökre bíznák ezeket a munkákat, illetve a meghívott alkotók által javasolt díszlet- és jelmeztervezőket foglalkoztatnák. Az intézmény csak egy kis műhelyt tartana fenn az eszközök gyors javítására.
Költségvetés-becslés még nincs, de tárgyalások folynak
Szintén a költséghatékonyság jegyében úgy tervezik, hogy egy sor adminisztratív munkakört félállásokkal töltenének be: összevonnák a beszerző és a sofőr állását, vagy a titkárét és a PR-felelősét. A tervezet, melyet alkalmunk volt megtekinteni, konkrét éves költségvetés-becslést nem tartalmaz.
Az ügyben nemrég ismét egyeztetett Alin Tișe megyei tanácselnök, Vákár István, a megyei tanács alelnöke és Csoma Botond. Akárcsak a korábbi találkozón, Tișe most sem zárkózott el az önálló magyar bábszínház ötletétől – tudtuk meg Vákár Istvántól, aki azonban hozzátette, akárcsak eddig, konkrét ígéret nem hangzott el ezen a találkozón.
Az önálló intézményi státusszal bíró KMB-t határozattal hozhatná létre a megyei tanács, azonban mivel az intézményhez költségvetést is kellene rendelni, ideális esetben jövő évtől indulhatna az új bábszínház – nyilatkozott lapunknak Csoma Botond parlamenti képviselő, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke.
Csoma szerint az lesz a fogas kérdés, hogy milyen épületben indul majd a KMB. Mivel egyelőre csak a régi, Kolozsvár központjában levő épületegyüttes jöhet szóba, kérdés, hogyan osztozkodnak majd a Puck Bábszínházzal.
Sok fog múlni az új igazgató személyén
Nem tudni azt sem, hogy ki lesz a Puck Bábszínház következő igazgatója. A volt könyvelő, Florian Roșan csak átmenetileg látja el az intézmény vezetésével kapcsolatos feladatokat.
Az igazgatói állás körüli bizonytalanság elvben nem befolyásolja a KMB terveit, az igazgató személye mégis kulcsfontosságú lesz olyan szempontból, hogy – legalábbis rövid távon – a két társulatnak osztoznia kell a régi játéktéren és irodákon.
Bár a megyei tanács tervezi, hogy ifjúsági központot hoz létre a volt Clujana gyár épületében, ahol majd egy korszerű játéktér is felépül, ez egyelőre a távoli jövő zenéje.
Addig is „egy erős, okos emberre van szükség, aki a bábszínházon belüli konfliktusokat kezelni tudja” – így Vákár István.
Így a versenyvizsga kiírása az igazgatói állásra mindenképpen mérföldkő lesz, kérdés, hogy ki jelentkezik majd. Nem tudni, hogy Emanuiel Petran versenyvizsgázik-e. A megmérettetés mindenki számára nyitott, és elvben neki lehet a legnagyobb esélye elnyerni egy újabb mandátumot: a volt igazgatónál senki nem ismeri jobban az intézmény jelenlegi helyzetét és a megoldásra váró feladatokat.
„Még nem döntöttem el (hogy indulok-e). Nagyon csúnyán elbántak velem” – mondta az Átlátszó Erdélynek adott interjúban Emanuiel Petran. A volt igazgató beperelte a megyei tanácsot, a döntés felfüggesztését, illetve megsemmisítését kérve.
Legalább csend van
„Most legalább nincsen napi szintű üvöltözés az udvaron” – foglalta össze az Emanuiel Petran utáni időszak hangulatát az egyik bábszínész. Ugyanakkor nincsen jele annak, hogy más téren előrelépés lenne.
Az Apropo Egyesületnek a Bethlen Gábor Alap 15 millió forint értékű támogatásából sikerült a tavalyi év végén megvásárolni egy sor felszerelést, azonban ez sem ment simán. Az Apropo Egyesület elnöke, Urmánczi Jenő és Varga Ibolya társulatvezető között vita támadt arról, hogy pontosan milyen felszereléseket vásároljanak meg.
A Varga Ibolya által hozott technikai igénylista a Puck Bábszínház igényeit tükrözte, mivel állítása szerint „nincs magyar tagozat és kész” – mesélte Urmánczi. Az elnök álláspontja szerint az egyesületnek a BGA-támogatást irányítottan, az intézményen belül jogi státuszt nem élvező magyar társulat igényeinek megfelelően kell elköltenie.
Nappaliban várják a felszerelések az együttműködési megállapodást
A vita odáig fajult, hogy két RMDSZ-es vezető, Antal Géza és Vákár István közvetítésére is szükség volt. A kompromisszumos megoldás végül az lett, hogy az Apropo Egyesület megvette azt a reflektort is, amit Varga Ibolyán keresztül a román társulat technikusai kértek.
„Ez a fajta reflektor valóban hiány a színház, és a magyar társulat technikai parkjában, ilyen egy sincs, és sok rendező kérte az évek során, szóval természetesen beleegyeztem” – nyilatkozott Urmánczi.
Ezeket azonban nem használják: Urmánczi nappalijában várják, hogy a bábszínház vezetősége aláírja az együttműködési megállapodást az Apropo Egyesülettel, és használatba vegye a felszerelést.
Borítókép: Urmánczi Jenő a Kishercegszemmel c. előadásban
